I'll lock your feelings (Befejezett)

Döntöttem

Lois végig fogta a vörös kezét, amíg ki nem jutottak a kis alagútból, s el nem érték a célállomást. Egy szót sem szóltak egymáshoz. Chuya nem kérdezte hova mennek, akkor sem, amikor meglátta a kis magánrepülőt. A lány sem tájékoztatta arról merre mennek, csupán váltott pár szót a pilótával, koordinátákat adott meg, majd feltessékelte a másikat a gépre.

A maffiózó levetette magát egy kis bőrfotelra, ám nem telt el sok idő, egyre többször pislogott, és egyre hosszabb ideig tartotta csukva a szemét. Végül engedett a fáradtságnak, s elaludt.

A szürke hajú elmosolyodott, ahogy végigtekintett a másik álomtól ellazult vonásain. Tudta, a múltban elég sok hibát követett el, és nem mindig volt épp rendes, főleg a saját önzősége hajtotta mindig, de remélte, ezért a tettéért nyerhet egy kis bűnbocsánatot.

- Már nem érdekel, hogy nem nyírtad ki azt az idiótát – suttogta az alvónak. – Ez még inkább fájni fog neki, mert erről ő tehet, és ezt be fogja látni. Mardosni fogja a bűntudat. De ne dőlj be neki újra, ezt ígérd meg nekem, rendben? – Azzal a lány is lehunyta szemeit, s az út további részét pihenéssel töltötte.

***

Amint kiszállt a gépből, arcát megcsapta a fagyos levegő, s miközben lelépdelt a lépcsőn, megcsodálta a hófödte tájat. Kezei ugyan nem fáztak kesztyűje miatt, ám az arca és fülei majd megfagytak, ráadásul a hidegtől csakhamar pirosas színben kezdtek pompázni.

- Tetszik? – lépett mellé Lois.

- Miért vagyunk Oroszországban? – kérdezett vissza Chuya.

- Itt szoktam tölteni azt az időt, amikor épp nem utazom valahova. S most, hogy meg foglak gyógyítani, nem is tudtam elképzelni jobb helyet a kikúrálásodra – magyarázta a szürke hajú. – Egy nagyon jó barátom él itt, ő is képességhasználó, sokat köszönhetek neki. Talán ismered is. Úgy hallottam volt egy kisebb balhéja veletek.

- Ugye nem, Fyodorról beszélsz? – dermedt meg Chuya, majd keresztbefonta karjait mellkasa előtt, s durcásan így felelt. – Én biztos, hogy nem fogok együtt élni vele! Leszarom a gyógyulásom, inkább lakok egy egérlyukban addig, míg jobban leszek!

- Nem tévedsz sokat – kuncogott a lány. – Na, hidd el jó lesz, lehet, hogy volt egy is nézeteltérésetek...

- Nézeteltérésünk? – fakadt ki a vörös. – Majdnem belepusztultam a találkozásunkba, mert szerinte gyönyörű, amikor kiengedem az erőm, s az lassan felemészt!

- A mai napig így gondolom – A kis vörös megugrott ijedtében, amikor meghallotta maga mögött a mély, már rég látott férfi hangját. Fyodor végigtekintett a másikon, és sajnálkozó arckifejezéssel megjegyezte. – Bár ha az erőddel gyönyörű vagy, akkor nélküle minimum szépnek kéne lenned. Ám sajnos, ez most nem igazán mondható el rólad. – Chuya először csak tányérnagyságúra nyitott szemmel figyelte a férfi szavait, ám arca rögtön dühös fintorba torzult, de ez nem hatotta meg a másikat, folytatta tovább. – Látszik, hogy lefogytál egy kicsit, az arcod is beesett, a szemeid alatt pedig sötét karikák éktelenkednek. Elég ronda látvány.

- Fogd be, Dostoevsky! A sok szar után, nem igazán vágyom még a te beszólásaidra is!

- Még ez a jogtalan dühkitörés is, jaj! Lois, igazad volt, tényleg elég rossz formában van.

- Mi az, hogy „jogtalan dühkitörés"? Éppen a külsőmet szapultad!

- Teljesen jogosan – tette csípőre kezét a fekete hajú. – Nézz tükörbe, és próbáld azt mondani, hogy hazudtam!