I'll lock your feelings (Befejezett)

Gyere el velem randizni!

- Chuya – lépett hozzá közelebb a férfi, mire ő egy gyilkos pillantással ajándékozta meg. Nem bírta elviselni a jelenlétét.

- Egyáltalán... Ki vagy te?

Fyodor elfordult a másik kettőtől, s kezét szája elé tartotta, hogy leplezze vigyorát. Nem nézte ki a kis maffiózóból, hogy kijátssza ezt a kártyát, s bár kedvére volt az ötlet, hogy Dazait még egy kicsit összetörjék, de tudta, nem a barna hajú lesz az egyetlen, aki megsérül ebben a piszkos kis játékban.

- Hazudni tudni kell, ha túl akarsz élni, ám akkor azt úgy, közben te se sérülj. Te tudtad, ez nem fog sikerülni fájdalommentesen, mégis megpróbálod. Mit akarsz ilyen makacsul bizonyítani, Chuya? – gondolta az orosz, majd a kis vörösre pillantott. Rezzenéstelen faarccal próbálta elhitetni, semmi érzelem nem fűzi a barnához, kivéve a dühöt, ami szemében tükröződött. Mintha egykori társa csupán egy idegen lenne, aki hívatlanul megjelent lakásán. – Elmehetne színésznek. A vakok úgysem látnák azt a cseppnyi fájdalmat. Én is alig látom...

Dazai egy pillanatra lefagyott a kérdés hallatán, majd mikor észhez kapott, belekezdett volna egy rohadt hosszú monológba arról, hogy ki ő, mi történt, s hogy a másiknak rögtön vissza kell mennie hozzá, mivel egy hatalmas félreértés történt kettejük között. Már épp nyitotta a száját, s emelte fel karjait, hogy drámaian előadja történetét, ám a kisebb nem is hagyta szóhoz jutni.

- Inkább ne is mondj semmit! – hunyta le szemét pár másodperc erejéig, majd egy halvány mosollyal nézett az ex-maffiatagra. – Valószínűleg a régi életemhez tartozol, de tudod, az már egy cseppet sem érdekel engem. Hidegen hagy, ki vagy te, és mi a közös történetünk, ha egyáltalán van, és nem csak visszarángatnál a régi munkahelyemre. Okkal vesztettem el az emlékeim. Nincs rájuk szükségem. Szeretném újrakezdeni...

- Kezdd újra velem! – szólalt meg Dazai lehajtott fejjel, s olyan halkan, amire egyszerűen muszáj volt felfigyelniük a többieknek, Chuya kis híján ki is esett a szerepéből, s majdnem ráordított, ám tartotta magát ahhoz, hogy mivel nem ismeri a férfit, lehet, hogy tök normális nála a halk beszéd.

- Miről beszélsz? – kérdezte nyugalmat erőltetve magára.

- Elvesztetted az emlékeid, a régi életed – kapta fel a fejét a férfi, és nagy mosollyal átszelte a nappalit, hogy a konyhapulthoz érve megálljon az idősebb előtt. – Az, hogy új életet szeretnél, az nem jelenti azt, hogy akit régen talán ismertél, ne szerepelhetne a mostani jelenedben. Szeretnék részt venni benne, szóval gyere el velem randizni!

- Ki van zárva! – jött egyből a válasz.

- Nyolckor az XY hotel előtt várlak! Szívesen érted jönnék, de nem vagyok valami szívesen látott vendég az ördögnél, és én se akarom többször látni a képét – kacsintott a vörösre, majd nemes egyszerűséggel elhagyta a lakást.

- Mekkora önbizalma van ennek a kötszeres doboznak! - állt fel a kanapéról a fekete hajú, s kinyújtóztatta elgémberedett végtagjait, majd az alacsonyabb felé fordult, aki a mosogató felé hajolva nagyokat lélegezve igyekezett nem hányni. – Hé, jól vagy? Hülye kérdés, persze, hogy nem. Felkavarodott a gyomrod az idegességtől? – lépett oda hozzá, aztán annak hátára tette egyik kezét, s nyugtatás gyanánt lassan, finoman simogatni kezdte annak hátát.

- Csak... Lois füstölői – felelte Chuya akadozottan. – Hányingerkeltően büdösek.

Fyodor szomorúan elmosolyodott. Már rég kisszellőztetett, s csupán a hideg tél fagyos levegőjének frissítő illata töltötte meg a lakást...