I'll lock your feelings (Befejezett)

Hosszú az út, míg...

- Szép. Ronda. Undorító. Elmegy – gondoltam, ahogy elsétáltam a ruhaboltok kirakatai mellett. Mindent beleadtam, hogy még véletlenül se menjek be az egyikbe se, és ne vásároljam fel minimum a fél árukészletet. Azért csak a felét, mert a másik fele tuti nem tetszene. Bármilyen válogatós is vagyok, nem szólhatnak meg érte az emberek, már csak ha szegény pénztárcám állapotát is nézzük. Az egész bolt kellőképp tönkretenne anyagilag...

Mindenképp munka után kell néznem! Mióta az a szemét gyökér kidobott minden vagyonom arra költöttem, hogy jobban érezzem magam a bőrömben. Igaz, így is sokszor váltogattam stílust, de mellette egész sokáig megmaradtam egy mellett. Erről jut eszembe...

Végül elérkeztem a végállomáshoz. Benyitottam a rég nem látott helyiségbe, s az emberem már ott is termett mellettem.

- Vágatunk a végéből, angyalom? – vigyorgott az idős hölgy.

- Festetünk, Furada asszony – mosolyodtam el, és behuppantam egy üres székbe, majd hagytam, hogy kezelésbe vegyenek.

Közben pletykáltunk. Hallgattam az izgalmasabbnál bizarrabb sztorikat hol a vendégektől, hol a dolgozóktól. Az őrült akasztós bácsis parktól kezdve szexbotrányokon át addig, amíg már elég gyanússá kezdett válni a többieknek némaságom.

- Mi van veled? – kérdezte az egyik vendég. – Máskor be nem áll a szád.

- Pár napja megkaptam az elmenős kávém attól a köcsögtől – Éreztem, ahogy a hajszálaim lassan, de biztosan megszáradnak abban a gépben, amit a fejemre pakoltak, s igyekeztem tartani magam, amíg elszökhetek. Tudtam, hogy magamban sem fogok sírni, de nem kockáztattam. Eddig egyszer sem bőgtem miatta, ezután sem akartam. – Még ezután egy álláshirdetésre is el kell mennem, és ha itt sem kapok munkát, én esküszöm, beadom a kulcsot.

- Jaj, drágám! – csapta össze a kezét az egyik fodrászsegéd lányka.

- Ah – kaptam észbe, mielőtt észrevették volna, hogy bepárásodott a szemem. – De csakis egy jóképű férfi társaságában vagyok hajlandó átadni magam a túloldalnak, ahogy mondta, Furada asszony – kacsintottam az idős hölgyre, mire a fejét rázva szidott valakit, s magát, amiért megemlítette ezt a lehetőséget még régebben, aztán odalépett hozzám.

Amikor felnyitottam a szemem egy hosszú, fekete hajú nővel találtam szembe magam. Tetszett a látvány. Képzeletben már a ruhatáram is összeraktam, ami egyet jelentett azzal, hogy egy kis időre megint kaphattam egy kis önbizalmat.

Megköszöntem a kifogástalan munkát, majd rohantam, nehogy lekéssek az interjúról.

***

A Fegyveres Nyomozóiroda előtt állva kicsit elbizonytalanodtam. Tudtam, kik dolgoznak itt, egy korábbi munkám során találkoztam is az egyik itt dolgozó fiúval, s abban az időben kaptam is ajánlatot, hogy itt dolgozzak, de elutasítottam. Drága exem szerint túl veszélyes, s mi lesz vele, ha én egy véletlen baleset folytán már nem leszek? Akkor olvadoztam, mint a fagyi nyáron, és elragadóan romantikusnak találtam.

- Ha a hülyeség fájna, visítottam volna – sóhajtottam, és beléptem az épületbe. – Cukormázas, habos-babos beszéd. A legrosszabb fajta a világon, már én is tudom.

Még volt egy kis időm, így az egyik falnál meglapulva a telefonomba temetkeztem. Nem is olyan régen feladtam egy hirdetést Furada asszony ötletéből kiindulva, ám nem sok jelentkezőm akadt. Bosszankodtam egy sort, majd próbáltam bevonzani az energiákat, hátha akkor valaki jelentkezik az ajánlatomra. Na, igen. Mintha több esélyem lenne, ha mérgesen hunyorgok a telefonomra, mint egy született idióta.