Phoenix/SZÜNETEL/

23. fejezet - Fiúk...

Sziasztok! Bocsássatok meg de beteg voltam,de itt az új rész!

Elmegyek előkészítem a versenyes felszereléseket. Ez egy kis időbe tellett mert mindig kifelejtettem valamit.  Dél van, biztos kész a kaja. Beléptem a házba, jóillat szállt mindenütt. Anya a tűzhely felett állt, kavargatott valamit a fazékba.
-Megterítenél?-hangzott anya éles hangja.
-Persze.
Mire megterítettem, kész lett a kaja.
Isteni spagetti a kaja. Imádom!
Evés után, épp indultam Sky-hoz, de Sara nyitotta ki hamarabb a bejárati ajtót.
-Szia, kimegyünk terepre?-nevtett.
-Szia! Akartam ma menni terepre szóval persze!- mosolyogtam.
A Phoenix legelőjének a kerítésénél volt megkötve Stella.
1 óra van, eleget pihent Phoenix! Az istállóba lekeféltem és felnyergeltem. Közbe Sara is lóraült. Elindultunk egy erdő féleségbe. Jó fél órája sétálgattunk,közbe erről-arról beszélgettünk.
-Ugye majd te is eljössz az én versenyeimre?-nézett rám aggodalmasan.
-Hát persze. Ez hülye kérdés volt. -kuncogtam.
-Akkor jó.-fújta ki a levegőt. - Gyakoroltatok amúgy?
-Igen ma délelőtt 2 órát, megugrotta a 120 cm-t!- simogattam meg az említett ló nyakát akin ülök.
-Úristen! Az nagyon jó! Én még csak éppen hogy a 110 cm-t megtudom ugrani! - tátotta száját.
Ezen mindketten nevettünk.
Sara furán nézett aztán előre. Én is oda néztem. Egy gyönyörű fekete ló jött velünk szembe 5 méterre. Szőre csillog, szemében itt-ott megcsillan a fákon átvilágító napsütés. Teste kidolgozott, izmos. Tekintete magabiztos és bátor. Hátán egy körülbelül velünk egy idős fiú ült. Haja feketében pompázik,akárcsak lova szőre. Szemei türkiz kékek. Enyhe mosoly ül az arcán, ahogy megpillantott minket. Saraval hirtelen egymásra néztünk, és megállítottuk a lovaink.
-Sziasztok, nem láttalak még erre titeket. - túrt bele hajába,és meghúzta a szárat,amitől lova egyből megállt. Nem volt rajta kobak, általában mi is csak ugratáshoz használjuk,de vannak kivételek.
Sara nem éppen tudott megszólalni, én beszéltem helyette.
-Szia, nem igazán járunk erre. -vontam meg vállam.
-Értem, hogy hívnak titeket? - paskolta meg lova nyakát.
-Engem Katynek, ő pedig Sara. - mutattam Sarara, akinek tekintete a földre bámult,zavarában.
-Én Eric vagyok, a lovam pedig Shadow. -lova erre felkapta fejét a bambulásból.
- Az én lovam Phoenix, é. - ekkor Sara közbe vágott.
-És az enyém Stella. -elnevettem magam, és mindannyian nevettünk.
-Én itt lakom az erdő végén, amerre akartatok menni,arra az irányba, 10 percre van innen.
-Mi pedig amerre te akartál menni arra az irányba, fél órára.
- Éppen a Clark Farmra megyek, ismeritek? - ekkor nagyot néztem, ahogy kimondta.
- Hogy mi?! Ott én lakom! -szinte ordibáltam.
Itt mindketten röhögni kezdtek.
- Miért mész oda?- mosolyogtam én is.
- Mr. Clark felvett dolgozni. Istálló fiúként, tudjátok, trágyázás, etetés, itatás stb.
- 2 lóhoz? Az én lovamhoz biztos nem mész be. - öleltem meg lovam.
- Miért? -kacagott.
- Most van túl egy traumán, nem szereti az idegeneket.
- Apád szerint, azért megyek hogy legyen több ideje a lányának, szóval neked. -vigyorgott.
- Van elég időm. Amúgy a lovad csődör?- bólintott.
- Menjünk már. -ásított Sara. Mindenkiből egyszerre tört ki a nevetés.
-Verseny a patakig!- kiáltottam. A patak kb. 5 percre van , de vágtába 2 se.
A lovak kilöveltek, és vágtattunk sebesen a célig. Sara volt az első, de megelőztem, én vezettem. Sara és Eric holtversenybe értek a célba.

Itt is van ez a kis rövidke rész!😘😘