Phoenix/SZÜNETEL/

34. fejezet - Semmi se lehetetlen

Másnap kicsit boldogabban ébredtem,hogy tudtam Ashley megnézni az órámat. Örömmel baktattam a lépcsőn,keresztanyám már reggelivel várt az asztalon. Nyugodtsággal ültem le az asztalhoz,de Karen már nem volt ilyen nyugodt.
Felsóhajtott majd elkezdte mondandóját.

-Katy...Te mindig is ilyen agresszív voltál?-kapott be egy tojás darabot.

-Gúnyolódott rajtam,és lenéz! A lovamat sértegeti!-fakadtam ki.

-Akkor se erőszakkal kell megoldani hanem nekem szólni. -megforgattam a szemeim. Mik vagyunk mi óvodások? Egyedül is megtudom oldani. Még bekaptam néhány falatot majd kiviharzottam az ajtón.
Gyors léptekkel siettem az istállóba lovamhoz,de elkapta a figyelmem valami. Ashley szállt ki az autóból utána a többi három.
Gyorsabban kezdtem el szedni a lábaim. Beestem az ajtón,lovam egyből felkapta fejét és boldogan nyihogott egyet.
-Te sem szeretsz itt lenni haver?-léptem elé és simogattam meg fejét.
Etetés közben bejöttek Ashleyék az istállóba de én még rájuknézni se néztem.
Készen voltam lovammal,nagy sóhajjal léptem elé és megöleltem.

-Mikor kezdődik az órád Katy?-nyávogta Ashley.

-Már kezdik is nyergelni.-gúnyosan mosolyogtam rá. Azzal a lendülettel indultam a nyeregért és többi cuccért.
Márcsak a lábvédők hiányoztak lovamról de Ashley és a barátnői már felettem álltak.
Az utolsó lábvédőt is felcsatoltam, majd felkaptam fejemre kobakom,és vezettem be lovam a pályára.
Felültem Phoenixre,már Karen is megérkezett.
Helyet foglaltak a kiláton.
Bemelegítés után, vágtázni kezdtem,Ashley már itt nagyot nézett.

-Karen,100 centire kérlek!-intettem keresztanyámnak. A négy grácia arcán meglepettség áradt szét.
Egy darab akadály állt a pálya közepén,Karen megemelte majd a pálya szélére futott.
Fordultam is az akadályra majd nagy könnyedséggel lendültünk át az akadály felett. Ashley arca kezdett elkomorodni. És még nem is látott semmit. Karen rohant hozzám,majd 110 centire rakta az akadályt. Látszott Ashleyen és azon a barátnőjén aki múltkor edzett,hogy azt remélik ezt én is leverem mint a csaj.
Megkönnyebbülten indultam a nekem még "alacsony" akadálynak. Ezt is igazán könnyen ugrattuk át.
Na és most talán egy hatalmas hibát követek el.
-Karen 140 cm!-böktem ki végül az elég nagy méretet.
A hárpiák arcán óriási meglepettség rajzolódott ki. Ashley teljesen elsápadt,az edzős csaj nagyot nyelt. A másik kettő lefagyott.
Már nagyon izgultam amikor a rekordomat is túlszárnyaló akadállyal kerültem szembe. Nagyot sóhajtottam,gyorsítottam lovam tempóján,ellenőriztem,hogy biztosan a közepére ugorjon,lovam elrugaszkodott,én lovam menedéket nyújtó nyakára "feküdtem",szemeim becsuktam,és kinyitottam. Átugrottuk.  Ezt nem hiszem el. Mindenki holtsápadtan meredt ránk. Karen táltott szájjal kezdett el tapsolni.

-Ügyes vagy nagyfiú!-öleltem meg lovamat.
Karen végre szóhoz jutott.
-Na ez az én keresztlányom!-újjongott Karen. 
Önelégült mosollyal néztem rá a hárpiákra.
-Ez kész vicc! Lehetetlen!-nyávogta Ashley,majd kirohant a négy grácia.
Semmi se lehetetlen,gondoltam,és megpaskoltam lovam nyakát, aki kecsesen lépdelt a pályán.
Kellő levezetés után, bevezettem lovam a boxába.
-Hiányzik az otthonod igaz?-kezdtem lenyergelni Phoenixet.
A nyerget vittem helyére mikor valaki megbökte a hátam. Azt hittem Ashley így idegesen fordultam meg,de mikor láttam ki is,megkönnyebbültem. Apa állt előttem.

-Indulás haza!-ölelt át apukám.

                               ***

Boldogan raktam helyére le az utolsó tárgyat is. Már csak lovam kellett.
Már indultam érte,de valaki megelőzött. Eric.
Akaratom nélkül is megöleltem,majd átvettem a lovam. Bevittem boxába és nagy sóhajjal zártam be a box ajtaját. Végre itthon.

Sok várakozás után végre itt az új rész! Arra gondoltam lehetne benne egy kis szerelem. Mit gondoltok? 😊