Phoenix/SZÜNETEL/

21.fejezet - Terápia

Sziasztok! Mindenkitől  elnézést, végre itt az új rész, AJÁNLOM,hogy olvassátok vissza az előző fejezeteket,mielőtt ezt olvasnátok!

1 óra volt mikor Sarahoz indultam. Kisétáltam a kapun amíg oda nem értem,gondolkodásba kezdtem.  1 óra van és 5-kor jön Lia.. tehát,leszek egy órát Saranal,ha haza értem Phoenixel foglalkozom. Amíg ezeken gondolkodtam,odaértem barátnőmhöz. A kicsiny istállóban foglalatoskodott. Nem látott,pont háttal állt nekem. Hátulról megöleltem,megijedt de mikor megfordult kifújta a levegőt. 

-Visszajött Phoenix!-rángattam karjait.

-Úristen Katy! Végre! -ölelt meg.

-Sara olyan boldog vagyok!-ugráltam össze vissza mint az idióta.

-Hogy van?-lett egy kicsi komolyság az arcán.

-Egész jól,nem annyira vad,engem magához enged,a sebeket ellátta az orvos, nem nagyon örült neki... Meg majd ha haza megyek terápiásan foglalkozom vele. -magyaráztam.

-Nagyszerű! Felülnél rá?-mutatott a háta mögötti lóra.

-Stellára? Persze!-vigyorogtam. A ló felnyergelve állt a boxában,szájából egy-egy szénaszál lógott ki. Sara kivezette lovát,majd a dobogót vitte mellé. Felpattantam a deres paripára,és mentünk a pályára,Sara mellettünk.

-Hogyhogy a ráülhetek? Mármint nem csak téged szeret?-jutott eszembe.

-Hát tudod,téged már nagyjából ismert,és terápia. Viszont 2-szer foglalkoztam csak vele,tehát anyáékat most sem igazán kedveli...-igen tudom mire gondol.

-Értem,és hogy ment a terápia?- néztem le a haját birizgáló lányra.

-Egész jól,csak még ez kevés,és inkább ugratok vele.-nézett az ugrató pályára.

-Na és az ugratás hogy megy?

-Jól. 105 cm.-vigyorgott.

-Jól haladtok,és miért nem te ülsz most rajta?-furcsálltam.

-Hát most nem volt annyira kedvem,mert a Phoenixes óta nincs olyan jó kedvem,de így már megjött ,és már te is rég lovagoltál.

-Oké. -már a pályára léptettünk. Sara leült a pálya sarkában lévő kis székre én pedig elindultam. 1-2 kör után laza ügetéssel indítottunk. Újra lépésben folytattuk. Csináltunk egy féllovardát,majd vágtába indultunk. Kis vágta után,megálltam vele Sara előtt.

-Alig lovagoltál 20 percet.

-Vedd át, én megyek Phoenixhez. -mosolyogtam.

-Jó. Szia. -vigyorgott.

-Szia.

Fél úton hazafelé ránéztem karórámra, 13:58. Na pont egy órát voltam,  lesz elég időm foglalkozni lovammal. 5 kor pedig jön Lia. Gondolkodás közbe észre se vettem hogy az istállóban vagyok. Phoenixnek megint adok szénát. Egy újabb talicskával toltam elé. Már is elkezdte enni. Ami szerencse hogy a hátán csak néhány kis horzsolás van, a farán a mélyebb sebek és a nyakán kicsi sebek. Ami azért szerencsés,mert nem fogja felsérteni a nyereg a horzsolásokat. Ha mélyebbek lennének már felsértené. De most majd úgyis csak szőrén megyek. Amíg én bambultam,megette a felét. Ráraktam kötőfékét és kivezettem a legelőre. Vittem néhány répát és almát. Elengedtem a legelőn. Nem ment el csak állt előttem. Lassan megindultam futásba,vágtázva szaladt mellettem. Megálltam. Ő is. Végigsimítottam fejétől a faráig a testét. Nyugodtan tűrte. Megismételtem, élvezhette mert becsukta szemeit. Ezen elmosolyodtam. Oda nyújtottam neki egy répát,aminek illatától kinyitotta szemeit,és szépen elvette kezemből. Megsimogattam fejecskéjét, majd kis szenvedések után rátudtam ülni. Kicsit megugrott de utána megnyugodott. Picikét megböktem lábammal,szépen elindult. Hagytam had menjen ahová szeretne.  Tett egy kört a tó körül majd lehajolt és ivott belőle. Pár perc múlva elindult sétálgatott minden felé. Zsebembe ott lapult egy alma, fejéhez hajoltam és odanyújtottam neki. Elvette és megette. Nyakát simogattam, picit sebeihez is hozzáértem,amit nyugodtan tűrt. Leszálltam róla majd ellenkező irányba kezdtem el sétálni mint ő. Néhány másodperc múlva észrevette hogy nem vagyok a hátán,hátrafordult,majd örömmel ügetett mellém. Még egy répát adtam neki. Ki mentem a kapun, s háttal megálltam előtte. Sóhajtva mosolyogtam,mire egy puha valami ért hozzá a nyakamhoz. Megfordultam,az a valami nem más mint Phoenix orrocskája. Végig simítottam buksiját majd mélyen a szemébe néztem. Bizalmat pillantottam meg benne. 10 másodperc múlva "felébredtem" és elindultam.

A házba akartam volna indulni mire anyáék álltak előttem.

-Nagyon ügyes vagy!-öleltek meg mindketten.

-Megsimogathatjuk?-indult meg apa Phoenix felé.

-Nem jó ötlet!-nevettem,majd a másik oldalról Sky nyihogására lettünk figyelmesek. A kerítésnél állt és szeretetre várva nyihogott. Mindnyájan nevettünk, és odamentünk megsimogatni.