Phoenix/SZÜNETEL/

32. fejezet - A 'négy' grácia

-Mindent beraktunk a csomagtartóba?-törölte le apa fejéről az izzadságot.
-Igen,már csak Phoenixet kell felvinni a lószállítóba.-azzal elindultam az istállóba lovamért,aki éppen azt a pár korty vizet itta ki a vödörből. Kinyitottam boxa ajtaját,és beléptem.
-Majd csak átvészeljük.-simogattam meg Phoenix orrát, közelebb lépett hozzám és megnyalta arcom. Elmosolyodtam,majd kötőféke után nyúltam,ráadtam és vezettem is fel a szállítóra.

Bő háromnegyed óra után,apám leparkolt egy nagy telek mellett. Hát igen,keresztanyám mindig is a puccos dolgok híve volt. A lovardán is meglátszott. Tiszta és rendezett volt. A lovarda egy nagy istálló,egy méretes pálya,egy mini házikóból és három legelőből állt.
Nagyot sóhajtottam,majd Phoenixért indultam,de apa már megelőzött. Átnyújtotta a lovat,indultam volna a kaput kinyitni de az magától kinyílt. Ez már kicsit túlzás. Mire elindultam volna a keresztanyám Karen állt előttem.

-Katy milyen nagyra nőttél!-éles hangja a fülemben csengett.
-Szia Karen.-színleltem a meglepettséget.
-Ez a te lovad?-nézett végig sárga herélt lovamon. Nagyot bólintottam.
-Gyere,körbe vezetlek!-sétált izgatottan az istálló felé.
Csak mentem utána lovammal,apám pedig a cuccaim hozta utánam.
-Csak vidd fel a házba a ruháit,a lovas cuccokat az istállóba.-intett Karen apámra -Katy,a lovad vidd abba a boxba.-mutatott Karen egy üres boxra ami egy foltos ló mellett helyezkedett el. A foltos kanca felnyergelve állt. Tágas kis istálló. Húsz box biztos van benne,és ha jól számoltam már csak három üres van.
Lovam már nyugodtan állt a kölcsönkapott boxában. Sebei már nem is látszódtak szerencsére.
Apa intett miután lerakta az utolsó tárgyat is. Miután alaposan körbenéztem az istállóban lovamat simogattam. Ő volt itt nekem az egyetlen személy aki vigyázott rám.
-Katy gyere órát tartok!-lépett ki Karen egy helyiségből,majd a foltos kancáért indult akit a helyiségbe vitt.
Beléptem,hát itt még egy fedeles pálya is van...Egy látszólag elkényeztetett kis picsának tartott keresztanyám órát. A lányon méregdrága lovas ruhák voltak,és garantálom,hogy akire most felül,a foltos kancára,az a saját lova. A picike kilátón még három lány ült,akik szintén elkényeztetett hárpiának néztek ki.
Miután a csaj felült a lóra elindult vele sétálni.

-Le a sarkat és húzd ki magad!-parancsolta Karen a lányra.
Az így is tett. Néhány kör séta után keresztanyám megszólal.
-Lányok,bemutatom nektek a keresztlányomat Katy Clarkot!-mutatott rám,kicsit meg is szeppentem. A három lány aki az edzést figyelte hirtelen rám kapták a fejüket,még a lovagló lány is. Végigmértek azzal a 'fúdenyomi' stílussal,egymásra néztek és nevetni kezdtek. Azon csodálkozom,hogy Dajana nincs köztük,ugyanilyenek.
Nagyot sóhajtottam majd néztem tovább az edzést.
Bemelegítés után a csaj ugratni kezdett. Karen először kb. 50 centire rakta fel neki,utána emelte egyméterre. Amikor átugrotta nagyképűen nézett rám,és megforgatta szemeit. Hárpia.
Karen már 110 cenitre rakta amit már a csaj levert. Drágám,ez lószar ahhoz képest amekkora nekem a rekordom,a 130 centi. Amúgy meg azért nem bírja átugrani mert nem az akadály közepére irányítja a lovát,de ne csodálkozzon ha legközelebb kikerüli.
-Jólvan Ashley,majd máskor,most pedig levezetés képpen sétálj vele.-majd keresztanyám sarkon fordult.
Mivel nem akartam a sok hárpia között maradni inkább megyek és Phoenixnek és viszek szénát meg vizet.

A vízzel teli vödröt raktam le lovam elé,mikor a 'négy grácia' lépett az istállóba, Ashley a lovát vezetve.
-Hát nem hiszem el,hogy Berry sose tudja rendesen átugrani az akadályt,olyan béna! Aput megkérem hogy vegyen új lovat.-nyávogta Ashley,majd lovát lenyergelni kezdte. Aha, a ló a hibás...
Rám nézett,majd barátnőinek szemével mutatott rám. Elkezdtek beszélni,amiből nem sokat értettem,de a lényeget igen:"Ilyen ló minek neki?Olyan csóró lehet.Tuti szarul lovagol.Maximum ha vágtázni tud!".
Hozzá pedig az-az idegesítő nevetés. Kezdtem ideges lenni.15 évesen elég gáz ha így viselkednek. Egyre gyorsabban dolgoztam. Pár perc múlva kész is voltam.

-Mivan nagyfiú?-léptem oda lovamhoz és széles mosolyra húzta a számat. -Ne aggódj majd megmutatjuk nekik.- kacsintottam lovamra aki vidáman felnyihogott.

Nem tudják még a kis úri hölgyek ki is tud lovagolni. Na nem baj,majd meglátjuk...

Sziasztok! Meghoztam az új részt,remélem tetszett nektek.