Meccsnézés, vagy annál több?

28.

 Az este is unalmasra sikeredett, nem tanultam semmit, mert ahhoz túl izgatott voltam a tali miatt.. Nikivel váltottunk még pár szót, de aztán ment dolgozni. 

 Ugyan még vissza volt három hét kb. szóbeliig, nem igazán készültem. Vagyis de, magamhoz képest sokat, bár nem tudom. Inkább a szerencsére bíztam magam. Visszagondolva.. Meg tudtam volna rugdosni fortuna picsáját, mert nem segített nekem.. Amit szerettem volna, az nem jött be. 

 Az érettségi másnapján kerültem sorra kedden, így hétfőn még jutott idő egy kisebb agyvérzésre. Niki szerencsére itt volt, mikor kellett. Nyugtatott, vagy épp biztatott, amire épp szükségem volt. 

 Hamar túl estem az érettségin, azóta se hiszem el, hogy meg van. Azért nagyjából jól sikerült, jobbat nagyon nem akartam, úgyse tanulok tovább. 

 Következhetett az ivászat. Az estét két imádni való osztálytársammal, Dorinával és Csengével töltöttem. Egész éjjel a helyi kilátóba voltunk, de előtte vettünk jó barátunkból, az alkoholból. Ittunk, beszélgettünk, vártuk a napfelkeltét. Sajnos elfogyott a pia, meg éhesek is lettünk kora reggelre, így lementünk a Tom marketbe. Nem nézték hülyének Csengét kicsit se, mikor reggel fél 4-kor olcsó piát, meg friss péksütit kért. Vicces volt.. 

 Visszamásztunk a kilátóba és megpillantottuk a napfelkeltét, aztán én mentem haza, nem aludtam ott náluk. Nem tudok buszon aludni, de 7-után, 0 alvással majdnem összejött. Felkeltem volna két faluval arrébb.. 

 Aludni nem volt időm több, mint 2 óra délelőtt.. Aztán kaját csináltam. Nagyon vártam, hogy itt legyen már Niki.. Kegyetlen fáradt voltam, de nem érdekelt, mert tudtam, hogy úton van hozzám.. Izgatott voltam, hisz rég találkoztunk.. 

 Nagyba takarítok, meg pakolászok, mikor csörög a telefon. Ismeretlen szám... 

 - Igen? 

- Szia, te vagy az, Luca? 

- Öm igen, én vagyok. Kivel beszélek??

 - Bakó Sanyi vagyok, Barbi tesója.. Barbi mesélt rólad párszor, így gondoltam tudnod kellene, mi van vele. 

- Miii történt ? - Kérdeztem ijedten. 

- Tegnap balesete volt. Aggódok miatta, bár elvileg nincs nagy baj. 

- Jesszus.. - Szinte felkiáltottam kétségbeesetten. 

 Hogy van? Meg melyik kórházba? 

 - Először valahol a Balaton környékén volt, de átszállították reggel Szekszárdra. Viszik tovább Pécsre, ha nem javul az állapota. Még jó, hogy a rendőrök valahogy értesíteni tudtak.. Ennél többet én se tudok, megyek át holnap hozzá látogatóba. Meg viszek neki cuccokat. 

- Én is bemegyek hozzá holnap. - Jelentettem ki meggondolatlanul.

 - Annak biztos örülne.. Majd felhívlak, ha én már voltam, hogy tudd, hova is kell menni. Szerintem délután akkor mehettek. De szólok még délelőtt. 

 - Okés. Köszönöm! Meg azt is, hogy szóltál! 

 - Nincs mit! 

 - Add át neki, hogy jobbulást és mondd, hogy megyek délután látogatni!! 

- Természetesen. 

- Köszönöm!!!! 

 Aggódtam.. De amint letettem, Niki jutott eszembe. Ő jön hozzám, én meg pont Barbit akarom látogatni? Ez kicsit gáz lesz.. Eléggé gáz.. De megérti.. Biztosan..?! 

Miután rájöttem, hogy kurvára nem fogja megérteni, még inkább kétségbeesett lettem.. Felhívtam.. 

- Szia.. 

- Szia picim. Mizu? 

- Merre vagy? 

- Pakson asszem. Fél óra kb. szerintem és leszállok. 

 - Igen, kb. annyi. Akkor lassan elindulok eléd, nehogy eltévedj. - Mondtam kissé nevetve.

 - Haha.. Megoldottam volna egyedül is. De okés.

 Nem mertem mondani neki.. Úgy voltam vele, majd ha leszállt. 

Átmentem érte busszal Szekszárdra, mivel egy faluval arrébb lakunk. Izgatott voltam nagyon. Rég láttam már.. Mire átértem, már nem kellett várnom rá, talán 5 perc múlva be is ért a pesti busz.. 

 Odasétáltam.. Vártam, a tömeget pásztáztam, mikor tűnik ki belőle az én gyönyörűm. Nem kellett sokáig keresnem.. 

Leszállt.. Az én életem.. 

- Szia.. - Öleltem magamhoz a meghatottságtól.. El se akartam engedni.. 

 - Szia picim.. - Szorított magához erősen.. Vagy két percig biztos így álltunk. Aztán elengedtük egymást, hogy a másik szemébe nézhessünk. Nem csókoltuk meg egymást a pályaudvaron, bár nagyon is szerettük volna, nem szerettünk feltűnősködni. 

- Minden okés? Milyen volt az utazás? 

- Most már igen, mert itt vagyok melletted. Amúgy aludtam, amíg fel nem ébresztettél. 

- Ne haragudj.. 

- Semmi baj. Picim éhes vagyok.. Kaját nem hoztam, meg nem is vettem magamnak. 

 - Ahhj. Akkor gyere, menjünk a Spárba. Ott veszünk valamit neked. 

 Pár perc volt, mire odaértünk, addig nem nagyon beszéltünk, csak mosolyogtunk a másikra meg viccelődtünk. 

 - Luca.. Nekem pisilnem is kéne. - Mondta vigyorogva, miután a wc feliratra pillantott. 

- Akkor menjünk. Épp egyik wc-be se voltak. Niko konkrétan berángatott az egyikbe, amin annyira meglepődtem, hogy majdnem elvágódtam. Rám nézett, láttam a szemében a tüzet.. 

- Hiányoztál.. Nagyon.. - Mondta a szemembe nézve, majd közelebb húzott magához. 

Átöleltük egymást, majd rám pillantott és megcsókolt.. Oda vagyok érte.. A telt, édes ajkaiért.. A gyönyörű, kék szemeiért.. Az arcvonásaiért, amik a képeken nem látszanak, mégis olyan különlegessé teszik.. Az alakjáért.. Istenem.. Nem tudnék olyan dolgot mondani, ami ne tetszene.. Szerelmes vagyok belé.. És ez mindig visszatér.. Olyan rég láttam már.. Mégis ugyanazt érzem. Sőt, ez csak erősödik.. Erre mindig újból rájövök.. 

 Abból a forró csókból majdnem más lett, mivel igencsak eldurvultak a dolgok. Niki nem bírt magával, ahogy én is kezdtem elveszteni a fejem. Leült a wc tetejére, magára rántott, szóval bele kellett üljek az ölébe, ha nem akartam leesni és beverni a fejem. Levette a pólóm, közbe szenvedélyesen csókolt. El kezdte puszilgatni a nyakam, majd kicsatolta a melltartóm is, és azt is levette rólam. Felállt úgy, hogy kezébe tartott közbe, neki nyomott a falnak és csókolt tovább. Letett a földre, majd benyúlt a nadrágomba, amitől felnyögtem. 

 - Igen? - Kérdezte a fülembe súgva, amitől kirázott a hideg. 

- Iiiiigen.. - Csak ennyit tudtam mondani. - Kigombolta a nadrágom, lehúzta, majd letérdelt elém és a bugyimat is le akarta volna húzni, de rájöttem, ez így nem lesz jó.. 

 - Niki.. Neee.. Itt ne.. - Néztem le rá le se tudom írni, milyen szemekkel.. Rohadtul kívántam, de hát na.. Nem otthon vagyunk.. 

- De akarod, picim.. - Pillantott fel rám. 

- Igen, de nem itt.. Elkezdte, és bármennyire is tetszett, le kellett állítsam.