I'll lock your feelings (Befejezett)

Készen áll a következő szintre...

- Most komolyan nem lesz fűtés, amíg Chuya nem dönti el, mit szeretne?

- Ez a bünti – húzta még jobban magára a takarót a férfi.

- Nem sokáig leszünk büntetésben – szólalt meg maffiózó, mire a másik kettő meglepődve nézett rá. – Döntöttem.

- Oh, akkor telefonálok – indult el a szobák irányába Lois, miközben nyújtózott egy nagyot. – Remélem, nem bujkál megint valaki elől az a szerencsejátékos állat, mert akkor egy ideig nem fogom elérni.

- Semmi szükség rá, ugyanis úgy terveztem, maradok – vakarta meg tarkóját Chuya, mire a másik kettő érdeklődve tekintett rá.

- Komolyan? – kérdezte hitetlenkedve, mégis örömmel a lány. Chuya bólintott. Fyodor újra pókerarcot erőltetett magára, és elővett egy kis távirányítót, feljebb tekerte, így lassan újra meleg lett a nappaliban.

- Csak azért mondod, hogy ne fagyjon be a seggetek, gyengék vagytok! – morgott közben.

- Ne szenvedj már! Lehet. hogy durcás vagy, amiért egy új emberrel kell egy levegőt szívnod, de mi lenne, ha megpróbálnátok összebarátkozni?

A két említett egymásra nézett. Pontosabban egymás szemébe. A sötétlila szempár próbált meglátni valamit az azúrkék szemekben. Amikor megtalálta, tulajdonosa akaratlanul elvigyorodott, mire a vörös gyorsan oldalra kapta fejét.

- Ki van zárva! – mondták egyszerre. Annyi volt a különbség csupán, hogy Chuya ezt dacosan, míg Dostoevsky szimplán kijelentette, hogy ő nem tudna barátkozni a kis maffiózóval.

- Borzalmasak vagytok! – jelentette ki a szürke hajú, majd elindult folytatni reggeli teendőit.

A délelőtt további részében mindegyikük elvolt a saját világában. Senki sem zavarta a másikat. Chuya a szobájában a földön fetrengve bámulta a plafont, és igyekezett összeszedni a gondolatait. Jó döntést hozott, még akkor is, ha csak amiatt az álom miatt ment bele. Ha az elsőt választotta volna, lehet, már megint ott lenne Dazai ölelésében, és éppen élvezné az élvezeteket. Ebbe ugyan beleborzongott egy pillanatra, ám rögtön elkapta a hányinger a gondolatra, hogy bár nem tudná, de a barna egy másik emberre gondolna, miközben őt tartja a karjaiban.

Ez egy kicsit összeszorította szívét, de nem érezte márt azt a satuszerű szorítást, amit eddig. Ezt annak nyugtázta, hogy tényleg hasznos volt messze kerülni tőle. Végtére is így a továbbiakban még inkább javulni fog az állapota, s talán egyszer még arra is képes lesz, hogy a másik szemébe mondja a véleményét arról, ahogy az játszadozott vele.

A végére annyira belelovallta magát a témába, annyi pro- és kontra érvet állított fel, hogy ha akarta volna se tudta volna a másik opciót választani többé.

Arra is próbált megoldást találni, hogyan fogja túlélni a démonnal való együttélést. Addig matekozott magában, ameddig rá nem jött, hogy mint sok példának, ennek sincs megoldása.

Ha nem nézett volna, akkor a szemébe, és nem engedte volna meg, hogy a másik meglássa azt, amit titkon remélt, talán sikerült volna. De így a végeredmény a nullával se egyenlő, és fogalma sincs róla, mit tegyen.

Talán beszélhetne vele. Talán nem kéne. Nem is tudta merre találja, így inkább el sem indult. Úgy volt vele, majd eléldegélnek egymás mellett. Nem kell puszipajtásoknak lenniük, elég az, ha elviselik egymást, és nem próbálják megölni a másikat.

- Chuya, elárulnád nekem, miért nem az ágyat használod, amikor sziesztázol? – hajolt fölé Lois, s sárga szemeivel érdeklődve fürkészte a fiú arcát. Féltette, hogy talán kicsit bekattan, és nem is olyan jó ötlet, hogy maradni akar.

- Az ágyon bevágnám a szunyát, és annyi mindent kell átgondolnom, hogy ezt egyszerűen nem engedhettem meg magamnak – ült fel a vörös, s halvány mosollyal ajándékozta meg a lányt. – Minek köszönhetem, hogy benéztél?

- Gondoltam, elmehetnénk venni neked pár melegebb ruhát – vont vállat Lois. – Játszhatnánk turistát is. Tudod, megbámulunk mindent, eszünk valamit, és szidjuk az időjárást, amiért befagy a seggünk.

- Egy kis levegőzés úgysem ártana – pattant fel a fiú. – Szétrobban a fejem! – indult a nappali felé.

- Fáj a fejed? – kérdezte Fyodor az kanapén ülve, teljes díszben. – Adhatok gyógyszert, elég ütős.

- Kösz, valahogy már nem hiszek a gyógyszerekben – horkant fel a vörös, aztán észrevette, a másik öltözetét. – Ugye, nem jön? – intézte a kérdést Lois felé, aki csak szemforgatva felkapta a kulcsokat, s a bejárati ajtó felé vette az irányt.

***

Chuya próbált hangtalanul kilépni a ruhabolt ajtaján, hogy a lehető legminimálisabb hangon szólaljon meg a kijárat felé szerelt kis csengő. Ez sikerült is neki, s amikor végre teljesen tökéletesen biztonságban tudhatta magát az utcán, a szívére tette kezét, és felsóhajtott.

- Elfáradtál? – A vörös megugrott a hangra, majd egy „Megijesztettél, basszus!" mondattal nyugtázta a látványt, miszerint Fyodor ott áll előtte teljes életnagyságban, és őt figyeli. Vagyis nem egészen, mert a korlátnak dőlt, s épp csak egy pillanatra nézett fel telefonjából, de ez részletkérdés. – Szóltam előre, hogy nem jó ötlet. Még a bolt neve is rosszat sugall: Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel! Bár Dante, a tulajdonos elég jó fej.

- Ellentétben Lois-sal, aki ha még egy göncöt felpróbáltatott volna velem, akkor felakasztottam volna magam! – lépdelt a másik felé, aztán ő is a korlátnak dőlt.

- Menjünk valahova! – vetette fel az ötletet az orosz.

- Mi van? – vonta fel szemöldökét Chuya.

- Süket vagy? – vigyorgott rá a magasabb. – Inkább itt maradnál? Nem lesz benne köszönet, ha Lois észreveszi, hogy leléptél.

- Meggyőztél – egyezett bele a vörös. – S mégis hova menjünk, ami mindkettőnknek megfelel?

- Azt hiszem, tudok egy jó helyet.

***

Fyodor egy zeneboltba vezette el Chuyát. A kis vörös nagyon megörült ennek, mivel az üzlet hangulata felidézte benne azokat az időket, amiket Franciaországban töltött.

S bár maga is meglepődött ezen, de rengeteget beszélgetett az ördöggel, igaz, csak kulturális dolgokról, mint például zene, vagy könyvek, de ez is több volt a semminél.

Észre sem vették, el is telt pár órácska. Ezzel csak egy volt a baj, mégpedig, hogy Lois észrevette.

Kicsit ugyan dühös volt, hogy őt kihagyták a buliból, de ugyanakkor örült is, mivel így tudta, a vöröske készen áll a következő szintre...