Meccsnézés, vagy annál több?

26.

  15 perc múlva végzett a tusolással. Ezalatt azon agyaltam, mit tehetnék... Amennyit ivott.. Én felfordultam volna már attól a mennyiségtől.. Ő viszont jól bírta. Hallani lehetett a hangján, de kb. semmi egyéb.. Kijött fehérneműbe, amin nagyon meglepődtem. 

 - Mi van? Csak nem bújok vissza a koszos ruhámba? 

Én megszólalni se mertem. Néztem.. Nem láttam még így, de nagyon szexi volt.

 - Mit jelent az a tetoválás a derekadon? - Kérdeztem tőle, megtörve a csendet. 

- A mai napig nem tudom.. Inni voltunk az akkori barátnőmmel, aki belevitt minden szarba és miatta lett ez is. Leitatott, majd elvitt tetováltatni. Ugyanezt megcsináltatta ő is, hogy legyen közös.. De utána már semmi jelentőséggel nem bírt. Szakítottam vele, mert akkor ébredtem rá, hogy ő rohadtul nem hozzám való.. Az alkohol miatt többször kellett volna átüttetni, de mivel nem mentem, így halványabban ugyan, de látszik.. Később megnézettem pár tetoválóval, valami értelmetlen japán felirat.. Amúgy jól néz ki, de inkább ne lenne ott.. Rossz dolgokra emlékeztet..

 - Hát megértem.. Sajnálom.. - Közbe le se tudtam venni a szemem róla. Elég izmos teste volt, látszik, hogy régebben sportolhatott valamit. 

 - Ugyan. - Mondta egy erőltetett vigyorral. - El kezdett felöltözni. Felállt, én viszont a keze után nyúltam. 

- Neee. Barbi, kérlek.. Ne menj el.. - Mondtam aggódóan. 

- Akkor mit szeretnél? - Kérdezte egy kaján mosollyal. 

 - Semmi olyat. Csak maradj itt.. Kérlek.. - Ennyi elég is volt neki. Megfogta a kezem, maga felé fordított és rádöntött az ágyra. Lassan rám mászott és egyik lábát a lábaim között pihentette. Majd elkezdett mozogni felettem. Megállt és ledobta a pólóját, amit az előbb már felvett. Eközben odahajolt a nyakamhoz és el kezdte csókolgatni.. Csak mozgott felettem, egyre gyorsabban, ami nagyon tetszett. Beindított.. 

 - Na? Tényleg nem akarod? Nehezemre esett válaszolni, mivel valljuk be.. Ha nem lett volna Niki, simán belementem volna. De nem, így nem lehet.. Ennyit se szabadott volna engednem neki.. Nem tudtam mit kezdeni a helyzettel.. Tudom, ez nem kifogás. Meg a pia se az.. Egy kapcsolatban nem! 

 - Nem.. Tényleg nem szeretném. Szállj le rólam. 

- Pedig nem tudná meg a kis menyasszonyod. Tőlem nem.. - Mondta egy vigyorral az arcán. 

Ez volt az, amivel nagyon felbaszta az agyam.. 

- Na jó.. Takarodj le rólam... Most!

- Jól van.. Baszd meg.. - Leszállt, felöltözött és becsapta maga után az ajtót. Nem szóltam utána, felesleges lett volna. Meg nem is érdekelt.. 

Haza akartam menni, de ez ebben a helyzetben lehetetlen volt. Hülye voltam, hogy ennyit hagytam Barbinak.. Istenem.. Hogy fogom ezt elmondani Nikinek? Ezen gyötrődtem egészen addig, amíg el nem aludtam, kb. éjfél után.. 

 Reggel 7-fele felébredtem. A másnapos fejfájás szörnyen hasogatta a fejem.. Barbi ott feküdt mellettem. Ezek szerint visszajött.. Na mindegy. Beszélni akartam Nikivel.. Már nagyon. Felkaptam a ruháim és kisétáltam. Szerencsére nem ébredt fel az apró zajra, amit csaptam. Kifelé menet felhívtam apát és megkértem, hogy ugorjon el értem. 

 - 5000, ahogy te szoktad mondani. 

- Naaa apa kérlek.. 

 - Jó. Átmegyek. A skálánál a parkolóba találkozunk.

Na ezt letudtam. Nikit is felhívtam.. 

- Szia.. 

- Ajjajj, mit műveltél.. Neked is szia amúgy. 

- Honnan... - Félbeszakított. 

- Ismerlek. Téged könnyen ki lehet ismerni. A hangod nagyon is bűnbánatos.. 

- Nem zavarlak? Végeztél már? 

- Persze. Már otthon vagyok. Készülök aludni. 

- Akkor beszéljünk később? 

- Nem kell.. Ráérek. Na mesélj, kíváncsi vagyok. 

- Hol kezdjem? 

- Azt én tudjam? Kezdjük mondjuk a közepén. Szexeltetek? 

- Nem.. Csak.. - Ezek után elmeséltem neki az egész estét. Szóról szóra. Nagyon lelkiismeretes vagyok.. Egy puszit se tudtam volna elhallgatni előle.. Szerencsére az nem is volt. Így reagált: 

- Csodás.... Most még csak engedtél. A következő már az, hogy meg is fogod tenni. 

-Én nem... 

- Ne mentegetőzz. Annak itt nincs helye. 

 - Tudom.. Sajnálom életem.. 

 - Ez van. Figyelj. Akarod te ezt az egészet? Őszintén.. Mert ha nem.. - Itt én szakítottam félbe.

- Persze, hogy akarom.. Semmi mást nem akarok ennél jobban! Csak ezt! Veled! Ketten.. 

 - Ebbe a közös életbe nem fog beleférni Barbi is.. Főleg, ha megkeresem és kitekerem a nyakát. 

 - Hagyd. Az én hibám.. 

- Akkor is. Nem találkozhatsz vele többet. Ezek után nem..

 - Nem is akarok. 

- Remélem is. Eltekintek ettől az egésztől most. De még egy ilyen nem történhet. 

- Nem fog. Köszönöm szerelmem! Tényleg. Mindent! 

 - Szeretlek téged.. Azért tartok ki melletted. De ahhoz te is kellesz, hogy ez működjön. 

 - Működni fog.. Amíg kell, hogy működjön ez a távolság. Ha megszűnik és egymás mellett leszünk, mi leszünk a legboldogabbak! 

- Így igaz, picim.  

Jelezte a telefonom közben, hogy keresnek. Barbi volt az.. 

- Hallod, Barbi keres. 

- Küldd el a picsába. 

- Az lesz.. Leteszlek akkor. 

 - Oké. Én meg megyek pihenni. Vigyázz magadra. Írok, ha felkeltem. 

- Okés. Na puszi, jó éjszakát. Aludj jól életem. 

- Köszönöm. Puszi, szia. 

- Szia életem.

Ezzel letettük. Barbi ismét hívott, így fel se kellett hívjam. 

- Szia. Csak így, szó nélkül? 

- Szia.. Miért, mit gondoltál? 

- Gyere vissza. Beszéljük meg.. 

- Nem. Nem akarok veled beszélni. 

- Kérlek.. 

 - Nem. 

- Akkor mondd, hol vagy. Felveszlek és haza doblak. Addig beszélhetünk legalább.

- Nem kell. Már jönnek értem.

- Jó... 

- Hagyjuk ezt az egészet szerintem.. Sajnálom. De ez van. Ennek nem lenne jó vége.. Ezt te is tudod..

- Akkor ne is beszéljünk? 

- Ne. Nem látom értelmét. Köszönöm a tegnapi napot. Tényleg. Aranyos vagy, hogy így kitettél magadért. 

- Érted tettem... Szívesen.. Én sajnálom, hogy így alakult..

- Na megyek, lassan itt vannak értem.

- Oks. Akkor vigyázz magadra. Szia.. - Mondta szomorúan.

- Te is. Szia..

Letettem. Ezt a lépést meg kellett tennem. Szomorú voltam picit, de megkönnyebbültem.. 

Apa ideért pár perc múlva és hazavitt. Jöhetett a tanulás, ami már igen csak rám fért..