I'll lock your feelings (Befejezett)

Megszakításos előjátékok

4.Fejezet

Megszakításos előjátékok

- Nem adom azt olyan könnyen - felelte, és belehajolt az idősebb nyakába. Belecsókolt, majd ajkait végighúzta a porcelán bőrön egészen a füléig. - Kérj meg szebben! - duruzsolta bele a fülébe.

Chuya automatikusan eltolta magát a másiktól, s gyilkos tekintettel pillantott rá.

- Idióta barom! Eszednél vagy? – kiáltotta teljes hangerővel. - Mégis mit képzelsz magadról, te állat! – Hirtelen elhallgatott, és szemöldökráncolva meredt maga elé. Mindenféle nehézség nélkül ordítozott, ám pár másodperc után újra úgy érezte, mintha satuba fognák egész mellkasát. Tény és való, a tünetei gyengültek, de még nem múltak el teljesen. Az a szorongató érzés a szíve körül csakhamar visszatért.

- Dazai - nézett a férfira, aki időközben visszafeküdt a földre, s azóta onnan figyelte a kis maffia tagot. Arcáról azt a ravasz, sunyi mosolyt nem lehetett levakarni. Chuca legszívesebben behúzott volna neki, de nem tette. Már rájött, mit akar a másik. A képességét nem fogja használni, inkább teljesen kikészíti őt, amíg meg nem adja magát. Még mit nem! Minél tovább várakozik annál rosszabb lesz. Ha rögtön belemegy, talán gyorsabban túl lesz az egészen. Legalábbis a vörös ebben reménykedett. – Hmpf - fújtatott.

- Nos, mit választasz, Chuya? – A barna íriszek komolyságról tanúskodnak. Dazai őszinte választ várt. Nem akart semmit sem ráerőltetni a másikra, hisz egy úriember sose tenne ilyet. Viszont mindenképp azt a választ akarta hallani, ami számára előnyös. Dazai hitt a nőnek, de az alacsonyabb habozása elbizonytalanította.

Az idősebbik arca rózsaszínes színben pompázott, miközben agyában a fogaskerekek meg nem állva dolgoztak további menekülési útvonalakon, de nem talált más megoldást. Látta ex-társa arcán, a határozott tekintetén, hogy ő bizony nem fog olyan könnyen segíteni. Szeméből könnyedén ki lehetett olvasni, hogy nem veszi le róla ezt az átkot egyetlen érintéssel.

Chuya beleharapott alsóajkába, csaknem kiserkent a vére. Ideges volt, mert tudta, hogy vesztett. Lassan, kissé vonakodva lehajolt Dazaihoz. Egészen behajolt a férfi vállgödréhez, ott pihentette állát, miközben forró lehelete annak a nyakát érte. - Dazai – suttogta frusztráltan. Nyelt egyet, mielőtt aláírta volna végítéletét. - Érj hozzám!

A barna hajú vigyora tovább szélesedett, ahogy a felé tornyosuló alakot figyelte, s azt, ahogy küszködött magában. Mind a ketten tudták innen nincs visszaút, és Dazai egyáltalán nincs ellene az ötletnek. Tudni akarta az igazságot. Amikor érzékelte, hogy arcuk között a távolság egyre csökken, szemei egy pillanatra a plafonon ragadtak. Chuya teljesen eltűnt látószögéből. Leheletével igyekezett megperzselni Dazai nyakát, aki alig hitt fülének. Érj hozzám! A kis méregzsák valóban ezt hebegte neki?

- Egyszer? – jött a váratlan kérdés, ami elég volt ahhoz, hogy Chuya teljesen össze legyen zavarodva. Nem mozdult helyéről. Az ex-maffiatag gyengéden megfogta a másik derekát. – Vicceltem – jelentette ki végül halálos nyugalommal.

- Még van pofád? – ült fel a vörös, s egy határozott mozdulattal magához rántotta ex-társát az ingénél fogva. Arcuk vészesen közel került egymáshoz. – Kimondatsz velem egy ilyen kibaszott kínos dolgot, aztán meg viccelődsz? Idióta!

A másik hangja még mindig nem volt az igazi. Már megint csak üvölteni volt képes zavarában. Dazai nem elégedett meg ennyivel. Azt akarta, hogy nyögjön. Könyörögjön alatta többért. Meg akarta törni Chuya keménynek tűnő álcáját, hogy csak ő, Dazai legyen az egyetlen ember, akinek a gyenge oldalát is megmutatja. A barna mindennél jobban akarta ezt.