Phoenix/SZÜNETEL/

27. Izgalmak

Sziasztok! Bocsi hogy nem volt sokáig rész,de most itt van 💕

A többire már nem emlékszem, elsötétült minden.

***
-Katy.. Hallasz engem?-kérdezte egy ismerős hang.
Kinyitottam a szemem. Egy padon feküdtem, körülöttem, anya,apa,Sara, Eric,és egy mentős. Amit észre vettem hogy fáj a jobb lábam,és a fejem.
Anyáék megkönnyebbült sóhaját hallottam.
-Mi történt?-kérdztem kómásan.
-Nem akarunk felzaklatni. Majd később elmondjuk.-mondta anya.
-De mi történt?-sürgettem őket.
-Katy, várj még!-fogta meg a fejem Sara.
-Milye fáj?- kérdezi a mentős.
-A fejem és a lábam.
-Nos, kisasszony a fején van egy pukli,nem vészes,-rakott a fejemre jeget- a lába..kicsit megzúzodott,1 hét és minden rendben lesz.
-Hol van Phoenix?- néztem anyáékra.
-Lenyergeltük, pihen a kocsinál, nincs semmi baja.
-Hálaistennek!-sóhajtottam.
Feltápászkodtam, rendbe szedtem magam,valamint leporoltam magam.
Majd a családdal és barátaimmal elindultunk a kocsihoz.
Phoenix épp nyugodtan legelészett.
Megsimiztem fejét,majd átöltöztem a ruhába amiben jöttem. A lábamon persze tudok menni,nincs nagy gond.
-Na Sara!-sétáltam hozzá és Erichez,akik a kupám nézegették-annyira emlékszem,hogy első lettem,és ment a tisztelet kör,valami történt,ráestem Phoenix nyakára.
-Hát...mi azt láttuk,hogy ugye a tisztelet kör volt,te mosolyogtál, örültél, Dajana odament jó szorosan a hátatok mögé,és akkorát csapott a pálcával Phoenix farára,hogy ő felugrott egy nagyot a levegőbe, te repültél aztán, ráestél Phoenix nyakára,és eszméleted vesztetted.
Mi és anyudék is utána akartunk menni,de felszívódott. Ráadásul szerintem azt csak mi láttuk hogy rácsapott a pálcával Phoenixre,senki más.
-Hogy a! Az a...kis..fuu!-gyült bennem össze az ideg. Megfogtam a pálcám, nyerges ládából és elindultam megkeresni Dajanát és lovát.
-Katy ne csináld!-jöttek utánam Saraék.
-Dehogynem! Gyertek nyugodtan!-majd csatlakoztak hozzám.
Ahol Dajanáék parkoltak oda mentünk, a lova is ott volt, de más nem. De épp erre felé tartott Dajana, itt az idő!
-Katy megérdemli...-suttogta fülembe Sara.
Az ő lova is már leszerelve állt. Rácsaptam én is egy jó nagyot lova farára, a ló pedig ágaskodott egy picit. Dajan természetesen meglátta.
Én nem akartam...de ő kényszerített rá! És csak a lovam miatt! Aki a lovamat bántja az...
-Te micsinálsz?!?!-ordít rám Dajana.
-Te szégyentelen!-oda sétáltam hozzá és egy jó nagy pofont lekevertem neki.-én nem bántok senkit,sem állatot! De te! Te kihoztál a sodromból!-üvöltöttem az arcába.
Vissza akart pofozni de Eric elkapta a kezét.
-Ha mégegyszer hozzáérsz a lovamhoz, komoly következményei lesznek! Ezt jól vésd az eszedbe!-még mindig ordítok.
Még mielőtt bármit is mondott volna elmentünk onnan.
Visszamentünk "helyünkre".
Mr.Rill (aki az előző versenyen is itt volt, és adta ajándékba Skyt.)
-Sziasztok! Katy most még jobb voltál! Gratulálok! Hihetetlen! Hallottam, Sky is remekül van! Már nem kell oktatnod senkit, más megbízás vár rád! Termesztésen Sky ott maradt nálatok! Vadló...csak ennyit mondok. Tudom, megbirkózol a feladattal! Ott van a szépséga szállítóba, 6kor visszük a telketekre.
-Köszönöm szépen Mr.Rill! Egy vadló? Hát... Megpróbálkozom.
-Rendben! Oh! Biztos te vagy Eric! A szüleid galopp vállalkozást vezetnek!-nyújtja oda kezét Mr. Rill.
-Igen,jónapot!-fognak kezet.
-Na én most megyek, akkor Katy 6-kor! Ja és tovább jutottál az országosra, ott 120 cm-köszön el Mr.Rill.
Már 1 óra lehet. Apáék épp pakoltak, Phoenixet is felvitték a szállítóra.
-Indulás gyerekek!-kiált anya.
Na akkor menjünk haza!