Phoenix/SZÜNETEL/

40. Visszajött

Miután az "anyám" kiment a teremből,az "apám" keseredten nézett rám. Kis idő múlva az orvos bejött a vizsgálatok eredményével. Semmi komoly sérülésem nem volt,csak a fejemmel...

3 nap múlva

Elég rosszul érintett ez az egész hogy semmire nem emlékszem. Arról is volt szó hogy valami barátaim be akartak hozzám jönni de az orvos nem engedte,illetve az apám se akarta. Dél körül elkezdtem öltözni, és az elvileges szüleim beültettek a kocsijukba. Néhány perc múlva megérkeztünk egy helyre,ahol volt istálló meg ilyenek.
-Hol vagyunk? Tesóm is van aki lovagol?-keserűen nevettem.
-Ez az otthonod Katy.-sóhajtott nagyot az apám. Az anyám még mindig magába roskadva ült az anyós ülésén.
Kiszálltunk az autóból,majd egy lány állt előttem aki elkezdett szaladni felém és megölelt. Ez meg ki? Miért ölelget?
-Már bocsáss meg de te ki vagy?-néztem rá furcsán. Hatalmas meglepődöttség látszott rajta,majd könnybe lábadtak a szemei.
-Katy én vagyok Sara!-immár patakokban folytak a könnyei.
-Nem ismerlek sajnálom.-sajnálom hogy sír,de nem tudom ki ő.
-Sara menj haza,rendben?-apámnak teljes komolyság lett az arcán,majd a lány elszaladt.
Besétáltam az istállóba,volt ott néhány ló,nagyon örültek nekem.
-Sziasztok pacik.-mosolyogtam a lovakra. Nem láttam még őket soha.
Egy fiút pillantottam meg az egyik lónál takarítani.
-Hello.-kerestem a tekintetét.
-Szia Katy. Tudod ki vagyok? Eric.-nézett reménykedve.
-Nem.Sajnálom.-egy könny folyt ki szemén. Majd szó nélkül folytatta a takarítást.
Kisétáltam az udvar középre,majd ordítottam és a földre rogytam.
-KI VAGYOK? HOL VAGYOK? MIÉRT SÍR MINDENKI? MIÉRT NEM TUDOM KIK ŐK?-még mindig ordítottam.

2 nap múlva.

Nehezen de eligazodtam a házba,ahol laknom kellett. Éppen reggeliztem a szüleimmel amikor az apám megszólalt:
-Katy,el szeretnénk vinni valahova.-remgett a keze mikor szájába vette a villát- Ez az utolsó esélyed.
-Hár oké.-nem tudom hova akarnak vinni.
Elkészültem,kiléptem a bejárati ajtón,anyámék már a kocsiban ültek. Behuppantam a hátsó ülésre és elhajtottunk. Néhány perce mentünk már.
-Beszaladok a boltba, Katy kérsz valamit?-gondolkodtam egy kicsit.
-Egy üveg vizet,kérlek.-döntöttem e-mellett. Nem volt időm inni annyira kellett sietni.
Pár perc múlva apám megjött és mentünk tovább. Egy fél óra múlva valami hatalmas épület előtt leparkoltunk. Egy kis idő múlva bengedtek minket a kapun,egy fiatal nő nyitotta ki. Kedve nem volt valami fényes. Én felbontottam a vizem,majd iszogatni kezdtem.
-Jöjjenek.-majd kinyitott egy hatalmas ajtót,ami az épületbe vezetett. Na ez is valami lovas hely. Minden boxban volt egy ló. Nagyon sok volt. Majd végre az épület végre értünk,és bevezetett minket egy külön helyiségbe. Itt nagyon kevés ló volt.
Egy box elé vezetett minket.
-Katy nézz oda be.-remegő hangon suttogott apám.
Benéztem a kis vas rácsokon.
És megláttam. Agyam lesokkolt. Az egész testemen átment egy furcsa érzés,bele remegtem. A vizem hangos csattanására eszméltem fel egy kicsit ami a lábam előtt landolt. Térdre estem majd kitört belőlem a sírás.
Minden vissza tért. Amikor megkaptam őt,az edzések,a terepek. Sara,és lova Stella. Amikor találkoztunk Ericcel. Ethan,amikor eltévedtem. A versenyek,amikor elvették tőlem Phoenixet. A négy grácia. Minden visszajött,és a baleset,amiben elvesztettem az emlékezetem. Nem tudtam örüljek-e vagy ne. Csak a földön sírtam ordítva.
-Phoenix nagyon sajnálom,mind az én hibám!- ordítottam de nem láttam a könnyeimtől.
-Mit tettem,istenem!-néztem fel a lóra aki tiszta vér és seb felismerhetetlenségig.

-Egy szörnyeteg vagyok!-bőgtem,majd egy kart éreztem csuklómon.
-Katy állj fel kislányom!-húzott föl apám a földről.
-Apa nézd mit tettem!-mutattam lovamra,majd szorosan megöleltem apukám. Apa kivitt az épületből és leültett egy padra.

Sziasztok,itt az új rész végre.😘