Meccsnézés, vagy annál több?

27.

A hétvége tanulással telt el, na meg fejfájással, nem igazán volt másra időm. Nikivel beszéltünk néha, két tétel között, aztán ennyi. Az érettségire vezető út felettébb rögös az amúgy is hangulatember fajtámnak. Mire nekiállnék, valami elvonja a figyelmem. Komolyan, a sarokból figyelő pók is érdekesebb ilyenkor. Igazából bármi, csak a tételek nem.. Végzős vagyok, túl közel az érettségihez. Mint minden diák, ebben én sem különbözve, nem tanulok semmit. Na jó.. Ez túlzás. De sokat sem.

Az írásbeli érettségim azt a bizonyos Leander Kills koncertet követő harmadik héten hétfőn kezdődött. Addig ,,keleti kényelemben" töltöttem a napjaim. Tanulni tanultunk még, bár senki se volt már rá vevő..

Igyekeztem tényleg csinálni, gyakorolni, de nem ment.. Hiányzott Niko.. Nagyon is. Nehéz volt nélküle az a hosszúnak tűnő időszak..

Megtörtént a ballagás az írásbeli előtti pénteken. Semmi különös.. Az eső kibaszott velünk, így bent kellett nyomorognia mind a 140 tanulónak a suli tornatermében. Azóta se volt a környéken ilyen vihar..

Eljött az utolsó hétvége a megmérettetés előtt. Irodalom írásbelivel kezdtünk hétfőn, ezért mindent átnéztem, amit tudtam. Hát... Mindenféle kacifántos kérdés volt, csak arról nem, amit át is néztem. Itt eldöntöttem, a többire már ugyan nem készülök. Így is tettem..

Lement a matek és a töri, majd a csütörtöki pihit követően a német is. Kész voltam a hétre.. Utána szerdán jött a szakmai és ezzel végre áment mondhattam az írásbelikre.

Niko dolgozott, én szenvedtem magamban..

,,Jött a jó idő, Luca szokásához híven kiment ,,tanulni" napozni, bár bőre erősen ellenkezett, mégis. Tudni kell, Luca, mint az a bizonyos fehér fal. Ha egy tubus naptejjel keni be magát akkor is leég, annak hiányáról meg aztán ne is beszéljünk. Hát nem kell mondani, le is égett..

Barbi meg, mint a kámfor.. Na.. Elég volt, hogy egyszer jutott eszembe vasárnap.. Hétfőn délelőtt valaki dudált, ezzel elrontva a relaxálásomat.

Nem tudtam elképzelni, ki a rosseb jött hozzánk ilyenkor. A szüleim dolgoztak, öcsém suliba volt. Megnéztem az ablakból és lám-lám kit látnak szemeim.. Pont hogy Barbit.

Direkt úgy álltam, hogy ne vegyen észre, de attól én lássak az ablakból. Kiballagtam az utcára.

- Szia.

- Szia. Most már tudom, mit örököltél apudéktól.. - Mondta, majd rám vigyorgott.

- Tessék..? - Kérdeztem teljesen érthetetlenül.

- A leskelődés... - Válaszolt még mindig vigyorral az arcán.

- Jaaaaaaa.. - Hogy lehetek ilyen béna..? Gondoltam magamban.

Amúgy miért jöttél?

- Csak szeretnék gratulálni utólag a ballagáshoz. - Majd megfordult, kivett a kocsiból egy alkalomhoz illő művirág csokrot és átnyújtotta. - A történtek ellenére nem tudtam rá haragudni.. A kemény külső alatt igazán érző szív lapul.. Ezt újra és újra bebizonyítja.. Mindenféle hátsó szándék nélkül..

- Köszönöm szépen! - Meglepődve, meghatódva a nyakába vetettem magam.

- Nem tesz semmit. Ez a te érdemed.. Na és hogy ment az írásbeli? - Kérdezte érdeklődően.

- Egész jól.. Majd kiderül. Szerintem olyasmi lesz, mint amire számítok. Legalábbis remélem..

- Fasza csaj vagy te, biztos jól sikerült.

- Meglátjuk.

- Szóbeli?

- Majd júniusban lesz.

- Akkor szurkolok majd a Balatonról.

- Balatonról?

- Aha. Ma megyek fel június végéig. Kezdődik a strandszezon. Dolgozni kell valamit..

- Komolyan? De jó már... És mit fogsz csinálni?

- Aha. Azért is gondoltam, beugrok indulás előtt és szólok. Kisegítő leszek egy jól menő siófoki étteremben.

- Uhh az tök jó. Hát ügyesen. És vigyázz magadra!

- Mindig vigyázok, de te is.. Sok sikert a szóbelihez! Menni fog, te is ügyesen! - Mondta őszinte mosollyal.

- Köszönöm! Igyekszem..

- Viszont nekem indulnom kellene.

- Nem jössz be egy italra? - Fogalmam sincs, miért kérdeztem tőle.. Azt hiszem, a kedvességét akartam viszonozni, vagy szimplán féltettem és nem akartam, hogy menjen?

- Nem, köszönöm. Muszáj indulnom már. Örülök, hogy nem zavartál el és láthattalak.

- Én is örülök!

- Nikivel megvagytok?

- Igen.

- Az a lényeg! Vigyázzatok egymásra!

- Vigyázunk. És te? Rendben vagy?

- Igen. Minden okés. Elfoglalom magam. Na, tényleg megyek. - Megölelt és elment.

Még mindig nem tudom hova tenni őt..
Szomorúan visszamentem a házba a virággal a kezemben. Addig, amíg Barbi itt volt, nem nagyon néztem meg az ajándékot, de mikor bevittem, tüzetesen megvizsgáltam. Kék színű művirágok, hozzá illő szalag ballagós idézettel, tetején egy édes kismajom fején egy kalappal. Mindez szintén kék papírba csomagolva. Nagyon jól volt összerakva, imádom. Ez megmarad, egy hétnél tovább is.. Örök emlék a lánytól, akit nem tudok hova tenni.. Lehet, hogy szeretem?
Lehet.. Fontos nekem. De nem úgy szeretem, mint Nikit... Niki nagyon hamar a mindenem lett.. Nagyon nehéz nélküle. Rengeteg rossz kedvű napom volt a távolság miatt és még lesz is. De érte úgy gondolom, megéri. Megéri akármeddig várni.. Hiszen ő az igazi.. Az, aki eljegyzett, és az, aki az életét is velem képzeli el.. Ha valaki talál egyszer egy ilyen embert, aki ennyire szereti és mellette tervez, ne engedje el!
A nap további része szokás szerint unalmasan telt. Tanultam, gondolkodtam.
Estefelé Niko felhívott:
- Szia picim. - Köszönt boldogan, kipihenten.
- Szia. Mi a helyzet?
- Nincsen semmi. Aludtam. Most keltem, fetrengek. Este munka megint.. Ott mizu?
- Tanulok.. Itt volt délelőtt Barbi.. Elköszönt, elment Balatonra dolgozni egy időre.
- Csodás.. És csak ezért képes volt lemenni hozzád?
- Igen. Hozott ballagásomra ajándékot. Művirágot.
- Milyen kedves..
- Tényleg az volt tőle..
- Na mindegy. Mikor is lesz a szóbelid?
- Júni 19-20. Szerintem 20-án leszek én, mert névsor végén vagyok.
- Rendben, Köszi.
- Miért?
- És utána akkor szabad leszel és láthatlak, igaz?
- Igaz. De hát ezt így mi már megbeszéltük.
- Csodás.. Mit szólnál, ha lemennék 21-én? 20-án dolgozok éjjel, de utána lemehetnék, mert aznap este nem megyek és utána este sem.
- Komolyaaaaaaan? - Kérdeztem tőle meglepetten.
- Igen. Azért beszéljük meg még egyszer most, mert akkor a beosztást úgy csinálom meg biztosra.
- Persze.. Jöhetsz. Ahh de joooo...
- Akkor megyek.
- Nem tudod, mennyire örülök most..
- Ahogy én is, hogy ennyi idő után végre láthatlak szerelmem.. Hiányzol nagyon..
- Te is hiányzol.. Szeretlek!
- Én is szeretlek! Na, én megyek most. Felkelek. Van egy kis dolgom. Később írok majd.
- Rendben. Vigyázz magadra!
- Te is! Szia picim.
- Szia életem.