Meccsnézés, vagy annál több?

7.

Odaléptem hozzá. Egy szó nélkül, majd magabiztosan megcsókoltam. A reakciója a lehető legjobb volt, hiszen nem felpofozott, hanem visszacsókolt.. Ahhhhj de még mennyire jól.. Teljesen belefeledkeztem..

- Hahooo, föld hívja Lucát.. Ennyire tetszik neked az a kapus? Beszéljek vele az érdekedben? - Szólt apa nevetve, miután én teljesen belemerültem az álmodozásba. Ahogy elképzeltem az ajkait ajkaimon. Az a tökéletes száj.. Azok a gyönyörű zöld szemek.. Az a bomba alak..

- Hahaaaa, vicces vagy. De köszönöm, nem jön be Levi. Nem őt figyeltem. Csak elgondolkodtam. - Mondtam úgy, hogy zavarba is jöttem, amiért ennyire elkalandoztam.

Szerencsére nem kérdezte meg, min agyaltam ennyire intenzíven.

Tudtam, hogy az álmodozás nem lesz elég. Tennem kell érte. De félek. Félek.. Nem tudom, mit mondjak neki.

- Inkább a meccset nézd, ha már elhoztam a valagad idáig. - Jegyezte meg apa, a szokásos, csipkelődős formájában.

- El kellene mennem wc-re. Elviszem a telefonom, hogy tudjalak hívni, ha esetleg lehúznám magam. - Mondtam úgy, hogy közbe vigyorogtam rá.

- Jól van, menj. De nekem ne tűnj el. Lassan félidő. A tömeget ne várd meg, amíg megindul a büfé felé.

- Tudom. Pontosan ezért megyek most, hogy ezt elkerüljem. Na, majd jövök. Imádlak. - Majd elviharzottam egy pillanat alatt. Meg kell hagyni, jól tudok füllenteni.

Huhh. Most már tényleg felé tartok. El sem hiszem. Félek. Ahhhj. Csak el ne rontsam. Nem akarok beégni előtte. Ahhh. 

Ezekkel a gondolatokkal, meg az aggódással tereltem magam a sírba, mielőtt oda értem volna hozzá.