Meccsnézés, vagy annál több?

25.

  - Figyu.. Ez így nem lesz jó.. Tisztíttatni nem fogok. - Mondta mérgesen, bár annyira nem törődött vele.. Megint ivott. Kiment az erkélyre cigizni. 

Gondoltam meglepem és levetkőzök, hogy ne szóljon. De én bánat nem tudtam levenni a cipőmet se magamtól. Addig rángattam a lábam az ágy szélén, amíg le nem estem és be nem basztam a fejem. 

- Mi a.... - Kiabált ijedten, mikor látta, hogy leszenvedtem magam az ágyról. Jól vagy? - Majd elnyomta a cigit, felsegített és leültetett az ágyra. 

 -Joooool, persze. Soha jobban. - Ahogy ezt kimondtam, elkezdett nevetni.. Kiröhögött a kis mocsok. 

- Na jó, te kész vagy.. Nem ihatsz többet.. - Folytatva a nevetést. Levette az egyik cipőmet, majd nyújtani akartam a másikat, de véletlenül orrba rúgtam. 

- Auuu baszd meg.. Észnél vagy? Ezt nem hiszem el. - Felállt és ott hagyott. Bement a fürdőbe. 

Annyit mondtam neki, sajnálom. De nem hallotta. El kezdtem sírni, mert így elbasztam mindent.. Ott volt a pia. Rosszul voltam, inni akartam. De mire oda jutottam volna, kijött és rácsapott egyet a kezemre, teljesen jogosan. 

- Normális vagy??? - Kiabált rám.. 

- Sajnálom.. Mindent.. Én csak.. 

- Te csak b*szottul részeg vagy. Semmi baj. Nyugodj le és ne sírj.. - Oda ült mellém és el kezdte simogatni a hátam. 

- Okés.. - Szipogtam neki. 

- Hozatok valami kaját, hogy jobban legyél. 

 - Nem kell. Most ne.. Hányni fogok.. Érzem. 

- Okés.. Akkor gyere ki az erkélyre. De előbb segítek. Vetkőzz le. Hoztam neked való váltó ruhát. Öltözz át, mert ezeket a ruháidat eléggé csak megviselte az este. 

 - Hol van a ruha? 

- Hát a táskába, amit felhoztunk. 

- Abba ugyan nincs..

- Ohhhh a francba. Akkor várj. Lemegyek a kocsihoz. A csomagtartóba tettem a másik táskát, ezek szerint. Két perc. 

Én addig, míg lement, levettem az ingem. Nagyon szédültem, de nagy nehezen ki tudtam gombolni. Vissza is ért közben. Belépett az ajtón és mikor meglátott, nem tudott megszólalni.

- Öhm öö ö.. Ittt iiis vaa vagyok. - Közbe végig mért a szemeivel, pedig csak az inget vettem le. A melltartó még rajtam volt. Én meg teljesen kivörösödtem. 

 - Meg vannak aa a ruhák? 

 - A a aha. Ömmh itt vannak. 

Odaült mellém megint. Közel volt.. Kényelmetlenül közel.. Éreztem, hogy engem néz, bármit csinálok. Bármennyire is erőlködtem, de be kellett vallanom, nem tudok levetkőzni magamtól. 

 - Hagyjad. Segítek. Aztán menj, zuhanyozz le. Jót fog tenni. 

Elém állt, ahogy a cipős incidensnél és lehúzta a nadrágom. Kényelmetlen volt nekem, de hagytam. Nem volt más választásom. Levette a zoknit is a lábamról.. Ott ültem előtte fehérneműben.. Nézett.. Nagyon is nézett, de zavarba hoztam ő is. 

 - A többi ugye megy magadtól? - Kérdezte izgatottan, de félve. - Azért benne is volt pia, bár azt hittem, rámenős lesz. 

- Nem tudom.. Szerintem igen. - Valóban tudtam, hogy nem. A melltartót le tudtam valahogy erőszakolni magamról, a bugyi viszont nem ment. Így kénytelen voltam abba tusolni. Tudtam, ha lehajolok, el is fogok vágódni. 

 Miközben még nagyban fürödtem, benyitott Barbi. Elmondása szerint kopogott, amit nem hallottam, mivel tusoltam. Nem nézett rám, szimplán odaszólt: 

 - Keres a szerelmed.. - Zavaromba azt se tudtam, mit mondjak. 

 - Vedd fel és mondd meg neki, ha végeztem, visszahívom. 

- Ez tulajdonképpen addig tűnt jó ötletnek, amíg ki nem mondtam. De kiabálni már nem tudtam.. Ajjjaj mi lesz itt.. Ezzel kiment a fürdőből. A bugyi csak-csak leesett rólam, mikor kimásztam. Meg is nyugodtam valamilyen szinten. Megtörölköztem az előre odakészített törölközőbe és felvettem, amit Barbi hozott. 

Eközben lezajlott kint egy beszélgetés.. 

- Szia életem.. 

- Szia szívem.. 

- Barbi?? 

- Igen.. Az asszonyod épp fürdik. Azt üzeni, ha kész van, visszahív. 

- Veled van még? Hol? 

- Egy hotelben. Kivettem egy szobát, mivel piásan nem vezetek.. 

- És ő miért marad ott? 

- Talán mert nem viszem haza? 

 - Vicces vagy...- Így alakult. Én mondtam neki, hogy nem viszem haza, max. másnap. Elfelejtette, mondta is, mikor vége lett a koncertnek.. 

 - Jól van.. 

 - Nem nagyon tud beszélni, elég sokat ivott. Jól van, csak ne lepődj meg majd a kissé furcsa hangján. 

- Leitattad????? 

- Ivott ő magától is. 

- Hallod.. 

- Mondd.. 

- Remélem, nem teszel semmit... Mert ha igen... 

- Nagyon jól néz ki a barátnőd. Kurvára irigyellek.. Imádom meg minden.. De ő nem engem szeret, hanem téged, sajnos.. Ez ellen nem tehetek.. Kihasználni meg nem fogom a helyzetet... Lehet, megtenném, ha nem lenne senkije, de mivel ilyen ,,komoly" kapcsolatban van, visszafogom magam. Nyugodj meg... 

- Köszönöm... 

 - Van mit...- Figyelj, nekem munka van. Vissza kell mennem. Ma már nem tudok vele beszélni. Reggel, ha felkelt, hívjon. 7 után bármikor.

- Okés. Megmondom neki. 

- Köszönöm.

- Van mit.. 

 - Vigyázz rá helyettem is.. Szia. 

- Megtenném mindig, hidd el. Szia.  

Kb. 10 perc múlva kimentem a fürdőből. Kilépek és annyit látok, Barbi iszik. Úgy ivott, mintha vizet ivott volna..

- Te mit csinálsz? - Kérdeztem tőle meglepetten. Láttam rajta, hogy szar kedve van. Odaültem mellé. 

- Iszok. Nem látszik? Szólt felemelt hangon.

- Mi a baj, Barbi?

- Semmi, mégis mi lenne? - Mondta lehangoltan.

Tudtam, mi volt a baja... Hogy nem lehetett velem... Hisz én Nikit szerettem.. Ezen nem tudta túltenni magát..

- Beszéltél Nikivel?

- Igen, le van tudva az asszonyod. Holnap felhív, de már bement dolgozni.

Nem firtattam, mit beszéltek, nem akartam, hogy Barbi kikeljen magából.

- Oké. Köszönöm!

- Ugyan... - Letette a poharat és felállt mellőlem. 

- Hova mész? 

- Fürdeni.. Aztán találkozóm van egy ismerőssel..

- Ilyenkor?

- Igen.. Ilyenkor. - Nem is szólt egyebet, csak ment fürdeni. Féltem, hogy valamit csinálni akar.. Nem hagyhatom, hogy lelépjen. Miattam van szarba..