I'll lock your feelings (Befejezett)

Titkok gyanújának árnyékában

////WTF CÍM?? XD Ne kérdezzétek, fogalmam sincs, hogy jött ez a cím. :D /////////

A szőke nő csak futott, ahogy a lábai bírták, s meg sem állt egészen a fodrászig.

***
- A nevem Harris Bigg-Witherrel - állt fel asztalától, majd kezét nyújtotta a másik felé. Kezet ráztam, s közben Kunikida is bemutatkozott.

- Régóta ismeri Jane-t? - kérdezte a férfi. Szürkészöld szeme kihívóan tekintett az előtte állóra. Beletúrt fekete hajába, s győztes vigyorral folytatta. - Oh, nem is kell válaszolnia! Lefogadom, hogy miután otthagyott engem a kis vadmacska, nem mert rögtön munkába állni. Valószínűleg még gyászolta egy ideig a kapcsolatunkat, próbált új életet kezdeni, új külsővel. Bevallom, még mindig jobban örülök ennek, mintha a halálba menekült volna...

- Miről beszél? - vonta fel szemöldökét Kunikida.

- Jane egy kiszámíthatatlan bomba - felelte Harris teljesen megkomolyodva, félredobva eddigi nyájas hangnemét. - Benne volt a pakliban, hogy az öngyilkosságot választja. Igaz, az, hogy csatlakozott az Irodához felér ezzel. Én próbáltam megvédeni. El sem tudja képzelni, mennyiszer próbálkoztam.

- Próbálkozott? Mégis mivel?

- Eljátszottam azt a romantikus hőst, akit mindig akart magának. Már a kezeim között tartottam, természetesen gyengéden, hogy el ne ijesszem. Védtem mindentől, de ez neki nem volt elég, azt gondolta, elzárom őt a világtól. Meg akartam győzni, hogy az ő érdekében teszek mindent. Végül nem sikerült magamnál tartanom, felbontotta az eljegyzést.

- Jegyben jártak? - Kunikida nyelt egyet. Ennyi infó még neki is sok volt. S nem csak az sokkolta le, hogy Jane-nek ilyen múltja van, hanem az, hogy mennyire nem ismeri a nőt.

- Még fogunk is! - jelentette ki a szürkészöld szemű. - Megmondtam: Jane kiszámíthatatlan. Most ugyan azt hiszi, kalandra van szüksége, de idővel rá fog jönni, a biztonságnál nincs jobb érzés. Az én karjaimban már megtapasztalta ezt, szóval nem hiszem, hogy minden veszve van, sőt, ahogy ma megláttam a régi gönceiben, egyre magabiztosabb vagyok!

- Általában nem így néz ki! - csattant fel a szőke, mire a másik elvigyorodott.

- Oh, csak nem..? - Tekintetéből pontosan ki lehetett olvasni, mit gondol, ám mielőtt Kunikida válaszolhatott volna, egy fiatal, tizenöt év körüli lány állt meg mellettük. Szürke haja loknikban omlott a vállára, sárga szemével úgy nézett, mint egy vad a prédájára.

- Indulhatunk, Harris? - kérdezte csípőre rakott kezekkel. - Le fogjuk késni a gépet!

- Mehetünk, Lois, ne idegeskedj! - mosolygott le a lányra, aztán újból a férfira tekintett. - Örültem a találkozásnak! Oh, mielőtt elfelejtem: Ne mindig azokat figyelje, akik maga körül vannak, hisz lehetséges, hogy egy régebben ismert személy hordozza a veszélyt!

Lois felkuncugott.

- Ezt a vörinek is elmondhatnám, de nem fogom.

- Gonosz vagy! - simította meg Harrison a lány fejét, mire az ráöltötte nyelvét, majd elindult. - Még egyszer: Örültem a szerencsének! - Kezet ráztak, majd elindult a lány után.

Kunikida össze volt zavarodva. Legjobbnak tartotta, ha leül egy kicsit, és kisszelőzteti a fejét.

- Valaki Jane múltjából? Mégis, hogy értette a veszélyt? - gondolkozott magában, aztán megpróbálta felhívni a nőt. Semmi...

***

Chuya az első három napon elintézett mindent, amit Mori rábízott, s onnantól kezdve élvezhette a meglátogatott ország nyújtotta lehetőségeket.