Meccsnézés, vagy annál több?

32.

- Barbi! Luca! Lányok.. Ébredjetek! - Nyaggatott minket Viola, amíg ki nem nyitottuk a szemünket.
- Miii vaaan? - Kérdezte Barbi, miközben kimászott az ölelésemből.
- Át kellene feküdnie Lucának.. Ha bejönnek, akkor baj lesz.
- Uh baszki tényleg. - Szólaltam meg rémülten, majd hirtelen fel akartam ugrani, de beleakadt a lábam a huzatba és leestem az ágyról.
- A k... életbe..
Mindketten felugrottak, hogy gyorsan felsegítsenek. Látták, hogy jól vagyok, így megnyugodva kezdtek el jóízűen nevetni rajtam.
- Olyan deja-vu érzésem van.. - Jelentette ki Barbi nevetve.
- Na ne mondd.. - Mondtam dünnyögve.
- És tényleg.. - Esett le Violának is a helyzet.
- Tessék? - Néztem hol rá, hol Barbira hitetlenkedve.
- Barbi mesélt rólad.
- Miii? Barbi?? - Néztem rá.
Várjunk.. Te akkor most tudod? - Majd Violára.
- Igen, mindent tudok. Elfelejtettünk bemutatkozni. Ezt most korrigálhatnánk..
- Hát okés. - Oda léptem hozzá.
- Szekeres biszex Viola vagyok..
- Öhhm ja hogy ja..
Ez esetben Karsai leszbikus Luca vagyok.
- Nem látszik rajta? - Kérdezte Barbi.
- Egyáltalán nem. Ártatlan jó kislánynak néz ki inkább.. - Mondtam, közbe végig néztem Violán, aki rám vigyorgott.
- Pedig... - Oda lépett teljesen közel és a fülembe súgott:
Pedig tudnék veled mit kezdeni az ágyban..
Nem tudtam, hogy viccel, vagy komolyan gondolja-e. Én zavarba jöttem, de azért kezeltem a helyzetet kis habozás után.
- Én is tudnék mit kezdeni veled.. - Súgtam a fülébe, majd rá kacsintottam.
Barbit nem zavarta a dolog. Azt hittem, majd parádézik, vagy valami, de semmi. Érdekes szituációnak bizonyult..
Idő volt már, így felöltöztem. Mivel a lányoknak kezdődött a szokásos vizit, kapták a reggelit, meg ilyenek, nem is zavartam őket.
Elbúcsúztam mindkettőjüktől.
Megbeszéltük Barbival, hogy hív majd, ha megtud valamit az állapotáról, meg arról, mikor is jöhet haza.
- Szia babaa..
- Sziaa. Mizuu?
- Most végeztem Barbival. Már mint..
- Mit műveltél már megint? Ugye nem?
- A kórházba? Nem, dehogy. Majd mesélek. Most fel tudok menni, ha ráérsz.
- Gyere. Várlak.
- Okés, akkor 20 perc és ott vagyok.
Fel is mentem Csengéhez, aki már nagyon hiányzott. 11-be abba hagyta a sulit és felköltözött Pestre. Ritkán látom sajnos azóta, pedig ő az egyik igaz barátnőm.
Ittunk, kibeszéltük az életünket. Azt ajánlotta, hogy fogjam vissza magam és csak Nikiért éljek. Ebbe igaza is van, de nem vakságot, hanem hűséget fogadtam neki, amit a múlt ellenére tartok is. Én szakítanék vele, ha megcsalnám..
Annyit sikerült innunk, hogy be is csiccsentettem tőle.
Niki munkába volt, így délelőtt nem akartam zavarni, de sikerült felhívnom piásan.
- Sziaaa picim.
- Szia. Csak nem ittál?
- Ohh de igen. De még mennyit.
- Kitalálom. Barbival.
- Dehogy, te kis butus, miket gondolsz te.. Ő még kórházban van. Csengével ittam. Itt vagyok nála, szerintem itt is maradok, nem megyek így haza.
- Hát jobb is.
- Minden okés amúgy?
- Igen. Pihentem, aztán meló megint. Szokásos..
- Én is fogok dolgozni. Dolgozni a jövőnkért. Meg azért rajtad is dolgoznék most.
- Luca. Be vagy baszva. Inkább beszéljünk, ha kijózanodtál.
- Ne már de én szeretlek.
- Én is szeretlek.
- Akkor jó.
- Jól vagy egyébként? Miért ittál?
- Mert egy alkoholista g*ci vagyok, azért.
- Menj már. Azért iszol, mert nem tudod, mit kezdj magaddal. - Jelentette ki úgy, hogy bár ittam, leesett, hogy komolyan gondolta.
- Aranyos vagy.
- Ez az igazság. Én kidolgozom a belem, hogy láthassalak, de meg kora délután bebaszva vagy, ki tudja, hol..
- Mondtam már, te nehéz felfogású.
- Jó. Majd szólj, ha kijózanodtál. Szia.
- Az nem mostanában lesz. Sziaaaaa.
Csenge végig hallgatta az egészet, nem is engedett haza. Vedeltünk még eleget ahhoz, hogy teljesen kikészüljek, majd lefeküdtünk filmezni. Társasházban laknak, a szembe szomszédnál meg pont most fúrtak valamit a falba. Alig értettünk bármit is.
Erőre kaptam, hogy én majd megmondom, hogy itt ugyan nem fognak továbbra is faragni. Kimentem a folyosóra, oda mentem az ajtóhoz. Csenge a saját lakásuk ajtaja előtt megállt. Rávertem három akkorát a szomszéd ajtóra, hogy azt hittem, be is horpadt talán. El kezdtem futni vissza, de sikeresen hasra estem a szőnyegbe, ami a két ajtó között volt. Csenge szakadt a nevetéstől és berohant a lakásba, én is visszaértem és nem tudtam megtartani az egyensúlyom, annyira nevettem. Így visszahúztam a drágámat, aki meg ráhasalt a szennyes tartóra miattam. Percekig csak egymáson röhögtünk.
Nagyon be sikerült rúgnunk, be is fejeztük az ivást. A szomszéd abba hagyta a fúrást, mi meg végre tudtunk filmezni. Szerencse, hogy Csenge szülei nem voltak otthon. Dolgoztak 12 órába és ilyenkor csak 5-fele értek haza. Addig elfetrengtünk. Apát felhívtam, mire kicsit jobban lettem, hogy itt alszom ma még Csengénél. Nem tetszett neki, bár azt mondta, csináljak, amit akarok.
Csenge anyuja hazaért fél 6-fele. Hozott nekünk ennit, úgyhogy nem haltunk éhen. Józanítóan finom volt az a leves. Valami menzás kaja volt, ami nagyon jól esett.
Kb. kijózanodtunk teljesen, ezért úgy döntöttünk, el megyünk sétálni. Felmentünk a kilátóba, ahol a bankett utáni ivást is tartottuk. Véletlenül két haverral összefutottunk, akik elhívtak minket inni. Nem tudtunk nemet mondani, így elmentünk velük tekézni, meg biliárdozni.
Ittam még jó pár vodkát, ami nem volt jó ötlet. Mi 4-en voltunk, Csenge, Dávid, Miki és én. Mikit Dávidról ismerem, aki amúgy a meló diákos mentorom.
Kihívtunk egy másik bandát tekézni. Csenge tök viccesen játszik, mert ő nem löki, hanem dobja a golyót. Megpróbáltam utánozni és elhajítottam a golyót, ami felpattant a pálya szélére, ahol régi üveges ajtók voltak neki támasztva a falnak. Az egyik sikeresen megindult, félig bedőlt a pályára, okozva kisebb szívrohamot nekem, de szerencsére visszadőlt a helyére. Nem történt baj.
- Ura vagyok a helyzetnek. - Jelentettem ki a piától ismét ittasan.
A kórházban találtam magam. Nikit kerestem kétségbeesetten, de Viola jött felém, aki egyenesen Barbi szobájához vezetett, aki ott állt az ajtóban és kézen fogott. Bevitt valami szertárba, vagy mibe. Rázárta az ajtót és megindult felém. Nem szólt semmit, csupán feltett egy asztalra, kezeit az arcomra helyezte, magához húzott és megcsókolt. Nem akartam ellenkezni utána. Iszonyúan beindultam rá, aminek meg is lett az eredménye. Szinte letépte rólam a pólóm. Mindketten elveszítettük a fejünket, a vágy uralta innentől kezdve minden egyes tettünket. Heves csókolózásba kezdtünk, közbe leszálltam az asztalról, neki löktem egy szekrénynek, ami elég instabilnak tűnt. Így inkább beljebb mentünk egy résszel, ahol ismét szekrények sora állt, de volt ott egy szék is, amit ki is használtunk. Levettem a felsőtestéről mindent, ráültettem a székre, majd az ölébe ültem folytatva a végtelennek tűnő csókcsatát.