I'll lock your feelings (Befejezett)

Hisztis? Hisztis

//////////////Yo! Visszatértem egy újabb fejezettel! Mostanában kicsit összegyűltek a dolgaim, s rendet kellett tennem magamban. (Lelkileg) Lassan úgy érzem, rendben leszek, ami azt jelenti, hogy jönni fognak újra rendesen a részek! ( Főleg, hogy ami hamarosan következik, azt nagyon, nagyon, nagyon várom. Várom, hogy megírhassam. Várom, hogy olvassátok, és tudom, eléggé megosztó lesz, ami hamarosan következik. Na, de nem spoilerezeik! :D Remélem tetszik a fejezet! <3 //////////////

- Éreznéd, ha undorodnék – ült vissza eredeti pozíciójába a szemüveges.

- Nem – suttogta a nő. – Téged nem érezlek. Kicsit idegesít is! – kezdte a kezét tördelné, s még hozzátett volna valamit, ám a következő pillanatban levegőt is elfelejtett venni.

Kunikida egy hirtelen két tenyere közé fogta a lány arcát, s egy apró csókolt lehelt ajkaira...

Csak egy egyszerű szájra puszinak tűnhetett volna a kívülállók számára, semmi nyelves, vagy hasonló nem történt, mégis megváltoztatta a légkört. Teljesen és visszavonhatatlanul.

- Ah! – kapta fel a fejét a világosbarna hajú, és csillogó szemmel tekintett a másikra. – Ezt éreztem! Itt! - Azzal tenyerét a szívére tapasztotta, ami őrült tempóban vert. – A tied is így reagált, igaz? Végre érzem! – Széles mosollyal a férfi mellkasára tette kezét, s mosolya rögtön lehervadt. Pánikba esett, hisz rájött, miért is ver így saját szíve, s mivel a másiké is ugyanezt produkálta az egyet jelentett azzal, hogy...

Kunikida megköszörülte a torkát, majd magyarázatba kezdett:

- Nem igazán törődsz azzal, hogy nő létedre nem illik úgy zabálni, hogy azt egy disznó is megirigyelné. S az Atsushival való evőverseny sem kifogás erre! Könnyen ráunsz a papírmunkára, s csak bámulsz ki az ablakon, vagy megkeresel, és táncolsz egyet az idegeimen, majd továbbállsz. Ráadásul most már tudom, ha magányos vagy kihasználod a buta férfiakat, hogy hallhasd valakitől, mennyire szeret.

- Mi lenne, ha valami kedveset is mondanál? – fordult hasra Jane, s a párnába temette arcát.

- Erős vagy, mégis gyenge. Úgy tudod váltogatni a stílusod, mint senki más, mégis mindig hű maradsz magadhoz. Kivéve a szőke hajjal... Az valami borzalmas volt!

Jane mozdulatlanul feküdt, csupán fejét fordította oldalra, úgy nézett a másikra.

- Akkor segíts nekem megtalálni azt a stílust, amit soha többé nem akarok, majd levetni! – mondta egy fáradt mosollyal kerítve.

- Hétfőn bejössz dolgozni? – vonta fel szemöldökét a szemüveges.

- Hétfőn bemegyek dolgozni.

***

Az elkövetkező egy hét egyáltalán nem úgy telt, ahogy azt a kis maffiózó képzelte. Dazai a szokásosnál is távolságtartóbb volt vele. Már amikor találkoztak persze, hisz a barna hajú késő este ért haza, amikor ő már aludt. Legalábbis azt tettette. Reggel még ugyan összefutottak néha, ám akkor se szentelt neki annyi figyelmet, ahogy azt addig tette.

Chuya először arra gondolt, ez valószínűleg a kutya hibája, hisz a másik rühelli, ő maga pedig túlságosan sokat törődik vele. Ám a hét utolsó napján, amikor Furada asszony visszavette kis kedvencét, akkor sem történt semmi változás.

Dazai nap közben hazaugrott néhány papírért, amit természetesen otthon hagyott, s se szó se beszéd, sietett vissza az irodába.

Chuya ott ült a kanapén megsemmisülve, s azon gondolkozott, mit ronthatott el. A szabadnapját nem akarta megsemmisítő gondolatokkal elcseszni, így inkább azon kezdett agyalni, hogyan tudná kideríteni, Dazainak tényleg baja van-e, vagy csupán felhalmozódott a munkája.