I'll lock your feelings (Befejezett)

Ez a következő szint?

Dazainak a rémálma után természetesen semmi hangulata nem volt ahhoz, hogy bemenjen dolgozni. Hisz á nem jön értem. El tudod ezt hinni? Hogy lehet ennyire gonosz? – nyújtotta el a hangját a mondatok végén. – Olyan fasza ez a bár, és nem akarja megnézni. Oké, a lakásunktól messze van, de ő repülővel jönne, az meg itt van pár utcányira. Még ilyen kakasbábu is van a bejáratnál, akivel ha összespannolsz, nem csipked meg. De velem nem spannolt össze, szóval tuti meg fog csípni, ha kimegyek... Hé, Dostoevsky, itt vagy?

Fyodornak sem kellett több, minden infót összegyűjtött a zagyvaságból, amit a kisebb összehordott, így fogott egy taxit, s odament érte, ahogy egy barátnak illik.

***

Dazai gyorsan szedte lábait, hisz minél hamarabb a parkba akart érni, hátha az emlékekkel teli helyen, eszébe jut, mit is csinált rosszul.

Leült kedvenc padjára, s körbekémlelt az üres parkon. Még mindig él a rémhír, amire nagyon büszke volt. Az ilyenek pár hét alatt lecsengnek, ez viszont tartósabb annál, hiszen még mindig nem mernek bemerészkedni az emberek. Elvigyorodott a gondolatra, hogy Chuya mégis volt olyan bátor, hogy idejöjjön, s elkezdődjön valami.

- Látom, jó kedved van! – lépett elé valaki. Felnézett, s meglátta a lányt. Világosbarna haja nőni kezdett ugyan, de stílusban nem változott. Dazai örömmel nyugtázta, hogy a nő ismét egy erős támaszt talált magának egy bizonyos pápaszemes személyében.

- Akkor lesz jó kedvem, ha megtudom, mit csesztem el – sóhajtott az ex-maffiatag.

- Ne akkor legyen jókedved, hanem akkor, ha teszel is valamit utána! – fonta keresztbe karjait mellkasa előtt a lány.

- Azt sem tudom, hogy...

- Elmondom.

- Tessék? – hökkent meg a férfi.

- Elmondom, mit tettél, de akkor ígérd meg, hogy elgondolkodsz rajta, aztán tégy belátásod szerint!

Dazai bólintott.

***

Fyodor a zsebeiben kotorászva imádkozott, hogy gyorsan megtalálja kulcsát, s ágyba dughassa a vöröst. Az elmúlt két órára nem akart soha többé visszaemlékezni. Arra a borzalmas időre, amit azzal töltött, hogy hazaráncigálja az éppen mellette levő, földön ülő férfit, aki mire ő megérkezett a buliba, már összehaverkodott egy kakasbábuval.

- Muszáj volt! – szabadkozott Chuya, és elfeküdt a kövön. – Ha nem lett volna a barátom, akkor megcsíp!

- Én foglak megcsípni, ha most nem kelsz föl! – morogta maga elé Fyodor, aztán hálát mondott, hogy megtalálta a kulcsát, így végre bemehettek a lakásba. Igaz, a vörös nem volt hajlandó felkelni, így az orosz kénytelen volt a karjaiban becipelni őt.

- Ez meg mi a faszom? – fogta be az orrát a kis maffiózó.

- Lois füstölői – felelt a magasabb. – Megkért, hogy mindenhol illatosítsak be.

- Ez nem illat, ez szag – felelte teljesen komolyan Chuya, s belenézett a lila szemekbe, amiben visszatükröződött az ő alkoholfátylas kékje.

- Természetesen az én szobámba nem tettem – vigyorgott kajánul.

- Oh – hunyta le résnyire szemét az alacsonyabb. – Akkor Veled alszok.

- Ki van zárva! – dobta le a kanapéra a részeg férfit Fyodor.

***

Miután az orosz leoltotta lámpáját, az ajtaja kinyílt, de akkora nyikorgással karöltve, hogy azt még egy süket is meghallaná. Fyodor csak elmosolyodott, s izgatottan várta, mi fog következni.

Chuya egy szál alsógatyában mászott fölé, s amikor meglátta, hogy a másik ébren van, ráült annak hasára.

- Azt hittem alszol.

- Azt hittem nem vagy olyan hülye, hogy bejöjj a szobámba – vigyorodott el a fekete hajú. – Mindketten csalódtunk. De ha már itt vagy, megengedem, hogy itt aludj! – Egy mozdulattal maga mellé vette a kisebbet, s betakargatta. – Csak azért engedem meg, mert holtrészeg vagy. Jó, hogy nem négykézláb mászol a földön.

- Úgy jöttem be – fúrta fejét a párnába a vörös.

Fyodor felnevetett.

- S el is akartál csábítani, ahogy egy részegnek illik, vagy a barátodnak tartasz, aki hazahozott egy lerészegedés után?

Erre a maffiózó csak felnyüszített, mire az orosz úgy ítélte meg, inkább nem piszkálja tovább a másikat.

- Umm – akart még valamit mondani a kis vörös, ám Dostoevsky átölelte őt, s a fülébe suttogott:

- Shh, alvás van. Holnap másnapos leszel, szóval majd holnapután beszélhetünk.

Ennyivel lezárta a dolgot, lehunyta szemét, s nem is szólt többet. Végül elnyomta az álom.

Chuya nem tudta pontosan, mikor aludt el, mert bár rendesen elázott, attól még érzékelte, ahogy szíve megdobbant, amikor a másik hozzáért...