Block out [BEFEJEZETT]

45.rész

Idegesen doboltam a lábammal, miközben a suliorvos ajtaja előtti széken ülve várakoztam az orvosra. Samuel már vagy egy fél órája bent van, ezért olyannyira aggódom érte, hogy nem bírok nyugton maradni, és csak arra várok, hogy az a kicseszett ajtó végre kinyíljon, s bemehessek hozzá.

Jelen pillanatban az sem érdekelt, hogy éppen az órán kéne ülnöm, ezért nagyon remélem, hogy az igazgatóhelyettes elintézte, hogy ne legyen nagy baj a hiányzásom. Hisz látott, egész végig itt voltam. De mindgy is, én még akkor is itt ülnék és várnék, ha az egész tantestület állna felettem.

-Beca?-szólított meg egy kedves hang.-Szia, én dr. Jenkins vagyok, a suliorvos.-nyújtotta a kezét, mire remegve, de megráztam azt.-Nyugodj meg, Samuel már ébren van, de gondoltam kijövök szólni neked, ugyanis amióta felébredt a te nevedet motyogja és ismétli.

-Tényleg?-csillant fel a szemem, és azon nyomban szétáradt bennem a boldogság.

-Igen. Szeretnél bemenni hozzá?-kérdezte kedvesen mosolyogva, mire csak hevesen kezdtem bólogatni, ő pedig bevezetett egy fehér szobába, ahol az egyik ágyon Samuel feküdt, a fején jeget tartva. Egy szót sem tudtam szólni, csak odasiettem hozzá és átöleltem őt, mire egy pillanatra lefagyott, de aztán mosolyogva ölelt vissza engem.

-Jól vagy?-kérdeztem, miután elváltunk egymástól, és inkább lehuppantam az ágyra, hogy a szemébe tudjak nézni.

-Persze.-kezdett el hevesen bólogatni, aminek eredményeképp még jobban megfájdult a feje, ezért felszisszenve kapott oda a fájdalmas részhez. Csak elmosolyodtam a viselkedése miatt, majd egy ideig csendben ültünk, mindketten a gondolatainkba meredve bámultunk magunk elé. Egy ideig ez tök normálisnak tűnt, de később muszáj volt megszólalnom.

-Sam...-szólítottam meg őt.

-Hm?

-Mi történt köztetek Mikekal?-kérdeztem, mire felsóhajtott, és elkapta a tekintetét rólam.

-Ne tőlem kérdezd, hanem tőle! Ő az, aki gyökerestül megváltozott, nem én.-háborodott fel azonnal.

-De te sem tudod, hogy miért és hogyan változott meg ilyen hirtelen?-tettem fel a kérdést Samuel pedig lesütötte a szemét, azonban továbbra sem válaszolt nekem.-Sam, te vagy a legjobb barája, csak tudsz valamit.

-Igen, tudok, de attól még, hogy elmondom neked, semmi sem fog változni.

-Ezt nem tudhatod.-ingattam a fejem, és rámosolyogtam a kétségbeesett fiúra.-Samuel, ez nagyon fontos. Mit csinált Mike?

-Az utóbbi időben egyre ingerlékenyebb volt, de nem csak velünk, hanem szinte mindenkivel, és egy ideig én sem értettem, hogy miért történik ez az egész, azonban ismerem Mikeot, végül rájöttem, hogy mi is volt a háttérben.-tűkön ülve vártam, hogy végre kinyögje Mike viselkedésének az okát, ő pedig sóhajtott egyet, és szomorú hangon folytatta.-Beca, Mike kipróbálta a drogot.

-Mi?-képedtem el azonnal.-De mégis milyen drogot? Miről beszélsz?

-Azt nem tudom.-ingatta a fejét tehetetlenül.-Egyáltalán nem vagyok otthon az ilyen dolgokban. Én sportoló vagyok, soha nem próbálnám ki a tudatmódosító szereket.

-De mégis hogy?-néztem Samuelre kétségbeesetten, mert hiába nem vagyok jártas az ilyen dolgokban, azt nagyon is tudtam, hogy a drogok nem kis gondot tudnak okozni.

-Egyszer elmesélte nekem, hogy kipróbálta a füvet, és olyan lelkesedéssel mesélt róla, hogy komolyan elkezdtem aggódni miatta.-hajtotta le a fejét.-Nagyon ideges voltam rá, és veszekedni kezdtünk. Az edzőnk csak azért tilt el az ilyesfajta dolgoktól, mert sportolók vagyunk, de engem nem izgatott, hogy mik vagyunk és mik nem. Engem Mike és az egészsége érdekelt. Haragudtam rá, mert sosem magyarázta meg, hogy miért próbálta ki, de ő mindig megnyugtatott, hogy ez nem árt, csak kicsit jobb kedvre deríti, aztán elmúlik a hatása, én pedig elhittem neki. De aztán máshogy kezdett viselkedni. Már nem csak röhögött és hülyeségeket beszélt, hanem a viselkedése átcsapott agresszívbe. Én tényleg már csak annyit tudok, hogy nem csak egyedül a füvet használja, és páran azt is pletykálták, hogy ráiszik valamit, és ez az, ami kiváltja belőle az agresszív viselkedést.

-Hogyhogy nem vettem észre?-suttogtam magam elé, s megpróbáltam visszatartani a sírást.-Hisz ott éltem vele, rá kellett, hogy jöjjek, de még csak nem is gondoltam rá, hogy ilyen dolgokhoz folyamodna.

-Nem a te hibád.-ingatta a fejét, nekem pedig legördült az első könycseppem.-Figyelj, Beca! Hé!-ült fel azonnal az ágyon, és két keze közé fogta az arcomat.-Nem te tehetsz róla. Nyugodj meg, megpróbáljuk valahogy megoldani, és segíteni fogunk Mikenak! Csak figyelemre vágyik.

-Biztos?-kérdeztem elkeseredve, mire elmosolyodott, és közelebb hajolva, egy apró puszit hintett ajkaimra.

-Teljesen biztos.-lefagyva figyeltem őt, ahogy visszafekszik az ágyba, és engem magával húzva, maga mellé fektet. Egy ideig nem csináltam semmit, de végül óvatosan átfontam a karjaimat Samuel derekán, így teljesen hozzá préselődve öleltem őt át.

-Sam...-suttogtam magam elé, mire hümmögött egyet, jelezve, hogy figyel rám.-Sajnálom, hogy mindent elrontottam kettőnk között. Nagyon hülye voltam.

-Nem te voltál az, aki elrontotta a kettőnk közt lévő kapcsolatot, hanem én. Én viselkedtem úgy, mint egy világi barom, miattam döntöttél úgy, ahogy, szóval ez az egész az én hibám.-simogatta a hajamat.

-De nem volt muszáj úgy döntenem.-ingattam a fejem frusztráltan.-Akkor már rég megbocsájtottam neked, és mégis szakítottam veled.

-Talán... újrakezdhetnénk.-mondta kicsit hezitálva, én pedig csillogó szemekkel tekintettem rá, és azonnal felültem a fekvő helyzetemből.

-Tényleg?-kérdeztem boldogan, Samuel pedig elmosolyodott, és megsimította az arcomat.

-Persze.-mosolygott.-Én benne lennék.

-Előtte még szeretnék valamit kérdezni.-jelentettem ki, ő pedig kíváncsi szemekkel vizslatott engem.-Hallottam, hogy miről beszéltetek Mikekal, mielőtt még megütött volna téged. Igaz, hogy szeretsz engem?-tettem fel a kérdést, mire Samuel lesütött szemekkel pásztázta az ágyat.

-Igen.-vallotta be halkan, és lassan rám emelte a tekintetét. Elakadt lélegzettel néztem rá, majd közelebb hajolva hozzá, összeérintettem ajkainkat. Még sosem kezdeményeztem, de úgy éreztem, ezt most meg kell tennem annak érdekében, hogy tudja, én is ugyanígy érzek.

-Én is szeretlek.-mondtam ki végül, miután elváltunk, ő pedig egy boldog mosollyal az arcán hajolt vissza hozzám, hogy ismét összeforrassza ajkainkat.

Sziasztok! ♥ Meg is hoztam nektek a 45.részt, ami remélem mindenkinek tetszik, és most már tényleg megpróbáltam a részt "Happy end"-del befejezni. Ne aggódjatok, még nincs vége, jönnek még érdekes helyzetek Beca életében :) Valószínűleg a következő részt nem fogom tudni jövő hét hétvégén meghozni, azonban fogok igyekezni megoldani ezt a helyzetet valahogy. Még nekem is új ez az egész, így meg kell szoknom, de ígérem, megpróbálom minél hamarabb hozni Nektek. ♥

I