I'll lock your feelings (Befejezett)

Action

5.Fejezet

Action

Végre valahára bezárult az ajtó, Dazai pedig egy ásítással körítve megindult vendége keresésére. Nem akarta sokáig egyedül hagyni, hisz ki tudja mit tett volna tönkre egy röpke indíttatásból. Persze az is előfordulhatott, hogy már az első másodpercben kereket oldott...

Öngyilkosjelöltünk a fürdőszoba mellett elhaladva tipegett szerény berendezésű kisszobája felé. Sejtette, Chuya akkor sem követné utasításait, ha egy igen ritka bort kínálna érte. Azt is jól tudta, a vörös valószínűleg egy olyan helyet keres, ahonnan bármelyik pillanatban meglóghat, ha úgy adódik a helyzet. S lám, a már említett szobába toppanva meg is pillantotta kis vendégét, amint az ablakán kihajolva mutatványozik. Puha léptekkel, lábujjhegyen közelítette meg a maffiózót. Közvetlen mögé érve hozzásimult. Mellkasát lapockáinak, medencéjét altájának szorította. Gézzel kötözött kezeit az ablakpárkányra csúsztatta, karjait szorosan az alacsonyabb mellé helyezte, nehogy a végén elszökjön tőle.

- Hova ennyire sietős, Chuya? A pizsamapartink még nem ért véget. - Dazai levéve állát a másik fejéről a vörös hajtömegbe túrta orrát, és mélyen beleszippantott. A lágy dohányillat emlékeket idézett fel a férfiban. Mikor mindennap ezt az illatot érezte...

- Pár másodpercen múlott az egész - gondolta Chuya, ahogy megérezte ex-társát maga mögött, amint hozzásimult. - A világért sem érne most hozzám - pillant a karokra, melyek szinte börtönként szolgáltak. - Kivárja, mit lépek. Tudja, hogy nem fogok nemet mondani. Játszik velem. Haljon éhen! - nyugtázta magában a vörös, s tudta, hogy még mindig van esélye a menekülésre. Igaz, akkor meg kell keresnie a nőt, és meg kell vernie, hogy leszedje róla ezt az átkot. Ha tényleg ő tehet róla. Ah, persze, hogy ő. Ki más? Viszont... Ez a lehetőség túl sok energiájába kerülne. Ez a barom pedig kéznél van. Nem. Nem bólint rá olyan könnyen. Ha Dazai a következő reakciója után nem vonja magához, akkor sikerülni fog. Sikerülnie kell. Ha mégsem, akkor elveszett, hisz bár utálta bevallani, de titkon ő is akarja. Nem saját akaratából, de akkor is.

- Ez is annak a picsának a hibája - komorodott el a gondolatra, majd végrehajtotta az utolsó húzását. Hátradőlt a férfi mellkasának, s féloldalasan nézett fel furcsán csillogó szemével. - Igazad van. Még nem mehetek. - Szája gúnyos mosolyra húzódott. - Hiszen itt maradt a kalapom. Vissza is adhatnád, idióta!

A barna tekintet, mely idáig a homályos utcai fényeken pihent, Chuyára szegeződött. Kezei elszakadtak a párkánytól és a másik derekára vándorolva ragadták meg áldozatát. Ujjai belemélyedtek az ing anyagába. Nehéz volt türtőztetnie magát. Nehéz, de nem lehetetlen. Igyekezett visszafogni magát, ám túlságosan izgatott volt, s ez már hangján is meglátszott.

- Töltsd itt az éjszakát, akkor talán reggel újra láthatod. Ismétlem: talán - lehelte Chuya fülébe élcelődő válaszát.

- Francba! - A kis maffiatag nagyot nyelt, ahogy megérezte Dazai szorítását az oldalán, s érdeklődve tekintett a másikra. Ahogy meghallotta ex-társa válaszát, pupillái kitágultak. Tudta, hogy vesztett. A teste pedig már fel volt készülve. Minden egyes porcikája égett, a füle is vörösen pompázott, és a szíve vadul verdesett a mellkasnak nevezett börtönében.

- Csak magam miatt, nem miattad - suttogta Chuya, majd egy mozdulattal megfordult, s Dazai mellkasába fúrta fejét belélegezve a férfi illatát. A karjaival átkarolta a magasabbikat, aztán egyik kezével benyúlt az inge alá. Az ő bőre is forrón tüzelt. Végül egy hirtelen ötlettől vezérelve még közelebb nyomta magát a másikhoz, és lábujjhegyen állva, félig lehunyt szemhéja mögül pillantott rá, miközben csókra nyújtotta száját.