I'll lock your feelings (Befejezett)

Régen is mindig azzal nyaggattál, hogy ...

A barna hajú reflexből kézen fogta volna, ám az alacsonyabb rögtön arrébb húzódott.

- Megyek előre! – mondta Chuya kissé feszülten, majd elindult, a barna pedig ment utána, s miközben hátulról nézte az előtte lévőt kissé összeszorult a szíve, és arra gondolt, sokkal jobb lenne mellette lépdelni, s érezni a kezének melegét...

A kis maffiózó minden lépte után visszafogta magát, nehogy hátraforduljon, s ellenőrizze, hagyott-e nyomot maga után, vagy a másik saját cipőjével eltüntette-e azokat. Tudta, nem szabad félnie attól, mi lesz, ha a magasabb nem követi őt, és magára hagyja. Ez persze, hülyeség volt, hiszen a barna kérte a randit, biztos nem fog lelépni. Viszont Chuva elméje akaratlanul is azt látatta vele, hogy volt barátja végérvényesen is a múlté lesz, semmi kapaszkodót nem hagyva maga mögött. S ha nincs már semmi remény, akkor akár folytathatja is az életét ebben az országban teljesen leszámolva korábbi életével.

- Nem is lenne olyan rossz – gondolta a vörös, majd azzal a lendülettel le is cövekelt a járda kellős közepén. -, mégis fáj. Elmúlt a nőszemély képességének hatása, és mégis fáj.

- Hé, Chuya, minden rendben? – tette kezét a másik vállára a fiatalabb, mire a férfi felsóhajtott.

- Nem annyira, de mégis. Azt hiszem ilyen ez. Semmit sem tudok kezdeni vele. Talán nem is kell – motyogta, miközben lesöpörte magáról az ex-maffiatagot, aki csak pislogott értetlenül, mivel egy szót sem értett az egészből. Kivéve a férfi mondandójának végét, amit kifejezetten neki intézett, hisz felnézett rá, s egy sunyi mosollyal biccentett a jobb oldaluk felé. – Megjöttünk!

Dazai vidáman odafordult, ám a következő pillanatban kétségbeesés suhant át az arcán, ahogy meglátta a helyet. Egy hatalmas jégkorcsolyapálya előtt álltak, s köztudott volt, hogy a magasabbik olyan a jégen, mint egy újszülött: Nem marad életben, ha magára hagyják.

- Mi az? – kérdezte az idősebb meglepődést színlelve. – Nem tetszik a hely?

- Nem...

- Nem? - fordította oldalra a fejét a vörös, s kissé csalódottan pillantott a randi partnerére, mire az mentőöv után kapálózott, nehogy elrontsa a randit. Sajnos egy épkézláb ötlet sem fogant meg fejében, így úgy döntött, elmondja az igazat, és nem érdekli, ha lúzernek gondolják.

- Nem tudok korcsolyázni – nyögte ki végül, s várta, mikor röhögi ki őt a kis maffiózó. Ellenben Chuya egyáltalán nem reagált negatívan. Csak megvonta a vállát, s ennyit szólt:

- Akkor most megtanulsz! – Azzal be is nyitott az épületbe.

A korcsolyakölcsönzésnél nem szóltak egymáshoz egy szót sem, ám amikor fel kellett venni azt a bizonyos lábbelit, akkor Dazainak megeredt a nyelve. Elkezdett nyafogni, amiért sehogy sem tudja rendesen becsatolni a korcsolyát, s végül addig hisztizett rajta, amíg Chuya beadta a derekát, és a segítségére sietett.

A kis vörösnek körülbelül egy percébe telt, ami a másiknak tíz perces szenvedés után sem, így jogosan nézett fel a barnára összehúzott szemekkel.

- Dazai...

- Sokkal romantikusabb, ha te csatolod be a párod koriját! – küldött felé egy győztes mosolyt, mire az alacsonyabb felállt, s elindult a jég felé.

- Persze, menj csak előre, mindjárt megyek én is! – kiáltott utána a barna hajú. – Amúgy vicces, régen is mindig azzal nyaggattál, hogy menjünk korizni, de mindig nemet mondtam.