Meccsnézés, vagy annál több?

11.

3, 2, 1.... Fradi!

Véget ért a meccs. A Fradikám diadalmaskodott, mint általában. 1-0 lett a vége, ,,sajnos" több gól nem volt ebben a meccsben. Pedig voltak helyzetek. Izgalmas volt. Ahogy a Niko mellett való ülés is. A kis huncut néha még meg is simogatta a kezem, az oldalam és a derekam.. Egyre inkább éreztem a késztetést arra, hogy megcsókoljam. Gondoltam, megtörténhet, ha elmegyünk wc-re. Igaz, nem a legmegfelelőbb hely az elsőnek.. De a szükség nagy úr, szokták mondani. lol

Elindultunk kifelé.

- Apaaa! Megbántad, hogy elhoztál a meccsre?

- Igen. Nem. Amúgy nem. Egész jó volt ahhoz képest, amire számítottam. De nem jövünk minden héten, ne is álmodozz..

- Tudooom. De azért néha eljöhetünk, ha nincs meccsem hétvégén.

- Azt ki kell érdemelni. Meglátjuk. Barátnődet most hozod magaddal, vagy vele mi lesz? - Nézett rá apa kérdőn.

- Nekem lassan mennem kellene. - Szólalt fel Niko, elszomorodva.

- Máris? - Néztem rá szintén szomorúan.

- Csak vicceltem. - Nevetett fel.

- Ne már, te szar. - Mondtam durcásan és megbokszoltam a vállát.

El kellene mennem wc-re, még mielőtt indulunk vissza a szállásra.

- Nekem se ártana. - Néztünk össze Nikoval, aki értette a célzást.

- Menjetek csak. Akkor kint várlak titeket a szobornál.

- Rendben. Sietünk. - Szóltam apunak és már mentünk is a wc-felé.

Én felénk vagyok, ha rajtam múlik, nem történt volna semmi. Féltem, hogy rosszul csókolok.. Így meghagytam Nikonak a lehetőséget a kezdeményezésre. Elmentem wc-re, ahogy ő is. Én kijöttem, kezet mostam, de ő még mindig nem volt kint.

- Kakilsz? - Szóltam a kelleténél hangosabban.

- Hát. A szükség nagy úr, nemde? - Válaszolt vissza nevetve.

Figyu, gyere már ide. Segíthetnél nekem..

- Miben? - Kérdeztem meglepetten, a csúnya fantáziám be is indult egyből..

- Gyere ide az ajtóhoz és megmutatom.

- Hát okés.

Oda léptem a wc-ajtó elé, lehetőséget sem hagyott nekem a mozdulásra. Berángatott a wc-be maga mellé és bezárta az ajtót. Én ledermedtem. Nem tudtam, mit kezdhetnék. Izzott közöttünk a levegő, de nem mertem lépni.

- Na mizu? -Kérdezte vigyorogva, miközben egyre közelebb lépett hozzám.

Én megszólalni sem tudtam.. Nagyon gáz volt.

Olyan édes vagy, te kis beszari. Ahogy egész este is az voltál. Főleg az előbb, mikor azt mondtam, hogy lépek lassan.

- Köcsög vagy, azt ugye tudod? - Nyögtem ki végre valamit a nagy csend után.

- Igen? Köcsög vagyok? Valóban? - És fejét egyre közelebb tette az enyémhez.

A pillangóim. Azok a b*szottak majd kitörtek a hasamból..

Megfogta a két kezem és oda húzott magához. A homlokaink immár összeértek. Én rosszul voltam.. Ilyet még nem éreztem azelőtt. Ennyire még nem akartam soha senkit megcsókolni. De ott volt Ő. Maga a tökéletesség.. Alig ismertem, de máris belé zúgtam.. Ajkaink már majdnem összeértek, amikor hirtelen elhúzta a fejét.

Ezzel összeomlott a nem létező önbizalmam..

Nem szólt egy szót sem. De én sem tudtam mit.

Büdös volt a leheletem? Vagy csak szórakozni akart? Vagy miiii?

- Akarod.. - Nyögte oda két vigyor közepette.

- Nem, nem akarom. Már nem. - Mondtam látszólag sértődötten.

Ha ő így játszik, akkor én is. Fogtam magam és kisétáltam a wc-ből, egy szó nélkül.