I'll lock your feelings (Befejezett)

Így volt helyes

Chuya megérkezett a bejárathoz, s ahogy belépett, érezte, valami nem stimmel. A hely olyan sötét, nyomasztó és magányos volt, hogy még inkább elveszettebbnek érezte magát. Ahogy haladt befelé, megpillantotta a labirintus ajtaját, de ahogy elindult, egy alak lépett elő a sötétből.

- Chuya, hidd el, én nagyon sajnálom, amiért nem úgy működtek a dolgok, ahogy elterveztem! – Jane lehajtotta fejét, nem volt mersze a férfira nézni; látni, mit tett vele. Tisztában volt a hibáival, de azzal is, a jó szándék vezette.

- Ahogy eltervezted? – kiáltott fel a vörös. – Ez rohadtul nem így működik! Elbaszod az egész világom, aztán szabadkozol, hogy „te nem így tervezted!"

- Segíteni akartam! – szólt közbe a másik.

- Segíteni? – A kis maffiózó hangja egyre dühösebbnek hatott, s az sem segített, ahogy fenyegetően megindult a nő felé. Már majdnem elérte, amikor valaki a kabátjánál fogva hátrarántotta.

Erre ő határozottan hasba rúgta azt, egy jól irányzott mozdulattal, mire Jane felkiáltott:

- Idióta pápaszem, vigyázz már magadra!

- Inkább neked kéne! – vágta rá Kunikida.

- Ah, fogjátok már be! – Chuya tenyerét fülére tapasztva folytatta. – Annyira bosszantóak vagytok, hogy el sem tudjátok képzelni. Most pedig engedj! – indult el újra a labirintus bejárata felé, ám a világosbarna hajú nem mozdult onnan, karjait széttárva, testéve igyekezett megakadályozni, hogy a másik átjusson.

Már majdnem elérte a nőt, amikor oldalról ráugrottak, s ennek következtében végigpördültek a koszos földön egészen a falig, ahol a másik a kis maffiózót leszorította a földre.

- Sajnálom, Chuya-san, nem tudom pontosan, mi történik, de Jane azt mondta, ez a te érdeked – A másik közel hajolt arcához, így a vörös szembesült vele, hogy ki tartja a földön. Szürke haj; lilás, sárgán villogó szempár és az az undorítóan aggódó tekintet egy szelíd, nyugtató félmosollyal fűszerezve.

- Chuya-san?

Az idősebb szeméből eltűnt a fény, megremegett, majd mozdulatlan maradt, s eszelős tekintetét Atsushira szegezte. A fiúnak megijedni sem maradt sok ideje, ugyanis a következő pillanatban, a másik úgy ledobta magáról, azt sem tudta, mi történik. Az sem segített, hogy rögtön kapott a gyomrába egy erős rúgást, ami a terem másik végébe repítette, ahol a fal adta a másikat. S csak akkor realizálta, mi is történt, amikor a hasát fogva, összegörnyedve feküdt ott, és homályos látással próbálta figyelni az elkövetkezendő eseményeket.

Chuya elővett egy kisebb kést, ami addig az övéhez volt rögzítve, majd a másik férfi felé vette az irányt, akit próbált egyre többször és mélyebben megsebesíteni. amint meglátta az első vágás eredményét, elvigyorodott, s még nagyobb kedvvel támadt újra.

Bár a szőke igyekezett elkerülni a szúrás-vágásokat, de néhányat mégis bekapott. Nem figyelt eléggé, mivel elgondolkozott, s nemsoká fel is tűnt neki, mit is talált furcsának a vörös viselkedésében, mióta Atsushi megjelent.

Jane még mindig széttárt karokkal védelmezte a labirintus bejáratát, de az egész teste remegett, mint a nyárfalevél. Figyelte, ahogy a maffiózó simán elbán barátaival, ugyanakkor nem csak ez okozta remegését. Érezte, ahogy a másikból árad a gyűlölet és megvetés, már csak azt nem értette, hogy miért nem azt az embert bántja, aki iránt ilyen érzelmeket táplál.

„Persze, hisz nincs is itt! Chuya pedig... Hát ezért akarta Lois..."

- Kunikida, ez így nem jó! – kiáltott oda a szemüvegesnek. – Nincs magánál!