I'll lock your feelings (Befejezett)

Már elkezdődött, és ezt te is jól tudod

///////////YO! Itt vagyok újra! Nagyon sokáig nem tudtam írni. Képtelen voltam rá. Ám tegnap lezártam bizonyos dolgokat az életemben, s így már képes voltam megírni ezt a részt. Remélem, tetszeni fog!////////////

A kis maffiózó bement az egyik eldugott kocsmába, s a csapos elé állt.

- Lois-t keresem, az emlékek őrét!

Az elvigyorodott, s megkérte a vöröst, hogy foglaljon helyet, majd miután a másik letelepedett az egyik asztalhoz, felhívta a lányt, aki már neki is sokat segített.

Nem tellett sok időbe, Lois már meg is érkezett. Ahogy belépett, megcsörrent a kis csengő az ajtó fölött, s egy kivétellel minden szempár rászegeződött. A csapos az egyik sarok felé intett jelezvén, hogy ott várják az emlékek őrét.

- Tele vagy sebekkel – ült le Chuya mellé, s vállára tette a kezét. – Le merem fogadni, hogy szörnyen fáj.

- Egy kicsit se – mondta közönyös arccal. – Hozzászoktam, s amúgy is én tehetek róla. Örömmel mentem verekedni. Azt hittem, lenyugtat, de sajnos nem így lett.

- Nem a fizikai sebeidről beszélek. – A lány elmosolyodott, és a kék íriszekbe merülve próbált segíteni a másiknak, ám az nem hagyta.

- Még nem, de hamarosan szükségem lesz rá. Aztán valószínűleg vissza tudok menni.

- Visszamenni? – hökkent meg Lois, s sárga szemei résnyire szűkültek, majd egy dühös fintor kíséretében folytatta. – Miért is akarsz visszamenni ahhoz az emberhez?

- Alapjában véve nem rossz ember...

- Ne hidd, hogy jó! – csattant fel a szürke hajú. – El fog hagyni, úgy, ahogy régen is tette. Már elkezdődött, és ezt te is jól tudod. Nem lennél ilyen állapotban, ha minden rendben lenne. Érzed igaz? Akármennyit teperhetsz érte, sosem leszel elég jó. Utána mehetsz, könyöröghetsz is, amit egyébként szánalmasnak tartanék egy olyan erős embertől, mint amilyen te vagy.

- Nem kell könyörögnöm. Amikor velem van teljesen normális, már akkor, ha Dazait egyáltalán normálisnak lehet nevezni.

- S mit gondolsz, miért megy neki olyan tökéletesen, hogy jól alakítsa melletted a szerető szerepét. Mert ennyi vagy. Egy átlagos szerető, akiből sokszor nem elég egy, hisz az nem valami izgalmas. Gondolj bele, kikre villanthatja azt az álszent mosolyát, amikor épp nem vagy színen!

Chuyat kirázta a hideg a gondolatra, ahogy lelki szemei előtt felvillant az iroda képe, s az összes ember, akikhez az ex-maffiózónak valaha is köze volt. S nem zárta ki azokat az embereket sem, akikkel a barna hajú nem éppen ápol jó kapcsolatot, hisz köztük is voltak összetűzések. S tudta, ellenségekből is születtek már szeretők.

- Már nem érdekel – felelte elhaló hangon. – Hamarosan segítesz könnyíteni a lelkemen, s akkor ezek a kételyek már nem fognak gyötörni.

- Nem vagyok csodatévő – vágta rá Lois, majd felsóhajtott. – Feltételezem Jane használta rajtad az erejét. Elég régóta ismerem, de szomorúan látom, még mindig nem képes rendesen használni az erejét. Nem szabadott volna túlzásba vinnie. – A vörös értetlenkedő arcát látva ördögi vigyor ült ki ajkára. – Oh, nem is érezted, hányszor, játszottak az érzelmeiddel? Kérlek, ne haragudj a szeleburdi barátnőmre. Sok mindenen kellett keresztülmennie, s úgy vágyik az igaz szerelemre, mint szomjazó ember egy korty vízre. Nem akart neked rosszat. Csak azt, hogy boldog légy. Így nem csoda, hogy a már halványuló szerelmed Dazai iránt a maximumra hevítette. Nyilván azt hitte, amellett az idióta mellett jó lesz neked, s ezért nem figyelt arra az apró tényezőre, hogy egy olyan emberhez akar kötni, akinek a szívében már más befészkelte magát. Akkor is, ha az a valaki soha nem lehet már az övé.

- Odasaku – vonta fel szemöldökét Chuya.

A lány bólintott.

- Meglepően higgadt vagy.

- Meg akarom ölni – mosolyodott el a maffiózó. – Ha már szereti azt az embert, miért engedte, hogy vele legyek? Oh, igaz. Egy egyszerű szerető nem számít. Csupán testi kielégülés. S elég praktikus, hogy beköltöztetett, így mindig ott vagyok, ha kellek, s még gyanút se fogok, hogy ez kevesebb, mint egy normális kapcsolat.

- Azt hiszem, én tudok segíteni. A régi gyárépületnél van egy lejárat a föld alá, ott találkozzunk, s akkor minden rendben lesz. Van ott egy labirintusszerű folyosó, de ha rendesen követed az utasításaim, eltalálsz a végébe. Ott találkozzunk, rendben?

A vörös egy elgondolkodott a helyzetén. Bízhat-e ebben a lányban? Minden, amit eddig mondott, hihető, és ha belegondol, nagyon is igaz.

- Nincs más választásom. Túl akarom élni ezt az állapotot. Ez nem én vagyok.

- Ez a beszéd! Le a hisztis picsa üzemmóddal! Vissza a régi, kemény maffiózót – bólintott Lois.

Azzal útjaik elváltak, de nem sokáig.

***

Az iroda aznap ugyanúgy pörgött, mint általában. Papírmunka mindig volt, na meg persze, Jane is szenvedett az örömlányok állapota miatt, akiknél nem látott semmilyen érzelmet. Érezte, valami nem stimmel, s Ranpo sem segített a helyzetén, aki szerint semmi baj nincs a lányok körül.

Épp megint egy ilyesfajta vita közepén jártak, amikor a nő hívást kapott. Meglepődött, amikor meghallotta régi barátnője hangját.

- Lois, rég hallottam felőled! Mit csinálsz mostanában?

- Egy ideig Oroszországban tevékenykedtem, s hamarosan megyek is vissza, amint elintéztem a dolgom.

- Remélem, egy találkozó azért még belefér – kuncogott bele a telefonba.

- Sajnálom, Jane, de úgy néz ki, már ma visszautazom. Csak azért hívtalak, hogy bocsánatot kérjek.

- Bocsánatot?

- A lányokkal, akiket kihallgattál nem volt semmi baj. Én vettem át egy kicsit az emlékeikből, hogy ne legyen olyan erős az érzelmi hullám, hogy megérezd. Ne haragudj, de egy kicsit el kellett terelnem a figyelmed, nehogy a kis vörössel foglalkozz. Lefogadom, rendesen rápörögtél a témára, így nem tudtál annyira más lelki világával törődni.

- Mit csináltál Chuyával? – A világosbarna hajú hangja megremegett.

- Ráébresztettem, Dazai nem az, akinek gondolja, s ezt te is tudod. Más él a szívében.

- Adnod kellett volna nekik egy esélyt! – csattant fel Jane.

- A többszörös érzelmi manipuláció nem esély, hanem átverés! – mondta ki Lois azt, amitől a másikban megfagyott a vér, hisz ez teljesen igaz volt. – A lényeg: Küldd el Dazait a címre, amit mondok, csak őt. S tudd, már nem is a bosszú vezérel, csak... Láttam szegényt. Teljesen felfordult a lelke. A jó emlékeket elnyomják a rosszak. Olyan sötét az aurája, hogy az már megijeszt... Te is kedveled, igaz? Akkor segíts neki!

- Rendben.

***

Chuya megérkezett a bejárathoz, s ahogy belépett, érezte, valami nem stimmel. A hely olyan sötét, nyomasztó és magányos volt, hogy még inkább elveszettebbnek érezte magát. Ahogy haladt befelé, megpillantotta a labirintus ajtaját, de ahogy elindult, egy alak lépett elő a sötétből...