Ez a történet Katyről és Phoenixről szól.
Óriási kalandokba keverednek , és rettentően közel kerülnek egymáshoz.
Ha szereted a lovakat és izgalmas történetet keresel megtaláltad! ;)
Jó szórakozást! :)
Leültünk a bálákra és hosszadalmas ideig beszélgettünk.
1 hét múlva:
Sikeresen megnyertük az Országos versenyt,egyik legnagyobb álmom vált valóra,el se tudtom hinni hogy ennyi van a lovamba. Phoenix egy csodaló. Ezzel,hogy megnyertük a versenyt, rengeteg lovas cég és minden egyéb lovas emberek figyeltek fel rám és lovamra. Az újságban is benne vagyok,ingyen lovas fotózásra is meghívtak.
Ops! Esta imagem não segue nossas diretrizes de conteúdo. Para continuar a publicação, tente removê-la ou carregar outra.
Éppen Sarahoz indultam egy kiadós terepre,már szükségem volt erre. Nyugodtan sétálgattunk a keskeny kis beton úton,ekkor még nem tudtam mi vár rám. Előttem egy éles kanyar volt,nem belátható. Az út közepén baktattunk,én lovam pata kopogását hallgattam ahogyan kopog a betonon. Egy eszméletlenül nagy sebességel száguldó furgon kanyarodott ki,egyenesen szembe találtuk vele magunkat, pár méterre volt. A sofőr arckifejezése sokkolt lett,próbált fékezni, én tehetetlenül ültem a lovamon, arra eszméltem hogy lovam már ágaskodik,majd egy nagy csattanás csengett a fülemben.
...
Nem bírom a szemem kinyitni,csak fekszem és valami van az arcomon,percek múlva kinyílik a szemem. Hangokat hallok. Lélegeztető maszk van az arcomon. Fehér bútorokat látok,és embereket. Két ember örül amikor meglátják hogy megpróbálok felülni,majd egy orvos jön felém. -Kisasszony! Hall engem?-világít a szemembe valamivel. -Igen.-nyögöm ki. -Hol vagyok? -Hogy hívják magát?-megijedtem. Nem tudom hogy hívnak. -Nem...nem tudom.-kezd a szívem hevesen verni. -Szüleire emlékszik? -Nem.-lassan már szívrohamot kapok amikor erre sem emlékszem. Van apám és anyám? -Tudja mitörtént önnel?-fejezte be az orvos a kérdéseket. -Nem. Nem tudom.-majd könnybe lábadt a szemem. Ki vagyok én? -Katy... -Ki az a Katy?-kérdezem az orvostól. -Ön súlyos balesetet szenvedett,csak a feje sérült,úgy néz ki emlékezet kiesése van. 3 napig kómában volt. Ha pár napon belül nem kapja vissza emlékezetét,már sajnos nem is fog visszajönni.-komoly tekintettel nézett a két emberre és rám az orvos. -Katy,ők a szüleid.-mutatott a két emberre. -De én nem ismerem őket.-keserdtem el. Az "anyukám" sírva fakadt. Nem tudom ki vagyok. -Emlékszel Phoenixre?-pislogott az anyámnak mondott nő. -Nem.-jobban elkezdett sírni,arcát tenyerébe temette és kiment a kórteremből. Ki vagyok én? Merült fel bennem a kérdés.
Sziasztok,már megint későn hoztam a részt,és rövid is de igyekszem hamar folytatni.
