I'll lock your feelings (Befejezett)

Mi van akkor, ha beleszeretek?

Végül úgy döntöttek, otthon fogyasztják el reggelijüket. Látszott a kis vörösön, hogy agya egyfolytában azon zakatol, amit Dazai ajánlott neki. Csak turkálta az ételt, még csak sóhajtozni sem sóhajtozott. Egyedül próbált megküzdeni saját magával.

Még az orosz ördögnek is megesett a szíve, ahogy a gyötrődő arcocskát figyelte, de nem szólt egy szót se, csupán némán ette tányérja tartalmát, majd amikor végzett, leült a kanapéra, és olvasott.

Így telt el pár perc, majd megnyikordult a szék, s egy tányér pár evőeszközzel együtt a mosogatóban landolt. Fyodor úgy érezte, mintha hangyák mászkálnának a tarkóján. Izgatott volt. Várta, hogy a másik odamegy-e hozzá, vagy elmegy, s bezárkózik a szobájába.

Igyekezett minél inkább a kezében tartott regényre koncentrálni, de egyszerűen nem ment neki. Többször is nekifutott ugyanannak a bekezdésnek, de egyszerűen nem bírta értelmezni a többszörösen összetett mondatot. Nem is csoda, hisz gondolatai egész máshol jártak.

Amikor érezte, hogy besüpped mellette a kanapé, majdnem odapillantott, de állta a sarat, s továbbra is előre szegezte tekintetét a könyvére. A kis vörös lehuppant mellé, és kissé nekidőlt a másiknak, majd lehunyta szemét.

- Fyodor...

- Hm? – A nemtörődöm hatás kedvéért még lapozott is egyet, mintha nem igazán érdekelné, amit az alacsonyabb mondani akar.

- Tedd le azt a rohadt könyvet, és segíts! – morgott egyet Chuya, mire az orosz elvigyorodott, letette maga mellé a könyvet, aztán nemes egyszerűséggel az ölébe rántotta a másikat, így Chuya feje végül a magasabb combján pihent.

- Mi a... - egy pillanatra tányérnagyságú szemekkel nézett fel a másikra meglepődöttségében, majd észbekapott, s szorosan összezárta azokat.

- Miért nem nézel rám? – érdeklődött Dostoevsky.

- Nem akarom látni, ahogy lenézel, vagy még rosszabb, ahogy sajnálsz azért, mert egy ilyen egyértelmű dolgon is képes vagyok agyalni, és kikérni a véleményed – vont vállat a másik, s immáron látni engedte kékjét, mely fakulni látszott.

- Ennyire egyértelmű lenne? – vonta fel szemöldökét az démon. – Nem hiszem. Eddig ragyogott a szemed, de most... Ha már elgondolkoztál rajta, akkor adni kell neki egy esélyt. Ha ennyit filózol rajta, akkor tegyél is valamit, mert ha nem, akkor csak magadban fogsz fortyogni, és ártasz a szépségednek.

- Szépség a seggem! – fújtatott Chuya felháborodottan.

- Nem vitatom, de ha engem kérdezel, akkor vagy a legszebb, amikor használod a képességed.

- Aztán meg hullaként rogyok össze, igaz? – forgatta meg szemeit a kisebb.

- Nem – jelentette ki Fyodor magabiztosan, mire a másik érdeklődve figyelt rá. – Nem tudsz meghalni, mivel ott van melletted az, aki ezt képes megakadályozni.

- Ezzel azt akarod mondani, hogy találkozzak vele?

Dostoevsky bólintott, mire a vörös felpattant, szeme szikrákat szórt.

- Normális vagy? Azok után, amiken miatta kellett keresztülmennem, még menjek el vele randizni? Ráadásul utálod is, miért az ő pártján állsz? Egy okot nem tudsz mondani...

- Tudok többet is – szólt közbe az orosz, s jobb könyökével megtámaszkodott a kanapé karfáján, és miközben eltűrt füle mögé egy kósza tincset, ördögi vigyorral nézett az előtte állóra.