I'll lock your feelings (Befejezett)

A dolgok egyre jobbra fordulnak(?)

Eltelt két hét, és a dolgok egyre jobbra fordultak. Chuya sokkal életvidámabbnak tűnt, kezdte visszahízni, amit lefogyott, és még az izmait is megmozgathatta, ugyanis megtanította verekedni Loist szükség esetére. Ezeknél az edzéseknél Fyodor is gyakran jelen volt, de inkább kívülről csodálta az eseményeket.

A két fiú próbált túllendülni a kezdeti nehézségen, s bár az orosz azt mondta, nem akar barátkozni, mégis gyakran tett kezdőlépéseket az alacsonyabb felé.

Ami a satut illeti, ami gyakran szerette összeszorítani a vörös szívét, nos, vagy bedöglött, és javításra szorult vagy teljesen és visszafordíthatatlanul tönkrement. A maffiózó a másodikban bízott, s abban, hogy soha többé nem kell miatta bosszankodnia.

***

Az egyik reggel, amikor Chuya kirobogott a konyhába, hogy magához vehessen némi fekete löttyöt, az első dolog, amit meglátott nem a szokásos a takaróba burkolózott burrito Fyodor volt, hanem Lois.

A lány egy hatalmas bőröndbe gyömöszölte ruháit, becipzárazta azt, majd mikor kész lett, megkönnyebbülten felsóhajtott, miközben a füle mögé gyömöszölt egy elszabadult, göndör tincset.

- Elmész – Nem kérdezte. Nem volt hülye. Leesett neki, hogy miért pakol a másik. Vagy ez, vagy pedig őt akarta elég feltűnő módon felszólítani, hogy takarodjon a házból. Ám ez az elmélet rögtön megdőlt, ahogy a vörös látta, milyen rózsaszín, fodros cuccokat pakol el a szürke hajú.

- El, bizony! – mosolyodott el Lois. – Meglátogatom a barátom, akiről már beszéltem neked az emlékeid kitörlése miatt. Megint bajba került, és a bujkálás unalmas egyedül.

- Ah, értem – bólintott Chuya, majd egy gonosz vigyorral átszelte a nappalit, s mikor a konyhába ért, töltött magának egy csésze kávét. Belekortyolt a hatás kedvéért, úgy kérdezte meg. – S miért nem a szobádban pakolsz? Talán könnyes búcsút vársz?

- Látom, jó kedved van! – húzta fel szemöldökét a lány – Vége a rémálmoknak? Ez az jelenti, végleg sikerül elfelejtened azt a...

- Inkább ne szívjuk egymás vérét! – lépett be a bejárati ajtón Fyodor, és mélyen Lois szemébe nézett, aki megértette a célzást, s rögtön témát is váltott.

- Ilyen korán fent? Beteg vagy?

- Miről beszélsz? – lépdelt el mellette az orosz, majd úgy, ahogy volt kabátostul végigfeküdt a kanapén, kinyújtva hosszú lábait, amik lelógtak a bútordarab végén. – Még le se feküdtem. Este elég rendesen felöntöttem a garatra, és kellett pár óra, amíg kisétálom magamból.

- Pff, amatőr! – jegyezte meg Chuya, majd amikor látta, hogy a sötétlila szemek érdeklődve felé pillantanak, folytatta. – Amikor be van rúgva az ember, nem sétálni kell, vagy akármi mást, ami kiöli belőled az alkoholt.

- Hát akkor, mit kéne tenni ilyenkor? – húzta játékos mosolyra ajkait Dostoevsky.

- Természetesen fel kell hívni az összes barátod, hogy menjenek érted, mert eláztál. Ehhez persze szükséges, hogy legyenek barátaid. Ám akkor, ha ezek az úgynevezett barátok nem érnek rá, akkor egyszerűen fel kell szedni valakit, hogy befizessen egy hotelba, ahol még szexelhetsz is, és biztonságban is vagy. Látod? Meg is van oldva minden.

- Öreg rókaként beszélsz erről – ült fel Fyodor a kanapén, s lassan kibújt kabátjából. – Volt már benne tapasztalatod?

- Nem egyszer, és mindkét lehetőségből – bólintott a vörös. – Természetesen van egy harmadik opció is, de azt minden iszákos tagadja.