Meccsnézés, vagy annál több?

18.

Naaa, te meg mit művelsz, édes? Ki akarod hozni belőlem a vadállatot? Mert akkor jó úton haladsz.. - Mondta, majd mit sem törődve kibújt a melltartójából és levette a pólómat. El kezdte puszilgatni a nyakamat, amire sikeresen beindultam. De mégse éreztem, hogy ennek meg kellene történnie. Nagyon merev vagyok, nehezen engedem el magam. Legyen szó bármiről..

Elvoltunk egy ideig.. Már feküdtünk egymáson az ágyon és levegőt is alig véve csókolóztunk.. Nekem gyors volt a tempó, le kellett állítanom, mert már nem a csókjaiért, hanem levegőért kapkodtam.

- Hééé.. Niko.. Álljunk le egy picit. Alig kapok már levegőt.

- Tudom, édes. De annyira jó vagy, nehéz megállni, hogy ne érezzelek. Megőrjítesz..

- Naa ne hazudj..

- Hát de ha egyszer ez az igazság.. Nem hazudok, édes. Nem hazudnék neked..

- Csodálom, hogy egyáltalán tetszem neked.. - Mondtam halkan, de azért úgy, hogy hallja.

- Ne kezdd el megint ezt.. Mert meg fogok haragudni rád és itt hagylak. Komolyan..

- Jó naaaa. Bocsánat. Csak..

- Nincs csak, már mondtam. Úgy vagy gyönyörű, ahogy vagy. Hidd már el, hogy tetszel nekem. Nem lennék itt, ha nem így lenne. Ahhj te.. Ez egy nagy dolgom lesz.. De önbizalmat kell építsek neked. És meg fogom tenni, mert..

A kilincs rángatására kaptuk fel mindketten a fejünket.

- Lányok!! Viccesek vagytok, de örülnék, ha beengednétek. - Kiabált apa leszarva, hogy nem otthon vagyunk.

- Megyek már. - Ordítottam vissza, majd Nikora néztem, aki nevetve kezdett el neki állni öltözni.

- Édes.. Én a helyedbe nem mennék így ki.

- Basszus. Annyira zavarba jöttem, hogy egy melltartóba simán kimentem volna ajtót nyitni apunak. - Gyors felöltöztem.

- Nem csak az.. A hajad úgy néz ki, mintha egész eddig tudod.. Mintha.. - Nevetett továbbra is.

- Jól van már na.. - Sziszegtem vissza, majd elindultam a nappaliba, ahol sikeresen elvágódtam a szőnyegbe a nagy sietésben.

- Auuu már b*szd meg. F*szombaa már.. A hajam maradt ugyanúgy, ahogy elindultam, de most tudtam az esésre fogni.

- Na végre már, hogy kinyitottad. Hogy nézel ki? Mit művelt ez a nő veled? - Nézett rám mosolyogva, bár kissé aggódva apa.

- Niko? Ő semmit. Elestem ebbe a k*rva szőnyegbe éppen most, hogy jöttem ajtót nyitni.

- Ahhaa. Hát béna vagy, mint mindig. Most már legalább a barátnőd is tudja. Őhhm amúgy haza kell mennünk. Nem találtam semmit. Ő hol van?

- Itt vagyok. - Lépett ki a szobából majd megszakadva a röhögéstől, az iménti balf*szkodádom miatt. Szia. Uhhh ne már.. - Váltott egyből vigyorgásból szomorú tekintetre. Majd szokás szerint, ismét kiötletelt valamit, láttam a szemébe.

- Na hadd halljuk, már megint hova akarsz elzavarni? - Kérdezte apa unottan.

- Sehova. Vagyis. Gyertek hozzánk aludni. Van egy vendégszobánk. Ott aludhatnál te, Gábor. Luca pedig alhatna nálam. - Mondta Niki kicsit félénken, de buzgón.

- Nem tetszik ez nekem. - Válaszolt apum azonnal.

- Lécciiii. Vacsorát is kaptok! Anyummal megbeszélek mindent. Bár, ő szívesen fogad vendégeket! Nem lesz gond!! Kérleeeek!!! Most az egyszer!

- Na jó.. Ám legyen. De Luca, ezért f*szulsz még, ha haza mentünk. - Válaszolt apa vicsorogva. Csak azért megyek ebbe bele, mert látom, hogy végre boldog vagy.. És a világért sem szakítanám ezt meg.

- Köszönjük! - Mondta Niko meghatódva és apu nyakába ugrott.