I'll lock your feelings (Befejezett)

Chuya...

Chuya elindult a fürdőbe, Dostoevsky pedig a nappaliba. Ahogy leült a kanapéra máris csöngettek, ő pedig kelletlenül ajtót nyitott. Nem gondolta volna, hogy már ilyen korán zaklatni fogják.

- Arról nem volt szó, hány órakor legyek a poklomban – ajándékozta meg egy gyilkos pillantással az előtte állót. – Terveim vannak.

***

- Ne, most fagyj le, te átkozott! - Lois idegesen nyomogatta telefonját. Nem tudta elérni Fyodor-t, és kellőképp be volt szarva, azután az esti üzenet után, amit a férfi küldött neki. Még, hogy Dazai odamegy? Meg egy frászt! Nem engedheti meg!

A mellette ülő fiú mosolyogva figyelte a lány szenvedését. Nagyon ritka, amikor mindketten ráérnek, és Lois ilyenkor is mással van elfoglalva. Az, hogy most nem sikerült visszamennie a barátaihoz, és így vele kellett maradnia hatalmas boldogsággal töltötte el. Megérte belepiszkálni kicsit a másik telefonjába.

- Hé, add ide a tiéd! – nyújtotta felé kezét a szürke hajú, mire az vállat vont.

- Letiltottam, hogy ne találjanak, meg amíg nem akarom, hogy megtaláljanak. – A sárga szemek dühösen villantak rá. – Különben is: Most velem vagy. Szard le egy kicsit a többieket. Felnőtt emberek. Anélkül is meg fogják oldani a problémájukat, hogy belekavarsz. – Magához húzta a lányt, s átölelte.

- Pedofil.

- Két évvel vagyok idősebb, mint te – nevetett fel a srác, ezáltal arcán gödröcskék jelentek meg, ami ellenállhatatlanná tette őt. Kivétel volt ez alól Lois, aki már csak bűntudatot érzett gyerekkori barátját látva, ahogy megpillantotta homlokán a heget, amit ő okozott neki. S bár az idősebb tagadta, és már ő sem emlékezik rá, le merné fogadni, hogy miatta sérült meg a fiú. Az, hogy nincsenek emlékei az esetről, meg nem a sokk miatt van. Sokan ezzel akarták megetetni, de ő tudta, hogy barátja keze van a dologban. Ugyanis a fiú képes volt kitörölni az emberek emlékeit...

Lois megforgatta szemeit, és körbenézett a helyiségben. Minimalista hotelszoba volt. Sehol egy giccses virág, vagy kép. Csupán egy vörös szőnyeg és függöny, ami passzolt az ágyneműhöz, valamint egy fehér szekrény, amin egy vonalas telefon várta, hogy használatba vegyék, és hívják a szobaszervizt.

- Apádnak van ízlése – jegyezte meg. – Vagy nem ő rendezte be? Tudom, nem a tulajdonos szokta, de apád szereti, ha mindent ő intéz.

A fiú erre belefúrta a fejét a másik szürke fürtjeibe.

- Ne emlegesd apám, pont akkor, amikor előle bújkálok.

- Kellett neked szerencsejátékoznod ilyen fiatalon – pattant fel az ágyról Lois. – Megjegyzem, okos ötlet volt a saját hotelotokba elbújni. Itt sose keresne.

- Tudom – vigyorgott. – Zseni vagyok, és még jóképű is – Zöld szemei megcsillantak, ahogy várta a megerősítést, ám az nem érkezett meg. Sosem érkezett meg, pedig nagyon várta.

- Szeretnék kérni egy szívességet – mondta később a sárga szemű, amikor az idősebb feje az ölében pihent, s ő finoman végigsimította a heget annak homlokán. – Ha esetleg sikerülne annak az idiótának visszaszerezni, kérlek, töröld az emlékeit!

A srác felsóhajtott, majd egy halvány mosollyal tekintett fel a lányra.

- Ne üsd bele az orrod mindenbe, kislány! Ha sikerül neki, sikerül. Azért, mert te nem tudsz lezárni magadban valamit, még ne akadályozz meg másokat abban, hogy kijavítsák a hibáikat, és boldogok legyenek!

- De...

- Oh, fogd be! – ült fel a fiú, és magához szorította Lois-t. – Ha most beleavatkozol, sosem fogom megbocsátani, amit tettél!

***

A kis maffiózó a forró zuhany alatt állt, s mint valami zombi, nem gondolt semmire. Csak élvezte, ahogy a meleg víz hozzáér fehér bőréhez, s pirossá varázsolja. Ugyanígy élvezte volna, ha előző éjszaka Fyodor is hozzáér. Teljesen érzelemmentesen tudta volna fogadni a közeledését. Ugyan az izgalom adta szívdobogás így is jelen volt, de nem érezte azt, mint Dazaival.

- Dazai? – Chuya lehunyta szemét. Ugyan a rémálmok kellemetlen éréssel töltötték el még mindig, de épp ez a dolguk. Viszont amikor rágondolt a férfira, már nem érezte azt a nyomást a szívében. Néha még el is mosolyodott néhány emlékre.

Kilépett a zuhany alól, és végigtekintett magán az egészalakos tükörben. Az első héten még frászt kapott attól a lénytől, ami visszabámult rá. Nem is ismert magára. Csont, és bőr volt, szemei beesettek. Viszont most egy teljesen tökéletesen egészséges fiatalembert látott maga előtt.

Felvette a fehér köntösét, aztán elindult megkeresni az oroszt, hogy megérdeklődje, akar-e a városban reggelizni. A másik szobáját és fürdőjét egy hosszú folyosó választotta el a lakás többi részétől. Erre csak megcsóválta fejét, s nyugtázta, Fyodor tényleg nem kedveli az emberek társaságát, ám figyelme gyorsan másra irányult. A folyosó végéből hangokat hallott, így odasietett, ám ott egy fal állt. Először furcsállva nézte egy darabig, majd reménykedve, hogy nem téved, megindult a fal felé, és átsétált rajta.

- Rejtekajtó? – gondolta. – Nem rossz.

A bejárati ajtó melletti falból sétált ki, és egyből le is fagyott, ahogy meglátta, mi folyik ott. Néma csöndben állt, és lélegzetvisszafojtva várta, mi lesz.

- Te tényleg maga vagy a gonosz! - A barna hajú idegesen összehúzta szemöldökét. - Ahogy egy démonhoz illik.

A másik elmosolyodott, ahogy Dazai mögött megjelent a vörös.

- Kérlek, Dazai, ne légy ilyen undok! Tudod, a megállapodás szerint nem csinálhatok semmi rosszat.

A férfi felmordult, s kaján vigyorral, csípőre tett kézzel felelt:

- Akkor elég rosszul tartod be az ígéreteid. Talán szólhatnék is, hogy szabályt szegtél.

- Ennyire hülye vagy? - A másik hangja fagyos volt, ez meghökkentette Dazait. - Nem követtem el semmi rosszat. Megmentettem mielőtt...

- Mielőtt? Nem lett volna semmi baj! Elmagyaráztam volna neki mindent, és ő megértette volna. Ez csak egy félreértés!

- Félreértés manipulálni mások érzelmeit? – húzta fel szemöldökét Fyodor. – Vagy félreértés úgy belekezdeni valamibe, hogy közben nem csak azt az egy dolgot szeretnéd?

- Ez nem tartozik rád! – Dazai nem veszítette el hidegvérét. – Azért kellett ilyen módszerekhez nyúlnom, mert tudtam, magától nem fogadna el tőlem semmit, ami nem utálat. Ráadásul lehet, hogy eddig nem tudtam eldönteni, mit akarok, de most...

- De most? – sürgette az ex-maffia tagot az orosz, s közben a kis vörös arcán próbált kiigazodni, ám nem sikerült neki. Csak zavart látott. Úgy érezte abba kéne hagyni ezt az értelmetlen párbeszédet, mielőtt az alacsony férfi rosszul lesz. – Inkább hagyjuk! – Odament a kanapéhoz, és úgy döntött, a továbbiakban inkább nem szólal meg.

- De...

- Szerintem is befoghatnátok! – Dazai összerezzent a már jól ismert hangra, s hitetlenkedve fordult hátra.

- Chuya...

- Reggel van, és kurvára másnapos vagyok – sétált el a barna hajú mellett lazán, majd a kávégéphez érve beindította a gépezetet.

- Chuya...

- Ah! – fáradtan rogyott le a pultra. – Süket vagy, ember? Kuss!

- Chuya – lépett hozzá közelebb a férfi, mire ő egy gyilkos pillantással ajándékozta meg. Nem bírta elviselni a jelenlétét.

- Egyáltalán... Ki vagy te?