Meccsnézés, vagy annál több?

15.

Kimentünk a wc-ből. Apa már várt a korlátnál, de nem egyedül.. Beszélgettek. Látszott, hogy ez az egész egy terv része. Akivel pedig ezt megtárgyalta, nem más volt, mint Niko..

- Barbi!! Az ott Niko és apum. Én nem tudom, hogy került ide..

Azt se tudtam, mi tévő legyek hirtelen.

Gyere velem oda. De tényleg. Bemutatlak nekik.

- Muszáj? Nekem mennem kellene és nem akarok balhét.

- Most már gyere..

- Hát jó..

Odasétáltunk hozzájuk. Én fel se fogtam, hogy Niko tényleg itt van.

- Hát sziasztok. - Mondtam visítva, majd Niko nyakába ugrottam.

Látszott Barbin, hogy szarul esett neki..

- Szia édes. - Mondta Niko.

- Sziasztok. Luca, már megint új nőt hoztál? - Kérdezte apa Barbit fürkészve.

Niko szemei kikerekedtek, mikor észrevette mögöttem.

- Igen. Szeretném bemutatni nektek Barbit, az egyik havercsajomat. Mutatkozz be azért te is.

- Okés. Bakó Barbara vagyok. - Nézett apumra.

- Karsai Gábor. - Majd kezet fogtak.

- Bakó Barbara. Mi már találkoztunk. - Immár Nikóra nézett.

- Igen. Tolnai Nikoletta vagyok. - Kezet fogtak. Nikonak erősen nehezére esett egy fél mosolyt is kiszülni..

- Örültem a találkozásnak. - Nézett Barbi mindannyiunkra. Nekem most már mennem kell. - Sziasztok. - Mondta egy laza mosollyal, megölelt, majd elment.

- Apa, mi ez az egész? Kérdeztem hitetlenkedve.

- Ezt én is kérdezhetném.

- Na igen. - Nézett rám Niko mérgesen.

- Jobb lenne, ha megbeszélnétek ezt ketten. Én megyek, beülök megnézni a kinézett filmemet. - Majd elővett a bal zsebéből két jegyet, a jobboldaliból pedig egyet. A kettőt odanyújtotta Nikonak és hozzátette:

Jó szórakozást hozzá. 3-kor legkésőbb találkozunk. Vigyázz Lucára. Luca! Te meg, ha van valami, akkor hívj.

- Okés. Vigyázok rá. - Mosolygott két mérges grimasz között Niko azért őszintén.

- Imádlak apa. Köszönöm. - Megöleltem, majd és ő le is lépett.

Ketten maradtunk.. Csend volt. Annyira lelkiismeret furdalásom volt. Már mióta megláttam, hogy ő az. És ez csak egyre Erősödött. Meg kellett beszélnünk mindent, mielőtt beültünk filmezni. De én még mindig nem hittem el, hogy tényleg itt van. Meg kellett ölelnem.. Érezni akartam..

- Niko.. - Fogtam meg kezét félénken. Megölelhetlek?

- Miért nem tetted meg eddig az üdvözlésen kívül? Félsz? Történt valami köztetek, mi?

- H H Honnan tudod?

- Szóval igen.. Tudtam. Onnan, hogy átéltem már pár ilyen helyzetet életem során. És látom rajtad, hogy félsz.. Más miatt nem lenne okod rá, édes.. Mi volt?

- Beszéljük ezt meg valami nyugodtabb helyen, mert én mindent el akarok neked mondani. Tényleg. És nem azért, mert rákérdeztél..

- Lelkiismeret..

- Azért is. De főként, mert én mindig őszinte vagyok. Nem titkolóznék előtted és nem is hazudnék neked. Mert fontos vagy nekem!

- Hát okés. Gyere. Tudok egy helyet. - Megfogta a kezem.. És elvitt a vetítőterem mögé. Ahol egy üres folyosó volt. Leültünk, szorosan egymás mellé a földre.