Meccsnézés, vagy annál több?

9.

 Kínos csend következett. Sétáltunk csak úgy. Mondhatni, körbe vezetett a stadionban, szavak nélkül. A meccs még tartott. Nem sok lehetett vissza az első félidőből, amikor megkérdezte: 

- Uhhh, gond lenne, ha én most lelépnék? Mennem kellene.. 

Hirtelen azt sem tudtam, mit mondjak neki.. Nem értettem. Azt hittem, megunt és talán menekülni akar előlem. Így zavartságomban ennyit nyögtem ki: 

- Hova szeretnél menni? Öhm vagyis hát.. Menj csak nyugodtan. - Mondtam szomorúan. 

Gondoltam, hogy ez lesz. Még egy ilyen szar alak, mint én, nincs. 

- Nyugi. Csak vicceltem. - Szólalt fel kissé hangosan. 

Rám nézett és csak vigyorogni tudott. Majd hozzám vágta: 

- Ez édes volt. Édes voltál, ahogy rám néztél, mikor kimondtam. Olyan kis csalódott, szomorú tekintettel figyeltél rám. - Mondta két mosoly közepette.  - Bocsi, ha megijesztettelek. - Ekkor megfogta pár pillanatra a jobb kezem. - Mit szólnál, ha beülnénk a vip szektorba? Nekem mindenhova "korlátlan" bejárásom van, mivel régóta dolgozom itt. - Mondta felvágósan, mosolyogva. De amúgy nyugi, tényleg eszem ágában sem volt téged itt hagyni. 

 - Huhh hát nem hiszem, hogy apa örülne. Fel tudom hívni, megkérdezhetem én tőle.. De nem akarom egyedül hagyni. Az van, hogy mi nem pestiek vagyunk. Most vagyok itt először vele és igen. Nem azért hozott el, hogy ott hagyjam a francba.- Válaszoltam kissé hidegen. 

Immár ott voltunk az aréna előterében, ahol ledobtuk magunkat egy kanapéra. 

- Figyu, én ezt megértem. De akkor miért is vagy most itt? Úgy értem.. Én örülök, hogy visszajöttél hozzám. Csak hát.. Akkor ez nem gond? Most se vele vagy.. 

- Eljöttem "wc-re".. 

- Ahhaa. Értem. Hát. Akkor nem érsz rá sokáig.. Hmmm. Ez szomorú.. - Jegyezte meg lehangoltan. 

- Figyu. Igazából azért jöttem vissza, hogy megkérdezzem a teljes neved és én is bemutatkozzak. Persze, ha szeretnél még. 

- Csak ennyire futott a nem létező erőmből. 

- Persze, hogy szeretném még. Engem Tolnai Nikolettának hívnak. - Mondta, miközben a kezét nyújtotta nekem. 

- Engem pedig Karsai Lucának. Örültem a találkozásnak. 

- Én is, úgy szint. 

 Miután kezet ráztunk, csak úgy megölelt. Olyan édes volt. Nem akart elengedni. Én sem őt. Bár nem tartott sokáig, mégis annyira jó volt..