Meccsnézés, vagy annál több?

24.

Mielőtt bementünk volna, megállt a Clubbal szemben a túloldalon és rágyújtott. 

 - Kérsz? - Köszönöm, de már nem nagyon szoktam.

- Te tudod.. Pedig egész jó és nem is erős. 

- Na jó, akkor adj egyet. Úgy is ma már rávettél mindenre.. - Vigyorogtam rá, majd megköszöntem a cigit. 

- Mire is vettelek rá? 

- Hogy cigizzek, igyak, bulizzak. Nem szoktam én ilyeneket csinálni. Unalmas ember vagyok. 

- Néha ki kell rúgni a hámból.. 

- Tudom. De nem szoktam.. Nem érzem szükségesnek. 

 - Kár. Amúgy ha már ennyi mindenre rávettelek.. 

- Nem.. 

- Mit nem? Még nem is kérdeztem. 

 - Akkor kérdezz.. 

- Mire gondoltál? Én csak annyit akartam, hogy volna-e kedved majd táncolni? 

- Táncolni? 

- Igen, táncolni. 

- Nem igazán. Én nem tudok. 

- Én se tudok. Az ilyen helyeken nagyon kevés ember tud. Egy jó tanács: Érezd jól magad és mozgasd úgy a csípőd, ahogy én is. Akkor nem lesz gond. - Vágta hozzám, majd rám kacsintott és megindult befelé. 

 Egyszer megölöm... 

 Az a gáz, hogy nagyon szexi ez a lány.. Én nem tudom, mi van velem.. Tetszik, hogy ilyen vagány és tetszik a stílusa is. Vonzódom hozzá.. Azt érzem, hogy nem tudnám szeretni.. De akkor is vonzó.. Istenem.. Mi lesz itt.. - Miután bepánikoltam az efféle gondolataim miatt, kedvem se volt bemenni. Visszafordult, mikor látta, hogy nem indulok utána, kézen fogott és berángatott. Bár mentem magamtól is, nem volt nagy az ellenkezés.. 

 Immár bent voltunk. Anno voltam én már itt, de akkor kihalt volt. Csak úgy ültünk itt párszor az osztálytársaimmal és iszogattunk. De most... Nincs egy leheletnyi üres hely. Van egy kinti szabadtéri rész, ott lesz a koncert. A srácok már ott vannak. Istenem.. Nem is láttam még őket élőben.. Akaratlanul is a nyakába ugrottam Barbinak, hogy megköszönjem a fáradozását. Meg is lepődött, majd vissza ölelt. Foglalva volt egy asztal, amit a belépőkkel együtt már jóval előbb elintézett.. Tényleg nagyon sokat tett ezért az egészért, aranyos volt tőle. 

- Gyere, táncoljunk, amíg nem kezdenek. Ne kelljen kérlelni.. - Bent természetesen szólt a zene, volt ott egy dj, aki Barbi szerint híres, meg minden. Hát, én még a nevét se hallottam eddig. 

- De én... Ahhhhj.. - Hát nem fejezhettem be a mondatot. Megfogott és oda húzott magához. Táncoltak ott többen is, tényleg volt egy-kettő, akik tök bénának bizonyultak. Éreztem egy kicsit a piát, így talán több önbizalmam volt és egy idő után leesett, hogy senki se foglalkozik velem. Csak Barbi.. De ő nagyon.. Minden lépésnél figyel, nehogy rám lépjen. Én párszor megtapostam, de oda se neki. Sok időnk nem jutott a táncra, mert kicsi késéssel ugyan, de kezdtek 7-után kb. 10-perccel. Nagyon ott voltak.. Istenem.. Imádom őket..

 ,,Élet, a halál előtt Itt hagyni bárki képes  

Hát éld meg A tegnapot a holnap előtt 

 Hagyd a félelmet magad mögött 

 Éld az életet a halál előtt" 

,,Többé nem félek és élek a világ gyönyörű Ketten egyedül" 

,,De te leszel a párom Te vagy az én gyászom Isten engem úgy segéljen, 

 De úgysem ért meg minket" 

,,Tudom, hogy hagynád, Én addig szeretnélek, 

 Amíg mozogsz, amíg van benned élet A véredben fürödnék, 

 Átvágnám a torkod, Néznél RÁM, de nem értenéd a dolgot." 

,,Szeresd bennem a rosszat ma éjjel 

 Úgy kezelj mintha nem lenne holnap reggel 

 Az ajtót zárd be, és a kulcsot örökre dobd el!" 

És egyéb finomságok... Ahhh ennyire nem szoktam én tombolni, de akkor, ott összejött. Barbival üvöltöztünk minden egyes számnál.. Rettentő jól éreztem magam.. De tényleg.. A koncert végeztével kicsit elfáradtunk. Én legalább is.. Éhes voltam. 

- Barbi.. Nem ehetnénk kint valamit? Ettem, mielőtt jöttünk, de nagyon éhes lettem.. 

- Persze, menjünk akkor. De a táncot nem úszod meg.. 

- Ahh pedig ez volt a cél.. 

Átmentünk egy kis hamburgereshez, ő kérte a kaját, addig én felhívtam Nikit és elmondtam neki, hogy minden rendben és hogy jól vagyok. Örült, de hallottam a hangján, cseppet sem volt vidám, mikor Barbit szóba hoztam. Nem sokat beszéltünk, de örültem, hogy ő is jól van. Munkába készülődött, mivel állandó éjszakás lett, hogy többet keressen. Közben felhívtam aput is a szállodába való alvás miatt. Nem örült, de ő se tudott eljönni értem, mert ő meg otthon ivott. Így belenyugodott. Barbi meghozta a ,,vacsit", amit egy padon elfogyasztottunk. Elszívtunk egy cigit és visszamentünk táncolni. Már nem éreztem a piát nagyon, jót tett a friss levegő. 

Megyek már.. - Mondtam sóhajtva, miután beértünk és láttam, hogy egyenest a táncparkett felé vette az irányt. Táncoltunk.. Sokat.. Nagyon elfáradtam.. 

- Ez az csajszi, megy ez neked.. - Súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg. Tetszett.. 

Egészen egymásra hangolódtunk.. Néha megfogta a csípőm és egész közel volt. De nem zavart.. Miután rohadt fáradt lettem, leültünk inni. Sunyiba, ahogy azt kell. Többet ittam, mint mikor ideértünk, nem is csodálkoztam, hogy hamar beütött.. Ő biztos ivott vagy 3-szor annyit, de meg se kottyant neki.. Irigylem az ilyen embereket.. 

Miután sikeresen berúgtam, megint mentünk táncolni. De már a lábaim se éreztem.. Látszott később rajta is, hogy azért valamit mégis csak ivott ő is.. 

 - Figyu, én nem bírom már.. Fáradt vagyok. 

- Én még maradnék, de látom mennyire szenvedsz, menjünk akkor. 

 Felvette a táskáját és elindultunk a szálláshoz. Hát nem 5-perc volt, mire odaértünk.. Elég nehezen vánszorogtam csak. Segíteni meg nem tudott, mert ha elrántom a táskával, törik minden. Meghagyta nekem a tántorgást. 20 perc múlva kisebb pihenőkkel ugyan, de végre ott voltunk. Ledobtam magam az ágyra ruhástól. Nem érdekelt semmi. Rosszul voltam, forgott a gyomrom..