Phoenix/SZÜNETEL/

7.fejezet-Terep kaland

*
-ÚRISTEN! KOMOLYAN?! -ugráltunk
*
-Igeen!! -kiáltotta.
-Hol van most az a ló?-kérdeztem izgatottan.
-Hát elvileg anyáék most értek vele haza.-mondta.
-Na akkor induljunk!- kiáltottam.
-Oké,már nagyon izgulok!-tapsikolt vicsorítva.

***

Be értünk az istállóba, ott állt.
-TE JÓ ÉG! EZ GYÖNYÖRŰ!!- kiáltotta Sara.
-Az biztos!!- tátottam a számat.
Egy nagyon különleges almás deres ló ropogtatta a szénát a boxban.
- Stella! -mondta magában Sara.
-Ki?-vontam kérdőre.
-Ez lesz a neve! Ez a név emlékesztet rá!-gondolkozott magában.
-Tényleg illik rá,simogattam meg Stella orrát.
-Én most pattanok fel rá!-visítva szaladt a lóhoz Sara.
-Azt hiszed itt hagyhatsz?! Futok Phoenix -ért! -nevettem rá.
-Szőrén megyünk!- húzogatta a szemöldökét.
-Terepre igaz?- vicsorogtam.
-Jóhogy!-nevette el magát.
-Na várj meg itt akkor lepucolom Phoenix-et és jövök vele ide ,te is pucold le meg ilyenek,várj meg!-mondtam.
-Okés,de siess!-mondta.
Nem lakik messze tőlünk Sara (6 perc gyalog)
Futottam ahogy tudtam ,3 perc alatt otthon is voltam. Szaladtam az istállóba Phoenixhez. Nagyon gyorsan letisztítottam és raktam rá a kantárat. Pattantam fel rá, éa melegítés képpen elsétáltunk Sarahoz.
Sara már a lovon ült,sétálgatott vele.
Meglátott egyből felénk vette az irányt.
-Na induljunk!- mondta izgatottan.
-Honnan vannak a cuccok a lóhoz?-kérdeztem.
-Hát anyáék adták a lóhoz,mint neked.-jelentette ki.
-Jaaa! Nem is gondoltam erre!-vágtam hülye pofát.
Majd arra lettünk figyelmesek hogy a lovak kisebbeket nyihognak egymásnak.
-Tetszenek egymásnak!-mosolyogtam.
-Igen! Ugyanúgy legjobb barik lesznek mint mi!- majd rám nézett Sara.
-Az biztos! Amúgy elindulhatnánk!-röhögtem.
-Ja jó! -nevetett. -Amúgy merre menjünk,mer 3 féle út is van, az erdőbe, a rétre ,meg az a fenyőfás út.-mondta.
-Huuuh! Menjünk az erdőbe most. -döntöttem el.
-Oké, gyerünk Stella.-mondta lovának.
10 perc múlva bekanyarodtunk az erdőbe.
-Amúgy kényelmes Stella?- kérdeztem.
-Igen nagyon! És Phoenix?-kérdezte.
-Igen nagyon szeretek szőrén menni rajta ,ez a 3.-dik alkalom.-mondtam.
-Akkor jó, na ügessünk szerintem!-majd elkezdtünk ügetni.
Elegünk lett az ügetésből és beindultunk vágtába.
Nagyszerű érzés szabadnak lenni, ráadásul a barátnőmmel együtt.
A láthatáron egy farönk állta utunkat.
-Ugorjunk?-kérdeztem.
Sara csak bólintott, előre vágtattam , Sara kicsit lemaradt ,hogy tudjon ugrani. Átugrottuk, majd Sara követett. Én eközben vágtattam tovább. Egyszer csak egy óriási fékezést hallok.

Ha szeretnétek kövi részt írjatok!😍