Meccsnézés, vagy annál több?

33.

Csengééknél ébredtem fel rettentő erős fejfájással, aki ott aludt mellettem békésen. A tegnap estére gondoltam, már amennyire tudtam a fájdalomtól.. Csupán annyi maradt meg, hogy megcsaltam Nikit..
El kezdtem sírni, amire hamar fel is ébredt a drágám.
- Lucaaa.. Miii a baj? - Ölelt magához, miután ő is észhez tért.
- Megcsaltam Nikit.. - Mondtam szipogva.
- Miről beszélsz?
- Annyira emlékszem, hogy a kórházban voltam Barbival és megcsaltam. Hogy tehettem meg ezt vele, én hülye idióta barom..?? - Kérdeztem sírva magamtól és tőle.
- Nem voltál kórházban babám..
- Mi?
- A tekébe voltunk szinte egész este.
- Az meg van nekem is még, de én utána Barbival voltam.. Másra nem emlékszem..
- Nem voltál Barbival. Utána átmentünk a Garay Clubba, ahol már nem engedtünk inni, annyira berúgtál. Aztán Dávidék idáig kísértek minket, mert alig tudtál menni.
- Az nem lehet. Én semmire sem emlékszem..
- Mert berúgtál babám, de nagyon, azért..
- Akkor nem csaltam meg Nikit?
- Tegnap tutira nem. Biztos álmodtad..
- Nem tudom.. Annyira valóságos volt minden..
- Ahhj babám..
- Baszki ilyen még nem volt velem, hogy ennyire ne emlékeznék..
Igaz az a mondás, hogy ,,a felejtés ajándék minden vodkásüveg alján."
A délelőtt jó sok evéssel telt, na meg pihenéssel. Délutánra kicsit jobban éreztem magam. Filmeztünk és beszélgettünk addig is.
Fel kellett hívjam Nikit, de mire odáig eljutottam volna, Barbi hívott a kórházból.
- Szia.
- Szia.
- Hogy vagy?
- Jól, és te? Hogy-hogy hívtál? (Kissé kényelmetlenül éreztem magam az álmom miatt)
- Képzeld.. Holnap hazaengednek.. Megkaptam az eredményeket. Vissza kell majd még járkálnom kontrollra, meg vizsgálatra, és még gyógytornászhoz is, de nem szükséges tovább a kórházban maradjak.
- Na, az jó..
- Igen. Ezt meg kell majd ünnepelnünk.
- Jajj nekem tegnap elég volt.. Nem emlékszem az estére..
- Ohh hát mi lelt téged, hogy ennyit ittál?
- Nem tudom...
- De azért jól vagy?
- Persze. Kissé furán, de jól azért.
- Na, akkor fasza minden. Tesóm szerzett nekem telefont, szóval otthonról fel tudlak majd hívni, ha gondolod.
- Rendben. Az jó lenne..
- Okés. Akkor majd beszélünk. Vigyázz magadra!
- Te is nagyon!
Letettük, és én elmosolyodtam. Örültem, hogy Barbi jól van. Furcsa, hogy ennyivel megúszott egy balesetet, de ez végül is csak jót jelent..
- Babám... Mit érzel Barbi iránt?
- Ezt hogy érted...?
- Tudod te azt.. Látom rajtad, mennyire oda vagy érte..
- Dehogy is.. Én Nikit szeretem. Tény, hogy vonzódom Barbihoz, és szeretem is, de nem úgy, mint Nikit..
- Hát jó, te tudod..
Nikit is fel kellett hívnom..
- Szia.
- Szia.
- Zavarlak? Nem aludtál?
- Nem. Fent vagyok egész nap. Tovább maradtam bent és most estem haza nemrég.
- Jesszus..
- Jahh. Mindegy. Jól vagyok. És te?
- Jobban már, csak sokat ittam.
- Vettem észre.
- Ne haragudj a tegnapi miatt.
- Én is túlreagáltam.. Luca.. Fáradt vagyok egész nap. Keveset alszom, ingerült vagyok, teljesen kikészít a meló..
- Tudom.. Elhiszem.. Sajnálom, hogy ennyit kell vállalj..
- Túlélem..
- Én is fogok dolgozni. Megyek címerezni.
- Apud úgy se enged.. Ismerlek azért már ennyire..
- Nem kell engednie, megyek magamtól.
- Kíváncsi leszek..
- Te se hiszel bennem.. Mamáék is kinevettek, mikor tavaly felhoztam az ötletet. Akkor még le tudtak beszélni. Most már az van, amit én akarok.
- Oké... Nem az, hogy nem hiszek, hanem ez nem neked való..
- Akkor mi a nekem való, úgy őszintén?
- Nem tudom, Luca.. Fáradt vagyok most ehhez..
- Akkor menj, pihenj le végre, majd beszélünk.
- Okés. Szia.
- Szia.
Csenge ült mellettem, aki végig hallgatta ezt a beszélgetést is, majd mondta volna a véleményét, de kértem, hogy ne firtassuk..
- Beszélek Dáviddal. Tegnap eszembe se jutott, de tutira tudna segíteni melót szerezni megint..
- Perszee.. Uhh emlékszel, mikor újságokat hordtunk ki ??
- Az akkor volt, mikor leejtetted miattam az egészet abba a vízelvezetőbe, vagy mibe?
- Nem baba.. Azok a tankönyveim voltak, amiket vissza kellett vinnem a suliba. Még jó, hogy nem volt víz éppen benne..
Arra gondoltam, mikor már másodszor voltunk, és nem csináltunk semmit, csak hazavittük az újságokat, amikkel aztán mamád begyújtott..
- Jaaa igen.. Tényleg.. Hogy örült annak a halom újságnak.. 
Hát látod.. Valami ilyesmi munka kellene a nyárra, csak talán több felelősséggel. Ha nem jön össze a címerezés, akkor nem tudom, mit csinálok..
- Össze jön az, nyugi.. Beszélek anyummal, mert mennék veled szívesen én is dolgozni.
- Drága, ez kemény munka, nem hesszelés..
- Biztos nem lehet olyan nehéz..
- Nekem csak rosszat mondtak, meg lebeszéltek eddig róla, de pont az ilyenek által akarom megmutatni, hogy igen is meg tudom csinálni, ha akarom.
- Ez annyira igaz..
- Ugye??
- Én mindenképp akarok menni veled..
- Akkor felhívom később Dávidot és beszélek vele.
Így is lett. Nem bírtam sokat várni, felhívtam kb. egy órával később. Legnagyobb örömömre elmondta, hogy két hét múlva kezdődik a címerezés, időjárástól függően persze. Felírt minket Csengével, mint biztos ,,indulókat", elmondott minden részletet, amit tudnunk kellett és megkért minket, hogy készüljünk fel lelkileg a megmérettetésre.
Mondanám, hogy ennek örömére ittunk egyet, de nem. Elég volt egy időre az alkoholból..
Egész nap fájt a fejem, szarul voltam. Nem maradtam sokáig Csengénél, inkább hazamentem szenvedni. Apa látta is rajtam, miután hazaért, hogy nincs minden rendben, de nem kérdezősködött.
Estére szar kedvem lett. Hiányzott Niki.. Kilátástalannak éreztem a helyzetet..
Pár napja még mellettem volt, de most nagyon hiányzott, hogy ismét itt legyen..
Felhívni nem akartam, mivel ment megint dolgozni, így inkább kisírtam a bánatom magamban és el is aludtam..
Este riadtam fel arra, hogy az öcsém beront a szobámba, csak éppen nem egyedül. Barbi jött be mögötte. Tesóm bevezette és el is húzott, én meg így... ,,Itt vagyok, de hol vagyok" tekintettel néztem Barbira.
- Szia. - Köszönt hatalmas mosollyal az arcán.
- Szia. Ne haragudj, fel kell élednem még. Két perc és rendbe szedem magam.
- Jajj semmi baj. Maradj nyugodtan.. Amúgy meglepődtél? - Elgondolkodtam, majd kb. egy perccel később válaszoltam.
- Az nem kifejezés.. - Lassan felfogtam, hogy itt van.
- Nem zavarlak? Mert ha igen, visszajönnek értem.
- Nem zavarsz, csak tegnap kiütöttem magam, fáj a fejem egész nap, nem vagyok ma a toppon.
- Küldeném speciálba a Dorothy-Másnapos c. számát.
- Hahaha.. Nagyon vicces vagy..
- Uhhh.. Ha már Dorothy.. Úgy hallottam, jönnek július elején. Azt hiszem, talán 6-án.
- Tényleeeeeeg? Nem mondod? Ahhh arra akkor mindenképp menni kell..
- Én is úgy gondoltam. Mehetünk akkor együtt is, ha benne vagy.
- Persze, benne vagyok.
- Hozhatod Nikit is.
- Ahh, nem hiszem, hogy jönne. Ő nem szereti őket. Ha jön, akkor miattam jön le. Ilyenkor meg inkább együtt töltjük az időt kettesben.
- Jól van. Akkor ketten megyünk.
- Na de te amúgy, hogy-hogy jöttél?
- Eljöttek látogatni, aztán haza is engedtek velük. Én meg kértem, hogy hozzanak ide.
- És hogy vagy?
- Jól. Jobban.
- Nem valami meggyőző.
- De. Tényleg.. Minden okés.
- Hát rendben.. Remélem is. Itt szeretnél amúgy aludni?
- Hát őhhm, ha neked nem gond, akkor igen.
- Nem gond.
- Remélem az se baj, hogy így betoppantam csak.
- Nem, tényleg nem gond.
- Meg akartalak lepni.. - Nézett a szemembe mosolyogva.
- Sikerült. - Mosolyogtam vissza rá.