Meccsnézés, vagy annál több?

6.

  Visszaértem apuhoz, aki megkönnyebbülten figyelt, mikor meglátta, hogy közeledek. 

- Hol a büdös rossebbe voltál már eddig?? - Kérdezte olyan hihetetlenül és idegesen, de azért örült nekem. Ezért jöttünk el idáig, hogy aztán szó nélkül mászkálj? A telefonod is itt hagytad, mert miért is vitted volna magaddal.. Nehogy véletlenül el tudjon érni az ember...

- Jó na, bocsánat. - Mondtam felemelt hangon. Visszatértem, itt vagyok, jól vagyok és még söröm is van. Nyugi apa..

- Nyugodt vagyok. De nélkülem nem mész már sehova innen. Csodálom, hogy kaptál sört. Én csak vicceltem. Szóval eszem ágába sincs többet fizetni neked. Enélkül is bolond vagy.

- Köszi apa.. Én is téged.. - Mondtam egyetértően. lol 

A meccs zajlott már vagy fél órája. Néztem, de valahogy nem tudtam az örökrangadó hangulatával azonosulni.. Az agyam teljesen máshol járt.. Mondhatni, más valakin.. Muszáj volt visszamennem hozzá. Látni akartam. Még a nevét se tudtam. Legalább annyit megkérdeznék tőle. Hátha abból elindulhatunk. Facebook, vagy ilyesmi.. Ahhhj tetszik, de mi van, ha én neki nem? Jó, máshogy tűnik. De ahhh kinek kellenék én? Ő olyan jól néz ki.. Én meg.. Visszamegyek és megcsókolom. Azzal talán bizonyíthatnám az érdeklődésem. 

Elindultam vissza, mondván, megint pisilnem kell. Ott volt egyedül. Egy kis mosoly villant fel az arcán, mikor meglátott. Ez reménykedésre adott okot. Úgy gondoltam, erőt veszek magamon és viszonzom édes mosolyát egy csókkal, aztán lesz, ami lesz. Legrosszabb esetben is csak felpofozhat maximum.