I'll lock your feelings (Befejezett)

A nő

2.Fejezet

A nő

- Chuya, drága, mondd már el nekem, milyen magas vagy pontosan? – csiripelt bele Dazai a telefonba. Hangja nem tűnt fáradtnak. Sőt, a késői óra ellenére meglepően ébernek hatott. A kis maffia tag talán csak emiatt nem hajította a falhoz a kis készüléket, hogy az darabokra törjön, s ne kelljen hallania idegesítő ex-társát. Érdekelte, mi miatt ilyen lelkes az a balfék.

- Százhatvan centi – motyogta kelletlenül, hisz nem szerette, ha a magasságáról kérdezgetik. Az sem segített az amúgy is kellemetlen helyzeten, hogy a barna hajú egy hangos és túlzottan elnyújtott „áhá - val nyugtázta az egészet. Ezen a vörös hajú kellőképpen felhúzta magát. – Bajod van vele, vagy mi van? Miért is érdekel ez téged ennyire, he?

- Nyugalom, nyugalom! – A fiatalabb hangja vidám volt, élcelődő. – Csupán kíváncsi voltam a kettőnk közti magasságkülönbségre. Be kell, valljam, ínyemre való az eredmény. Nem kevesebb, mint huszonegy centivel magasabb vagyok nálad. Hát nem aranyos? Chuya, olyan kis pici vagy!

S ez volt az a pillanat, amikor a vörös szájából ömleni kezdtek a szalonképtelen kifejezésekkel megspékelt szidások, s egyéb finomságok, amiket a másik csak széles vigyorral hallgatott a vonal túlsó végén. Sejtette, hogy a kisebb kiakad, de hogy ennyire, és az ilyen szinten vicces lesz, azt nem tudta előre.

- Mindentől függetlenül meg kell adnod a tiszteletet az idősebbnek! – koronázta meg mondandóját ezzel a frappáns szöveggel Chuya, mire a magasabb ráharapott nyelvére nehogy felnevessen. Már kiszórakozta magát, s nem akarta még jobban felcseszni szegény fiú megtépázott idegeit.

- Annak adok tiszteletet, aki rászolgál.

- Heh - húzta ki magát büszkén leugorva az ágyról a vörös. - A tiszteleted hamar elnyerem, ahogy elmondom a nagy hírt! El sem hinnéd, Dazai, én se nagyon hiszem el, de lehetséges, hogy megvan az öngyilkosjelölt szépség, akit akartál.

- Chuya! - Az elején hitetlenkedő arckifejezést felváltotta a ragyogó szempár, s a boldogságtól mámoros arcocska. - Nem is tudtam, hogy te ilyen kedves is tudsz lenni! – trillázta. – Látod? Abba a pici testedben nem csak a gonoszság lakik, hanem ideiglenesen beköltözött a jóság és nagylelkűség is.

- Ja, de ha nem fizetik a lakbért, akkor rögtön kirakom őket. Szóval, kuss, vagy nem lesz nőd! – Halkan mondta. Halkan, de teljesen komolyan. Ez megrémisztette Dazait. Tudta, a másik egyáltalán nem viccel vele. Csöndben is maradt, s hagyta, hogy Chuya folytassa. - Feladtam egy hirdetést, amire meglepően gyorsan jelentkezett is valaki. Korán reggel találkozom vele, és ha megfelelőnek találom, holnap már alulról szagolhatjátok az ibolyát.

Figyelmesen hallgatva Chuyát, csak bólogatott maga elé. Tenyérbe mászó vigyorát nem lehetett levakarni.

- Nem vinnél magaddal?

- Ki van zárva! - vigyorodott el, aztán komoly hangon hozzátette. - Titokban se merjél követni! Tudod, hogy simán észreveszlek. Sosem voltál az álcázás mestere.

- Aláírom – törődött bele sorsába a férfi, majd lerakta a telefont, s hagyta, hogy a kisebbik nyugovóra térjen, hisz másnap korán kel, hogy nőt szerezzen neki.

***

Ott ült vele szemben, s halvány mosollyal figyelte minden mozdulatát. Ez kicsit ugyan feszélyezte a férfit, de igyekezett nem törődni az őt vizslató tekintettel, inkább tetőtől-talpig végigmérte a nőt. Be kellett vallania, még neki sem volt ellenére a látvány. A sápadt, már-már áttetsző arcot fekete haj keretezte. E dús hajzuhatag egész a melléig ért. Nagy, sötétszürke szemei szomorkásan csillantak meg a reggeli napfény első sugaraiban. Vékony alakján remekül mutatott a kosztümruha, melyben úgy mozgott, mintha mindennapos viselet lenne. Ráadásul elég magas volt, hogy ne mutasson hülyén Dazai mellett... Ez a tény volt az, aminek okát még maga sem tudta, de kellőképpen felbosszantotta magát ahhoz, hogy a nő észrevegye, valami zavarja. Szerencsére nem kérdezett rá, mi baja, semleges témát akart keresni.