33. fejezet - Terep

372 36 15
                                    

Az elején tudtam,hogy nem lesz jó itt lenni. Az egész hely olyan barátságtalan és rideg. Már várom,hogy otthon legyek a lovaimmal,a családdal, a barátokkal. És persze a kedves kis istállóban a tevékenykedést is hiányolom.
Csak Phoenixben bízhatok itt.

Nem igazán bírtam már ki a hárpiák mellett ezért úgy gondolom elkéne mennem egy hosszabb terepre. Végül is még csak délután van.
Igaz nem ismerem a környéket de majd csak haza találok.

Phoenix felszerelésért a nyergesbe mentem. Kihoztam cuccait, és el is kezdtem nyergelni.
Már csak a kantár hiányzott lovamról,mikor Ashley lépett elém.

-Hova-hova?-könyökölt a box ajtajára.

-Közöd?-válaszoltam flegmán.

-Én vagyok ebben a lovardában a legjobb lovas, neked itt semmi keresnivalód nem lenne!-mutogatott.
Azt hittem megtépem.

-Figyelj Ashley, megmondanád mi bajod velem?-csatoltam be a torok szíjat,ezzel készen is lettem a kantározással.

-Az hogy idejöttél,közben egy béna kis csitri vagy aki semmit nem tud,a lovad is egy gebe csúnyaság.-dobta fel szőke haját az égbe.
Itt telt be a pohár. Az oké,hogy engem piszkál,de a lovamat hagyja békén.

Neki estem, és elkezdtem tépni a haját. Hisztisen kezdett kiáltozni,és próbálta ő is a hajam megragadni,de állandóan lefogtam a kezét.
Hupsz,kijött egy kis tincs.
Hirtelen Karen állt közénk,és fogott le.

Mélyen szívtam be a levegőt,hogy ne essek neki újra.

- Apunak el foglak mondani!-fogta azt a pontot fején ahol kitéptem egy kis hajat. Majd elviharzott.

-Katy mit képzelsz?-förmedt rám Karen.

-Ez a lány egy...A lovamat és engem is fikáz!-köpködtem a szavakat.

-Akkor sem kellene neki esni!-kereste tekintetem.
Csak sóhajtottam majd kihúztam karom szorításából. Fel szaladtam a házikóba és átöltöztem lovas ruhába. Lerohantam lovamhoz és felszálltam hátára.
Kiléptem a kapun lovammal és az első ösvényen lefordultam.
Az ösvény végére el lehetett látni. Végén egy tisztást pillantottam meg.

Ügetésbe kezdtünk,majd néhány perc múlva megérkeztünk.
Ez a látvány tárult elém.

Lovam izgatottan toporgott,amint megböktem sarkammal,vidám vágtába kezdett

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Lovam izgatottan toporgott,amint megböktem sarkammal,vidám vágtába kezdett.

Mindketten élveztük a vágtát. Néha teljes sebességel vágtattunk át a tisztáson.

Leszálltam lovamról,elengedtem,én pedig a fűbe leültem.

Holnap biztos,hogy úgy lealázom Ashleyt és a barátnőit,hogy inkább elbújnak lovuk fara mögé.
Nem tudom mit gondolnak,és hogy honnan veszik,hogy én nem tudok lovagolni de mindegy. Apuci,anyuci megvesz nekik mindent.
De majd nézni fognak amikor a 130 centit vidáman ugrálni fogom lovammal. Ezt nem nagyképűségből fogom csinálni,hanem hogy észre vegyék magukat.

Egy fél órát biztosan gondolkodtam,de végre kitisztult a fejem,és kettesben lovammal lehettem. De most vissza kell,hogy menjek.

Felpattantam lovamra és vissza indultam a lovardába.

Az istállóba leszálltam lovamról,Ashley és barátnői lovaikat kefélték le.
Bevittem Phoenixet boxába és lenyergeltem.
Odamentem teljes nyugodtsággal Ashleyhez és csak annyit mondtam neki halkan.

-Holnap nézd meg az órám.-kacsintottam gúnyosan.

-Örömmel!-nézett utánam.

Sziasztok itt az új rész remélhetőleg tetszett 😊

Phoenix/SZÜNETEL/Where stories live. Discover now