Meccsnézés, vagy annál több?

5.

  Már több, mint fél órája leléptem sört venni és a meccs is elkezdődött, de még egyszer bocsánatot kellett kérnem a büfés csajtól, mielőtt visszamentem apuhoz. Oda léptem hozzá megbánó tekintetemmel és csak ennyit mondtam:

- Figyu, ne haragudj rám. Bevallom őszintén, teljesen elfelejtettem, hogy elkísértél a mosdóhoz, miután rávágtam arra a csajra az ajtót. Ahhj bocsi tényleg, csak ilyen szétszórt hülye vagyok..

- Nem probléma. Megszoktam már, mindig ilyenek velem a nők. Ezért nincs senkim és nem is lesz. Valószínűleg őt érdekesebbnek találtad, mint engem, már ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről.. Amúgy nem probléma. - Mondta kételkedve..

- Öhhm ezt most úgy érted, hogy te??? - Kérdeztem meglepődötten, bár sejtettem a stílusából ítélve, csak erre nem szoktam adni, mert ez nem minden.

- Igen. Én leszbikus vagyok.. Hirtelen erre nem tudtam mit reagálni. Örültem, mert jól nézett ki és szimpatikus is volt, meg úgy tűnt, őt is érdeklem, de nem voltam elég bátor, hogy bármi olyat mondjak, amit kellett volna az ügy érdekében. Megijedtem, mert egy félénk p*csa vagyok, aki a spontán jött helyzetekkel nem tud mit kezdeni. 

- Bocsi, de most lépnem kell. Apu már biztos oda van, hogy hol vagyok már ennyi ideig. - Mondtam "menekülő" tekintettel, mint aki ennek tudatában le akarta rázni szegényt. Pedig nem így volt..

Sajnálom még egyszer. Remélem itt maradsz meccs végéig, mert visszajövök még, csak most rohanok. 

- Hát persze. Én itt leszek. Okés, menj csak. Jó szórakozást a meccshez! - Szólt utánam lehangoltan. 

Ő ezt biztosan elkönyvelte úgy, hogy ennyi volt, én már vissza se megyek hozzá. Ahhh hogy lehetek ilyen idióta, hogy mindig mindent elrontok???