Meccsnézés, vagy annál több?

17.

A mozi egész jó volt, bár nem azzal volt elfoglalva egyikőnk sem. Inkább egymással törődtünk, ami kissé zavaró is lehetett a többi teljes kussban ücsörgő embernek. De nem szóltak. Így nem volt okunk ,,visszavenni"..

Vége lett a filmnek és szomorú tekintettel adtuk egymás tudtára, hogy lassan itt a búcsú ideje.. Megint.. Apa is már kint állt és várt minket a korlátnál.

- Sziasztok! Na, milyen volt a film? Mi ez a szomorúság? Én egy vígjátékra fizettelek be titeket, nem egy temetésre..

- Szia apa. Hát..

- Szia. Jó volt, köszönjük. - Mondta Niko egy erőltetett mosollyal.

- Igazán nincs mit. Na, de mi a baj, lányok?

- Az, hogy el kell búcsúzni.. Megint..

- Ja, hogy itt a baj...

- Figyeljetek.. Nekem van egy ötletem. - Nézett Immár őszinte, felcsillanó mosollyal.

De ahhoz az kell, hogy megengedd Lucának..

- Mit agyaltál ki, Niko? - Kérdeztem hitetlenkedve. Tudtam, hogy apa nem megy bele nagyon semmibe..

- Kérlek, maradjatok még egy estét a szálláson! Hadd legyen még egy közös napunk. Mostanában úgy se tudunk majd találkozni. Kérleeeek, Gábor! Maradjatok! - Ezt most teljesen ugyanolyan tekintettel mondta végig, mint ahogy én szoktam apura nézni, mikor kell valami. lol.. Csak pislogtam, mennyire meggyőző volt.. Ő az én drágaságom. Vagyis nem. Még nem. De akkor is.

- Most mondanám, hogy megengedem, de ezt előbb kellett volna elrendezni. A szállás ma 5-ig van lefoglalva. Aztán mennek takarítani. Nem hiszem, hogy ott maradhatnánk. De azért megkérdezhetem. Sokba lesz ez nektek..

- Imádlak, apaaa! - Borultam a nyakába.

- Köszönjük előre is!

Visszamentünk a motelbe, ahol apa egyből ezzel kezdte a recepción, de sajnos annyira tele vannak, hogy lehetetlen lett volna elintézni ezt a plusz napot. Közölték, hogy 5-kor le kell lépnünk. Apa elintézte a papírokat, addig mi összepakoltunk Nikoval.

Még volt több, mint egy óránk. Azt mondta, lelép kicsit és próbál keresni egy másik szállást. Ketten maradtunk a szobában Nikoval, aki miután apát kikísérte és hálálkodott előre is, bezárta az ajtót és elkezdett vetkőzni. Levette a pólóját és egy melltartóban közeledett felém. Reagálni alig tudtam..

- Te tee teee mit csinálsz? - Nyögtem ki nagy nehezen. Zavarba is jöttem, pedig ő vetkőzött, nem én.

- Dugunk, vagy mizu? Van egy kis időnk, mit gondolsz, édes? - Majd egyre közelebb lépett, én pedig egyre vörösebb lettem. Látta rajtam, hogy ,,Megijedtem"..

- Öhhm. Te. tee.. most komolyan? - Oda húzott magához, kezem rátette az oldalára, majd átkarolt, nyomott egy puszit az arcomra és a fülembe súgta:

- Nagyon édes vagy, kis paradicsomom. Cuki vagy, mikor zavarba hozlak. - Mondta nevetve, majd átölelt. Egy szót se szóltam. Csak vicceltem amúgy. Nyugiiii édes, nem akartam semmi többet. Vagyis hát. Igazság szerint akarnám. De ez nem az a pillanat.. Akkor lesz köztünk több, ha már nem így fogsz reagálni a kinézetemre. Vagy csúnya vagyok, azért ijedtél meg?

- Köcsög vagy, azt remélem tudod.. - Mondtam megint úgy, mint akit átb*sztak. De megkönnyebbültem. Egyébként meg nem csúnya vagy, hanem elképesztő.. Minden értelemben..

- Tudom. - Mondta nevetve és megcsókolt. Közelebb húzott. A kezem meztelen csípőjén volt. Az az alak... Nagyon ott volt.. Simogattam, ami meglehetősen tetszett neki. Ilyen közel nem voltam még hozzá.. Sunyi voltam, mert átöleltem, miközben csókoltam és így ki tudtam csatolni a melltartóját..