I'll lock your feelings (Befejezett)

Költözés és egy telefonhívás

A nyomozás jobban nem is alakulhatott volna. Ranponak hála könnyedén megszerezték a szükséges információkat, és egyre közelebb kerültek az első állomáshoz, hogy leleplezzék a bűntársulatot.

- Szerintem ki van zárva, hogy egy külön szervezetről lenne szó – hasalt végig az asztalon Jane. – Mióta Fyodor és Agatha összeálltak a piti bűnözők nem mernek ilyen nagy üzletbe kezdeni.

- A lánykereskedelem manapság nem számít akkora biznisznek, mint például felrobbantani valamit – vágott közbe a detektívek detektívje.

- Ne mondd ezt! – csapott az asztalra a nő, miközben felpattant. – Ez elég komoly ügy! Ne vedd semmibe!

- Jane, nyugodjál le! – lépett be az ajtón Kunikida. – Nem arról a fajta lánykereskedelemről van szó, mint amire ilyenkor gondolnak az emberek. Te is tudod, hogy csak randira kísérik őket, mert maguktól szerencsétlenek barátnőt találni. Ez persze nem azt jelenti, hogy támogatom, de be kell látnod, nem olyan nagy a baj.

- Ch, Te kellettél ide, pápaszemes barom! – akadt ki a szőke teljesen. – Neked ez semmi? Csak randi? Ugyan, kérlek, ne légy már ilyen naiv, vagy esküszöm, nem állok jót magamért! – Odasétált a férfihoz, majd fájdalmas arckifejezéssel tekintett fel rá. – Nem értesz te semmit! Neked pedig csak az a fontos, hogy lekapcsoljuk őket, mert illegális, amit tesznek. Azok a lányok önként, és dalolva mennek oda. Nem furcsa ez neked? Én beszéltem az egyik dolgozóval... Nem láttad, amit akkor én. Nem érezted, mit érez a lány. Még én sem láttam mindent tisztán. Tudod, ez mennyire ijesztő? Rossz érzésem van ezzel az egésszel kapcsolatban. – Azzal minden további nélkül kiviharzott.

Ranpo érdeklődve tekintett utána. Amióta együtt dolgoztak, sok mindent megtudott a szőkéről, pusztán abból, hogy figyelt rá. Mégis annyi minden volt még, amit nem tudott. Annyi minden, amit meg akart még tudni.

***

Jane végigviharzott a folyosókon egészen addig, amíg egy fal útját nem állta. Ezt a falat Dazainak hívták.

- Rémlik, mit mondtam legutóbb, amikor ütköztünk? - érdeklődte idegesen a nő, majd a barna hajúra pillantott, aki meghökkenve nézett rá. – Mi van?

- A képességed felerősíti a piros napokon levő hisztit? – vigyorgott rá szemtelenül, aztán komolyabbra vette a figurát. – Mi történt? Feldúltnak tűnsz, talán összevesztetek Kunikidával?

- Olyasmi – vont vállat a szőke. – Nehéz együtt dolgozni egy olyan alakkal, akinek nincsenek érzelmei. Dazai felnevetett.

- Ugyan, biztos, neki is vannak, csak jól leplezi. Ha valakinek, neked biztos tudnod kell erről.

- Nem – szűrte a fogai között Jane. – Én nem látom, nem érzem őt. Semmit sem érzek felőle. Egyetlen érzelmet sem – Ez eléggé bosszantotta is a nőt, és nem akart magyarázkodni, mivel maga sem tudta a magyarázatot, így igyekezett másfelé terelni a témát. – Amúgy nem ma költözöl össze Chuyával?

- Jó, hogy mondod pont oda tartottam - válaszolta széles mosollyal a férfi. – Megyek is, mert ha nem érek oda, tuti szét próbálja rúgni a seggem! – Nagy léptekkel megindult, ám Jane utána kiáltott, így megtorpant, és kíváncsi tekintettel fordult vissza.

- Remélem, jól döntöttem, amikor segítettem neked, Dazai! Csak ennyit akartam, most pedig húzz innen! – erőltetett halvány mosolyt arcára.

A férfi bólintott, majd elindult.

A mosoly rögtön lehervadt arcáról, s elindult a mosdóba, hogy egy kis hideg vízzel lehűtse magát, és rendbe szedje gondolatait.

***