I'll lock your feelings (Befejezett)

A legőszintébb barát

- Na, tényleg szeretném hallani, mit szeretnél! – hisztizett Dazai, s a következő pillanatban magához húzta a másikat. – Jól van, jól van! Nem baszogatlak. – Pár másodpercig még hallgatta a kisebb őrült szívdobogását, aztán fel akarta emelni annak lehajtott fejét, ám az nem engedte. – Chuya?

- Téged.

Dazai először azt sem tudta, hihet-e a fülének, ám amikor a másikra pillantott, már biztos volt benne, hogy jól értette, amit a halott. Vigyorogva az arcába hajolt ex-társának.

- Hogyan mondhatnék nemet, amikor ilyen bájosan kérsz? – élcelődött kicsit, s készült az újabb támadásra, ám ekkor a vörös fogta magát, s olyan gyorsan kiugrott a kádból, mint aki menekül a kivégzés elől.

Lekapott egy törülközőt a polcról, majd kicsörtetett a fürdőből otthagyva a barna hajút, aki fel sem fogta, mi történik. Egy sóhajtás kíséretében kiszenvedte magát a már kihűlt vízből, aztán egy törölközővel a derekán kilépett a szobájába. Ott Chuya az ágyon ült begubózva magát a hatalmas törülközőbe, s épp rágyújtott egy cigire. Amikor meglátta a barnát, a fűtőtesten levő ruháira mutatott.

- Amint megszáradnak, hazamegyek! Különben is ez az utolsó cigim, és...

- Ah – Dazai odasomfordált a másikhoz, s leguggolt előtte, kezeit annak combjaira tette, s elgondolkodva a kék szemekbe nézett. – Olyan nehéz eset vagy. Végre azt hiszem, hogy megvagy, erre tessék! Itt beszélsz össze-vissza olyanokat, hogy hazamész és egyéb hülyeséggel. Azt hittem, hogy végre beismered, mennyire imádsz, s az ezzel járó kötelezettségeidet is teljesíted – nyalta meg a száját.

Chuya meglepően nyugodtan hallgatta végig a másik mondandóját, majd két ujját benyálazva eloltotta cigijét, mint más a gyufát szokta, a csikket pedig egyszerűen ledobta a padlóra.

- Nem kell értened semmit – mosolyodott el szelíden a maffiózó. – Egyszerűen csak haza akarok menni. Nem vagyok jól, talán csak képzelődöm, talán te is csak beflesseled a dolgokat... - Lehunyta szemeit, és megfogta saját arcát, mely lángolt. – Megint lázas lennék? – gondolta, majd tenyerével végigsimított magán lassú mozdulattal a nyakától a csípőjéig, hogy megbizonyosodjon róla, mindenhol ugyanolyan forró-e. Kis magánakciója után a barnára pillantott, aki le nem vette róla a tekintetét. – Mit bámulsz, Dazai? – kérdezte kissé ingerülten.

- Gyönyörködöm – válaszol teljesen komolyan, csillogó szemekkel.

A vörös nyelt egyet. Nem tudta, meddig fogja kibírni, hogy ne ugorjon rá a másikra, bár ahogy elnézte azt az éhes szempárt, megfordult a fejében, nem biztos, hogy ő fogja elveszíteni az önuralmát először.

„Haza akarok menni." Ezt az egy mondatott mondogatta folyamatosan magában. Nem akart megint úgy a férfival lenni, hogy nem ura saját magának. Először a nő okozta sokk, aztán meg ez az átkozott betegség. Nem. Várni akart, ameddig lelkileg-testileg a toppon lesz, s akkor áldást mondhat az érzelmeire. De így? Így nem lenne érvényes, hisz csak a teste irányítja.

- Tudod, Chuya – Az ex-maffiózó egy hirtelen mozdulattal a füléhez hajolt, s forró lehelettel suttogott bele. – Ha kívánsz valamit, akkor szarj le mindent magad körül! Engedj a vágynak! Ő a legőszintébb barátod a világon, ezért ne mondj neki ellent! – Mikor befejezte mondandóját, kissé megharapta a vörös fülcimpáját, aztán végignyalt nyakán, pont az ütőerén, ami elég érzékeny pontja volt. Nem is csoda, hogy felnyögött, ezzel beleegyezve, megfogadja tanácsot, és enged.

Dazai nyomokat hagyva nyakán szívta, harapta azt, ám időközben kezei sem tétlenkedtek. Hanyatt döntötte az idősebbet, s az homályos szemmel nézett rá. Dazai kezével, mutatta, hogy forduljon meg, mire Chuya arca paprikapirossá vált, s egyértelműen kifejezte nemtetszését.

- Fordul a faszom hasra! – kiáltott, majd el is hallgatott, s elkezdte vizsgálni a magasabb arcát. Kezét annak mellkasára helyezte a szíve fölé, aztán egyre feljebb csúsztatta ex-társa nyakára, végül füle mögé érkezett. Itt lágyan beletúrt a selymes, barna fürtökbe, miközben közelebb húzta magához a fejét. Mielőtt megcsókolta volna, egy milliméterre ajkaitól belesuttogott a szájába. – Dazai – Azzal táncra hívta a barna hajú nyelvét, aki örömmel fogadta a felkérést. Chuya akaratlanul belemosolyog a csókba, hisz sikerült elterelni Dazai figyelmét. Utált hátat fordítani a másiknak. Legyen szó bármiről, egyszerűen nem akarta szem elől téveszteni a másikat, akármilyen hülyén hangzik is. Egy ösztön, egy rossz tapasztalat, hívhatjuk akárminek, nem engedte neki.

A fiatalabb hitetlenkedő örömmel fogadta a másik csókját. Megunhatatlan élvezetet jelentett számára, ha Chuya volt a kezdeményező fél. Imádta, hogy látszott a partnerén, mindent meggondolatlanul tesz, nem igyekszik megjátszani magát, s úgy sem tesz, mintha tapasztalt lenne. Dazai eddigi ágymelegítői eddig mind próbáltak jobbak lenni, mint amilyenek valójában, ám gyorsan lebuktak.

- Nehéz olyannak lenni, amilyenek nem vagyunk csak azért, hogy kedveljenek, épp ezért soha nem is kell elkezdeni az ilyet – gondolta a barna hajú, s végigtekintett az alatta fekvőn. A válla is piros volt zavarában, fejét oldalra fordította, és hol nagyobb, hol kisebb nyögéseket hallatott. Látni akarta a reakcióját. Elvigyorodott, s egy mozdulattal egyesítette testüket, mire a kék szempár tányérnagyságúra nyílt. Ajkát beharapta a fájdalomtól, s mikor pár másodperc után megnyugodott, és jólesően felsóhajtott, látni lehetett egy kis piros foltot alsóajkán. Dazai ellenállhatatlannak találta, amit látott, s a következő pillanatban már Chuya szájában kereste az élet értelmét.

A kezdetleges fájdalmat hamar felváltotta az a rég tapasztalt gyönyör, amit el sem hitt, hogy az a halálraítélt nyújt neki. Könnyeivel küszködve gyűrögette maga alatt a törülközőt, s amikor Dazai egyre gyorsabban mozgatta csípőjét, ő egyre görcsösebben szorongatta maga alatt az anyagot.

- Neh! – ösztönösen ex-társa köré fonta lábait, ezzel még inkább mélyebbre engedve magában a másikat. – Ez túl sok! Nem bírom! – nyöszörögte elhaló hangon.

- Gyerünk, Chuya – Dazai egyik kezével megérintette partnere könnytől áztatott arcát, ám az behunyt szemmel megrázta fejét. – He? Ha ilyen szégyenlős vagy, mi lesz, ha valami még zavarbaejtőbb dolgot csinálok?

- Úgyse tudsz tenni semmit – lihegte a vörös, miközben minden erejével azon volt, hogy visszatartsa magát. Ki volt zárva számára, hogy ő menjen el először.

- Igazán? – mosolyodott el sunyin Dazai, majd gyorsított a tempón, s rekedtes hangon, a másikhoz közel hajolt. – Szeretlek – Azzal a lendülettel meg is csókolta, s az idősebb ekkor vesztette el ezt a harcot. S utána Dazai is csatlakozott hozzá, aztán rádőlt a kisebbre.

Chuya igyekezett szabályozni légzését, majd amikor ez sikerült, hirtelen kitisztult feje. A nagy puha párnát a fejére húzva nyüszített fel:

- Bassza meg! Ez rohadt kínos!

- Chuya, olyan aranyos vagy! – trillázta Dazai, aztán egy mozdulattal elvette a párnát, és eldobta, hogy a maffiózó fölé hajolhasson, s kaphasson egy amolyan igazi utójáték csókot reménykedve egy második menetben. Ám ez sajnos nem jött össze, mivel Chuya megfogta a barnát két vállánál fogva, s arrébb pakolta, majd hasra feküdt, és a kisszekrény egyik fiókját kinyitva megszólalt:

- Ha eltüntetted a cigimet, megverlek! Oh – A vörös kiszedte a dobozt, amiben csak egy szál árválkodott, majd rágyújtott. Mélyet szívva a cigiből belefészkelte magát a hatalmas párnákba, és magárra húzta a takarót, miközben kifújta a füstöt. Dazaira pillantott. – Most mégis mi a franc lesz velünk?

Dazai odakúszott az idősebbhez, aztán oldalára feküdt, és a könyökére támaszkodva egy édes mosollyal nézett fel a másikra.

- Ismered a mondást: Megszöksz, vagy leszopsz.

Erre a maffiózó megforgatta szemeit, majd elnyomva a dohányt ördögien elvigyorodott.

- Szeretem a kihívásokat.