I'll lock your feelings (Befejezett)

Epilógus - Mert együtt vannak (Vége)

A szobában hideg volt, ám a takaró alatt kellemes melegség ölelte körbe az újra egymásra talált szerelmespárt. A nap már felkelt egy ideje, de sugarai nem keltették fel a kis vöröst, ellenben Dazaival, aki már egy ideje ébren volt, s a mellette levőt figyelte. Le sem tudta venni a szemét a másik nyugodt vonásairól. Minden kis szuszogás számára olyan volt, mintha édes, szerelmes szavakat suttogtak volna neki. Mert vele volt. Az elmúlt időben csak álmodni tudott erről, és most, hogy itt feküdt mellette pár centire, szinte hihetetlennek tűnt.

Lábaik összefonódtak a takaró alatt, de ennyi intimitás nem volt elég neki. Finoman a másik arcához nyúlt. Meleg kezének érintésére a kis maffiózó felmordult, aztán átfordult másik oldalára, hófehér háta kilátszott a takaró alól.

- Nehogy megfázz – mosolyodott el a barna hajú, és hátulról átölelte barátját, majd kezével megkereste a másikét, s összekulcsolta ujjaikat. Állát annak vállára helyezte, orrát játékosan belefúrta a vörös hajkoronába.

- Fázik a halál – mormogta Chuya, s arrébb akart csúszni az ágyon, ám egy bizonyos ember karjai nem engedték. – Csak el akarok szívni egy szálat.

- Itt is elszívhatsz egyet – mondta búgó hangon, s megnyalta a vöröske füle mögötti érzékeny részt, mire az megborzongott.

- Megütlek. – Dazai egyből elengedte.

Az ex-maffiatag törökülésbe helyezte magát az ágyon, hátára terítette a takarót, s megfogva annak végeit, karjait széttárta, jelezve szerelmének, hova várja vissza. Chuya megforgatta szemeit, aztán háttal neki beült a férfi ölébe egy cigarettás dobozt szorongatva.

- Megkínálsz engem is? – érdeklődött a barna, mire egy sóhajtás kíséretében már be is dugták a cigit a szájába, sőt meg is gyújtották neki. – Köszi – vigyorgott, miután szívott egyet, s kifújta a füstöt.

- Mm – bólintott az idősebb szájában a bagóval, miközben próbálta meggyújtani azt. Nem csak, hogy adott a kedvenc márkájából, de még el is használta az öngyújtóját arra a tökkelütöttre.

- Chuya. - A vörös reflexből odafordította a fejét Dazai hangjára. A fiatalabb szájában tartva a cigit, a másikéhoz érintette annak parázsló végét, így meggyújtva azt. Időközben A barna szemek elvesztek a kékekben, s amilyen hosszúnak érezték ezt a pillanatot, igazából olyan gyorsan véget is ért.

Utána pár percig néma csendben szívták a cigit, de ez nem volt baj. Jólesett nekik ez a csend. Mind a ketten melegséget éreztek. Mert együtt vannak.

***

Pár héttel később Chuyának találkozója volt Dostoevskyvel. Egy csöndes kávéházat választottak, ahol nyugodtan tudtak beszélgetni.

Mindenféle téma felütötte fejét, kivéve egyet. Dazait. Bár nem is kell taglalni, miért nem társalogtak róla. Fyodor utálta az ex-maffiatagot, s mégis, amikor elköszöntek, szóbahozta:

- Örülök, hogy kibékültetek – Hangja őszintén csengett. – Szerencséje, hogy küzdött érted, mert lefogadom, nem mentél vissza hozzá, ha nem így lett volna.

- Így van – bólintott a vörös. – Úgy tűnik eléggé kiismertél engem.

- Szinte minden embernél így van. Ha küzdenek értük, még akkor is adnak egy esélyt, ha nem kéne.

- Úgy tűnik, nem vagyok kivétel – mosolyodott el Chuya, majd kilépett a kávéház ajtaján.

- Bárcsak kivétel lennél – gondolta Fyodor, majd hangosan így szólt. – Nem csináltam semmi illetlent, ami bánthatná a lelked. Most már megnyugodtál?

Dazai vigyorogva lépett ki az egyik boxból, amit egy páfrány is takart. Azt hitte, ez tökéletes búvóhely, de úgy tűnik, az orosz ördög mindent észrevesz.

Nem akart reagálni a másikra, elsétált mellette, ám ellensége szavai egy pillanatra megállították.

- Még egy hiba, és elvágod magad nála. Alig várom azt a napot!

A barna hajú gyilkos szemmel a másikra pillantott, aki szintén ilyen tekintettel ajándékozta meg.

Végül egy szó nélkül távozott a kávézóból. Tudta jól, hogy nincs több esélye, ám nem tervezett hibázni. Többé nem...

***

A kis maffiózó kétutcányira sétált már el a kávézótól, amikor hallotta, hogy háta mögül valaki a nevét kiáltja. Egy másodperccel később érezte, valaki nekivetődik, és hátulról átöleli.

- Megvagy! – vigyorgott Dazai.

- Követtél? – jött rögtön a kérdés.

- Én? – pislogott ártatlanul a vádlott. – Én aztán nem!

Az idősebb felsóhajtott. Naná, hogy követte! Lefejtette magáról barátja karjait, majd kézenfogta, s elindult.

Dazai hirtelen nem is értette, mi van, így csak lépdelt barátja mellett, végül nem bírta, s rákérdezett:

- Chuya, mi most tényleg kézenfogva sétálunk haza? Általában én kezdeményezem, hogy az utcán egymáshoz érjünk.

- Bajod van vele? – tekintett fel dühös szemekkel a magasabbra. Arcán halvány pír húzódott.

Dazai elmosolyodott.

- Boldog vagyok – mondta, majd lehajolt, s megcsókolta szerelmét.

///////////////////YO! Hát... Elérkeztünk a végéhez! Nem gondoltam volna, hogy eljön ez a pillanat... Nagyon köszönöm mindenkinek, akik végigkísérték ezt a történetet, és köszönöm a sok kommentet! Remélem a további történeteimet is figyelemmel fogjátok kísérni! BTW Itt akkor meg is kérdezném a kedves olvasókat, hogy milyen sztorit szeretnétek látni? Van-e olyan ship, amiről szívesen olvasnátok?

Két BSD-s (soukoku ship) sztori van, amit mindenképp szeretnék megosztani veletek. Melyik legyen előbb?

1. Omegaverse - A mi történetünk

Szerintem a cím elég beszédes xd ( Chuya szemszög)

2. Itt vagyok melletted

Ez kicsit borongósabb, több belső monológgal. ( Chuya + Dazai szemszög)

Többet nem szeretnék elárulni, mert úgy érzem, spoilereznék. xD