Block out [BEFEJEZETT]

5.rész

Reflexből azonnal erősebben fogtam magamon a törülközőmet, hisz bármikor megtörténhet a baj, én pedig nem akarom még kellemetlenebbül érezni magamat. Értetlenül néztem bele Samuel barna szemeibe, de azonnal megbántam, hogy ezt tettem. 

-Öhm, bocs...-kezdett hátrálni a fürdőszobából.-Nem tudtam, hogy itt vagy.

-Na, persze, és ezt higgyem is el?-fordultam teljesen felé idegesen.-Süket vagy, baszod? Elég hangosan engedtem a zenét.-fontam össze magam előtt a karomat. Sam megvakarta a tarkóját, majd mélyen a szemembe nézett.

-Jól van, nem tudtam, hogy innen jön a zene!-kérte ki magának, mire megforgattam a szemem.

-És, ha akkor nyitsz be, amikor épp valami mást csinálok?-utaltam arra, hogy mi van, ha akkor jön be, ha öltözöm vagy fürdök. Sam épp válaszolt volna, mikor lépteket hallottam, amik felfelé igyekeztek a lépcsőn. Már megörültem, hogy Mike jött fel, de el kellett szomorodnom, ugyanis egy számomra ismeretlen fiú sétált felénk. Először nem látott engem, de miután Sam mellé ért, megtorpant.

-Ohó!-hökkent meg, majd vigyorogni kezdett.-Mike, mi a szar? Te még műsort is szerveztél nekünk?-kiabált le a testvéremnek, mire lesütöttem a szemem. Tényleg úgy nézek ki mint egy kurva, vagy egy sztriptíztáncosnő?!

Hallottam, ahogy Mike szitkozódva elindul felénk, s amint felért, azonnal letámadtam őt.

-Két dolgot kértem, Mike! Két dolgot!-mutattam felé két ujjamat, mégjobban fokozva a hangulatot.

-Tudom, tudom.-kezdett azonnal bólogatni, és megragadta Sam és egyaránt a másik fiú kezét is. Megpróbálta elhúzni őket, de ők nem tágítottak.-Baszki gyertek már!-húzta el őket sikeresen.-Bocs, Beca.-nézett még utoljára rám, és bezárta a fürdőszoba ajtaját. Nagyot sóhajtva támaszkodtam neki a mosdónak, és megráztam a fejem. Mi volt ez az egész?

Gyorsan áttörültem a testemet, és felvettem az otthoni ruhámat, ami egy egyszerű nadrágból, és egy szürke pulcsiból állt. A hajamat csak kifésültem, s hagytam, hogy vizesen a vállamra omoljon. Leállítottam a zenét, amit engedtem, majd kiléptem a fürdőszobából, külön figyelve arra, hogy a lent tartózkodó fiúk meg ne neszeljék, hogy kijöttem a fürdőszobából.

Átsiettem a szobámba, ahol levetettem magamat az ágyra. Mi mást is tehettem volna, minthogy gondolkodni kezdtem, ami általában kikészít engem, és elszomorít. Szeretek gondolkodni, de a gondolataim valahogy mindig olyan témákra vándorolnak, amik bántanak engem.

Vajon Sam tényleg nem tudta, hogy honnan jön a zene? Badarság! Hallania kellett volna. Én bent a fürdőszobában majd' meg süketültem a hangos zenétől, erre meg Samuel nem hallja. De akkor meg miért nyitott be hozzám? Ennek semmit értelme. Mégis miért akart volna oda bejönni, ha hallotta a zenét?

A hasam egy korgással jelezte, hogy ideje lenne ennem, de egyszerűen nem mertem lemenni a konyhába, mert tudtam, hogy a fiúk észrevennének engem.

Az ég szerelmére, Rebeca! Ne legyél már ilyen! Emeld fel a fenekedet, és menj le enni, ha akarsz! Ez a te házad is.

Erőt véve magamon, felálltam az ágyamról és kinyitva a szobám ajtaját, lesurrantam a lépcsőn. A konyhaajtó előtt megálltam, ugyanis fel akartam mérni a terepet. A nappaliból hangos zajok, és röhögések visszhangoztak, ezért besiettem a konyhába, remélve azt, hogy senki sem látott engem.

Miután a nappaliban ugyanolyan hangzavar volt, megkönnyebülve fújtam ki a bent tartott levegőmet, s a hűtőszekrényben kezdtem matatni. Kivéve onnan a vajat, a sajtot és a sonkát, két kenyeret helyeztem a tényéromra. Megkenve a szendvicseket, vissza akartam tenni a dolgokat a hűtőbe, de amint megfordultam, nem voltam egyedül a helységben.