Meccsnézés, vagy annál több?

10.

Vége lett az I. félidőnek, az emberek rohantak a dolgukat elintézni, vagy épp a büfébe. A lényeg, hogy mindenki ment, amerre látott. Jó sokan voltak.. Hát igen.. Nem hiába örök rangadó.. Az eredmény x, sajnos a labda egyszer se került még az Újpest kapujába. lol Bár én ugye nem ezzel voltam elfoglalva. Hanem Nikoval, aki ott ült mellettem. Bevallom, még mindig féltem picit. Az egész helyzettől. Valamint attól, hogy ha elválunk, nem lesz folytatás.. Mivel itt maximum távkapcsolatról lehetne beszélni. De mi sehol se tartottunk még ehhez. Mivel időnk se volt beszélgetni nagyon..

Csörgött a telefonom, apa volt az.

- Hol a p*csába vagy már? - Ordított bele a telefonba.

- Kint ülök az előtérben. Egy lánnyal beszélgetek.

- Engem nem érdekel. Gyere vissza. Azt tudom, én többet nem hozlak téged így sehova..

- Van egy ötletem. - Súgta a fülembe Niko.

Hívd ide apudat az előtérbe. Innen majd én elintézem.

- Mégis mire készülsz??

- Csak mondd neki, Jöjjön ide.

- Apa. Gyere ide az előtérbe. Lécciiii.

- És mégis minek?

- Majd megtudod. Csak gyere. Itt várunk.

- Fasza. Na jó, megyek.

Ezzel lerakta a telefont. A birka nép miatt nem egyszerűen jutott el idáig. Tömegundora van, így mire ideért, még feszültebb volt.

Amíg még nem volt itt, Niko nagy vonalakban elmondta, mi a terve. Jól hangzott, bár rohadtul féltem az egésztől.

- Ott van apum! Apaaaa. Itt vagyunk. - Szóltam oda neki, miután én már láttam.

Szia apa. Először is, bemutatnám neked egy barátnőmet.

- Hagyd csak, majd én. - Szólt közbe Niko.

Tolnai Nikolettának hívnak. Örülök, hogy megismerhetem. - Nyújtotta kezét tök aranyosan apum felé.

- Szia. Én pedig Karsai Gábor vagyok, ennek a bolondnak az apukája.

Nos, miért is kellett kirángatni engem abból a fasza székből? - Nézett rám apa.

- Én kértem meg rá, az én ötletem volt. Lucának már meséltem, én itt dolgozom jó ideje már büfésként és bejárásom van mindenhova. Arra gondoltam, körbe vezetném a stadionban, a vip-szektort sem kihagyva. Ott nézhetnénk végig a II. félidőt, ami lassan kezdődik is. - Válaszolt Niko, tök tisztelettudóan.

- Egy feltétellel. - Szólt apa.

Ha hajlandó vagy tegezni. Nem vagyok én még olyan öreg, hogy magázni kellene.

- Rendben. - Mosolygott rá Niko.

Szóval akkor, mehetünk?

- Igeeeen. - Mondtam izgatottan.

- Igen. Csak hamar leülhessek. - Szólt apa.

El is indultunk. Niko végig beszélt, be nem állt a szája, amíg játszotta az idegenvezető szerepét. Látszott rajta, hogy kissé feszült. De nagyon aranyos volt. Láttam rajta, hogy próbál apunak megfelelni. Ami tök jó, mivel ezzel jelezte nekem komoly szándékát. Mesélt egy-két dolgot magáról. Tetszett, hogy ilyen közvetlen volt az idegesség ellenére is.

Beléptünk a vip-szektorba. Nem voltak sokan, azok is inkább ilyen pénzes, jómódú fószerek öltönnyel, nyakkendővel meg minden. Ki is lettünk nézve egy pillanat alatt onnan. De nem volt gáz, annál jobban éreztük magunkat. Fentről, egy úgymond szobából néztük a II. félidőt. Annyira tetszetős volt. Én ültem középen, apa a jobb, Niko pedig a bal oldalamon. Néha megfogta a kezem, mikor nem volt feltűnő. Nagyon édes volt. Immár azért a meccsre is tudtam figyelni, bár mellette be kell vallani, roppant nehéz volt.. Mindhárman tomboltunk, mikor berúgta a Fradi a vezető gólt. Végig rettentő jó volt a hangulat. Imádtam.. Kár, hogy még egy óra hosszáig sem tartott.