Phoenix/SZÜNETEL/

35.fejezet - Megmentő

Miután Phoenixet helyére vittem,le ellenőrizem a többi lovat. Sky kiegyensúlyozott,és minden rendben vele,Rush is rendben van. Ráültem egy szénabálára,magamra maradtam gondolataimmal. Az Eric lova meg igazából nem izgat. Ő lova. Most Eric nagyon eltávolított magától ezekkel a húzásaival. De már nem érdekel...Csak ebben az egészben Sarat sajnálom,hisz neki tetszik. Sara hiányzik. Egyre kevesebbet beszéltem vele az utóbbi időkben.
Nem is kellett sok megláttam barátnőm felém szaladni. Leugrottam a báláról, még megsem tartottam egyensúlyom de Sara rámugrott. Én persze,mint mindig,szerencsésen elestem,Sarat pedig húztam magammal. Egymásra néztünk és kitört belőlünk a nevetés. Feltápászkodtunk és Sara megölelt.

-Na milyen volt?-pillantottam meg Sara szemében a kíváncsiságot.
-Ne akard tudni inkább...Borzasztó! Volt négy liba akik anniyra nagyképűek,meg úristen! Le gebézte a lovam az egyik, a fő liba!-mutogattam össze vissza,ahogy pedig felidéztem az eseményeket egyre idegesebb lettem.
Na ennyi kellett Saranak.
-Fuu ha én ott lettem volna...úgy beverem a pofájukat!-szorította ökölbe a kezét.
-Hát én már helyetted is megtéptem az egyiket.-nevettem el magam.
-Te megtéptél valakit? Azta Katy ez már haladás!-tapsolt Sara. Hát igen, régebben egy légynek sem tudtam ártani. De már a Dajanas eset után mikor rávert egyet a lovamra,azóta már kiállok magamért és lovamért.
Az én lovam senki nem bánthatja! Sem szóban,sem fizikailag!
Saraval bementünk a házba,köszöntem anyának,aki persze egy jó kis sütőtökös pitével várt.

Mindenki helyet foglalt a szépen megterített asztalnál. Eric is betoppant.
Anya éppen a pitét vágta,én pedig nem bírtam ki,hogy ne mondjam el mi is történt Karennál.

-Képzeljétek! Megugrottuk Phoenixel a 140 centit!-húzódott széles mosolyra a szám. Sara igen csak elképedt,a szüleim meglepettem pillantottak,és Eric szemében az aggodalom tükröződött.
-Gratulálok!-hangzott el mindenki szájából,a jóleső szó. Néhány másodperc múlva pedig már mindenki szájában a pite volt.
-Katy, a másik kalandod nem akarod elmesélni?-kuncogott Sara,én egyből oldalba böktem,de semmit nem segített.
-Micsodát?-anya furán nézett rám. Eric pedig nagy figyelemmel nézett.
-Hát Katy megtép.-itt amilyen gyorsan csak tudtam befogtam a száját Saranak. Felálltam az asztaltól és kiráncigáltam a házból Sarat.

-Te nem vagy normális!-nevettem.
-Tudom.-nevette el magát ő is.
-Van kedved Rushhal foglalkozni?-indultam meg az istállóba.
-Mint például?-futott mellém.
-Elkezdenénk szelidíteni.-léptünk be az ajtón,ahol egyből megcsapott a jól ismert széna illat.
-Felőlem aztán rá is ülhetünk! Na jó nem.-poénkodott.
Megfogtam egy kötőféket és rácsatoltam fejére. A kötelet is rácsatoltam, Sara nyitotta a box ajtót és kivezettem a legelőre. Beszaladtam egy kis zsák répáért,meg egy nyeregalátétért és indultam is vissza.
Rush rögtön szaladgálni kezdett a legelőn,én közelebb mentem hozzá és egy répát nyújtottam neki. Elvette,majd a kezembem lévő zsák felé nyújtott fejét.
-Ezt ki is kell érdemelni!-böktem rá orrára.
Egy répát mutattam neki,és elkezdtem sétálni. Jött utánam,már futottam,ő pedig vágtázott utánam. Lassan megálltam és odaadtam neki a répát.
-Ügyes fiú.-simogattam meg fejét.
Megfogtam a nyeregalátétet amit kihoztam a répával,indultam felé,amikor megijedhetett tőle és felágaskodott. Sokkoltan álltam ott,földbegyökerezett a lábam,de valaki átkarolta a derakam és elrántott,mielőtt a ló agyontaposott volna. Már csak akkor eszméltem fel mikor a földön feküdtem. Valaki a kezét nyújtotta,hogy felállítson,de még mindig nem tudtam kiaz mert annyira sütött a nap. Megmarkoltam kezét,ő pedig felhúzott. Végre megláttam megmentőm arcát. Egy fiú volt, szőkés barna hajjal, gyönyörű zöld szemekkel,és vékony izmos testel. Úristen de helyes.
-Hát...öh..Köszönöm hogy megmentettél!-néztem bele szemeibe de el is kaptam tekintetem mert úgy elpirultam mint még soha.
-Máskor is. Egyébként Ethan vagyok.-mosolygott,így kilátszódott tökéletes fogsora.
-Én Katy.-bogarásztam a földet zavaromban.
-Egyébként Ericet keresem. A haverja vagyok.
-Szerintem az istállóban van.-mutattam az istállónkra.
-Ja igen! Megbeszélhetnénk egy terepet.-majd átnyújtott egy üres papírt és egy tollat. Most ezzel mit kéne csinálnom? Ja,hogy a telefonszámom!
Gyorsan ráfirkantottam a számokat,ő pedig indult is az istállóba. Lovagol? Ez tetszik. Bár nem csak ez.
Sara tátott szájjal nézett engem. Valószínű az egészet látta. De jó.

Remélem tetszett nektek,és nem baj ha lesz egy pici kis romantika. De nem kell megijedni mert nem arról fog szólni.