Meccsnézés, vagy annál több?

16.

  - Na, szóval.. - Mondtam félénken és megfogtam a kezét. 

 - Figyelj. Mielőtt elkezdenéd.. Tudod mit, ne mondj semmit. Nem érdekel. 

- De.. Ezt.. ezt most hogy értsem? 

- Úgy, ahogy mondtam. Nem érdekel. Csak egy kérdésre válaszolj. Jó volt? 

 - Öhhhm. Hát.. Őszintén? Igen.. Az volt. De a te csókodhoz képest lófasz. Komolyan. Veled minden egyes csókba beleremegtem.. Nála nem éreztem semmi ilyet. Csak ürességet. 

- Értem. - Szorította meg a kezem. Hiszek neked, ez a szerencséd. Sok rosszat átéltem már, ezért nem parádézok, meg hisztizek most ezen. Ki tudja, meddig lehetsz mellettem? Mert tudom, hogy érzel.. Én is ugyanúgy érzek. Ezért nem is érdekel, mi történt bővebben. 

- Annyira édes vagy.. - Néztem a gyönyörű szemeibe.. 

 - Te édesebb. - Megsimította arcom két kezével, közelebb húzott magához és megcsókolt. Ennyire még nem éreztem intenzíven az érzést, amit iránta tápláltam. Csókjai nem hazudtak. Ugyanígy érzett ő is. Boldog voltam mellette. 

 - Jön valaki! - Szóltam, ezzel megszakítva a felejthetetlen pillanatot közöttünk. Felálltunk nevetve és elindultunk kifelé a folyosóról. 

 - Hölgyeim, Önök mit keresnek itt? - Rivallt ránk egy biztonsági őr, aki éppen szembe jött velünk. 

- Elnézést, mi csak a wc-t kerestük és azt hittük, itt a folyosó végén találjuk. - Mondta védekezően Niko. 

- Nem, a wc nem erre van. Ide nem jöhetnek. Jöjjenek velem, megmutatom, hol találják. 

- Rendben. És elnézést kérünk. 

 - Semmi gond. Az őr ment előttünk, mi meg kézen fogva sétáltunk mögötte és vigyorogtunk egymásra, míg oda nem értünk. 

 - Tessék, hölgyek. Itt is volna.  - Mutatott a wc felé, majd le is lépett.

- Köszönjük. Viszlát. 

- Viszlát. 

- Édes, ha már itt vagyunk.. - Nézett rám Niko perverz fejjel és kacsintott egyet. Gyere.. 

- Neeeem leheet. Kezdődik a film. - Mondtam és el kezdtem rángatni a mozi terme felé. 

 - De édes.. - Állított le. Csak 5 perc. Akarlak.. Érezni akarom a szád.. Azt a finom csókod.. - Súgta a fülembe, amitől megremegett mindenem és beindultam. 

- Na jó.. - Mondtam, immár a másik irányba rángatva. Nem, mintha nagyon rángatni kellett volna. 

A wc-be érve forró csókcsatába kezdtünk. A kezeit immár újabb helyen pihentette, a hátsó felemen. A falhoz lökött, szorított, érzékien csókolt és simogatott közben. Kikészültem tőle, teljesen.. Tényleg senki nem volt még ilyen hatással rám.. Kész őrület.. Hiszen tegnap ismertem meg.. És egyre jobban esik nehezemre nélkülözni.. Csak az ölelését is.. Eltartott vagy 10 percig is, amit a wc-ben töltöttünk. 

 - Niko! Figyelj, kérlek.. - Állítottam le, a könnyeimmel küszködve. 

- Figyelek! Mi a baj, édesem? - Fogta két kezével arcom, miközben szomorú tekintettel nézett a szemembe, majd magához ölelt. Megszorítottam két kezét és elmondtam neki, amit akkor éreztem.. 

- Nagyon fontos lettél nekem. És ez az egész túl szép ahhoz, hogy igaz legyen. Már mint, most itt vagy. Mi nemsokára hazamegyünk, én meg hiú ábrándokba ringatom magam.. Aztán mi lesz, ha már nem leszek itt? Teljesen bele éltem magam minden egyes pillanatban, amit veled töltöttem. De hogy fogom kibírni azt az időt, amiben nem tudok majd veled lenni? Hogy? - Itt eltört a mécses, elsírtam magam és a nyakába borultam. 

- Shhhhhh. Lucaaa. Édesem.. Ne sírj. - Mondta néha meg megcsuklott hangon. Erős volt. Erősebb, mint én. De az ő szeméből is folytak már a könnyek. 

- Erről már beszéltünk. Ezt már megbeszéltük tegnap, édesem. Ne legyél ilyen. Ne gondolj mindig csak a rosszra. Élj a mának. Mert ez az állandó aggódás ki fog téged készíteni teljesen.. Nézz rám! Megmondtam, hogy minden rendben lesz, nem? Bízz bennem! Mindent megfogok tenni értünk. Én elhatároztam magam melletted. Ezt tartani is fogom. Nem lesz egyszerű, az egymás nélkül töltött idő. De érted mindent elviselek. Mert tudom, érted megéri! Mondd, hiszel nekem? - Nézett még mindig a szemembe könnyes szemmel, kezeit kezeimre helyezve. 

 - Hát persze, hogy hiszek! - Mondtam, majd megint sírásban törtem ki. 

- Na. Tessék befejezni.. Már megy a film. Ideje bevonszolni magunkat. - Mondta, majd felsegített a hideg kőről, még ölelt egy ideig és letörölte a könnyeim. 

 - Köszönöm! 

 - Ugyan, mit? 

- Hogy itt vagy! Melletted minden teljesen más.. Melletted mindig virágba borul a szívem.. 

- Nagyon édes vagy. Én itt mindig itt leszek! Minden rendben lesz, édesem! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd még egyszer megcsókolta a szám és sürgetve indított el az immáron hangokkal teli terem felé..