Block out [BEFEJEZETT]

25.rész

Reggel arra ébredtem, hogy a nap sugarai az arcomra vetődnek, s amint megpróbáltam kómásan kinyitni a szememet, azonnal visszazártam azt, ugyanis majdnem kiégett a retinám. Nyöszörögve a másik oldalamra fordultam, s mivel oda már nem ért el a fény, nyugodtan nyithattam ki a szemeimet. Megpróbáltam felülni, de amint ülő helyzetbe tornáztam magam, a fejembe éles fájdalom hasított, mire nagyot szisszenve odakaptam a kezemet.

Várjunk csak? Mit keresek én a saját szobámban? Én tegnap nem Daisynél aludtam? Fájdalmasan ültem az ágy szélén, s azt próbáltam összerakni a fejemben, hogy mi történhetett tegnap, ami miatt nem Daisy szobájában, hanem a sajátomban ébredtem. Rémlett valami a tegnap estéről, de erősebben kellett gondolkodnom ahhoz, hogy az egész sztorira rájöjjek.

A gondolkodás félretéve inkább felpattantam az ágyról, hogy fájdalomcsillapítót keressek, ami enyhítheti a fejfájdalmaimat, de a hirtelen mozdulatomtól megszédültem és inkább visszahuppantam az ágyamra. Mi a franc van ma reggel velem?

Sikeresen leérve a konyhába, az egyik szekrényben kezdtem el kutatni az említett gyógyszert, majd miután megtaláltam, amilyen gyorsan csak tudtam, víz segítségével lenyeltem, mert úgy éreztem, ha még egy percet ki kell bírnom a fejfájással, megőrülök.

-Beca!-hallottam meg magam mögül egy kissé feszült hangot, mire ijedtem félrenyeltem a vizet, s miközben köhögtem, szúrósan az illetőre pillantottam.

-Megijesztettél.-tettem a kezem a mellkasomra, majd a poharamat a pultra helyeztem, s visszafordultam a testvérem irányába.

-Van fogalmad arról, hogy hány óra van?-kérdezte idegesen, mire a fejemet kezdtem rázni.-Délután három óra.

-Mi? Az meg, hogy lehet? Sosem szoktam eddig aludni.-kezdtem értetlenkedni.-Egyébként, hogy kerültem vissza a szobámba? Tudtommal úgy volt, hogy Daisynél alszom, nem?

-Te tényleg semmire sem emlékszel?-kérdezgetett tovább, én pedig összevont szemöldökkel meredtem rá, majd lassan megráztam a fejem.-Na jó, nem fogom elmesélni neked életed történetét, mert most túl dühös vagyok rád ahhoz, hogy bármiben is segítsek, de adok egy kiindulási pontot. Ha ezt elmondom, talán lassan visszatérnek az emlékeid a tegnap történtekről.

-Mit tettem, hogy dühös vagy rám?-kérdeztem félve a testvéremet, mert nagyon zaklatottnak, de főleg csalódottnak tűnt.

-Most csak hagyjuk, hogy mit tettél is mit nem tettél! Idővel rájössz, és azt akarom, hogy magadtól gyere rá. Semmi nem rémlik? Tényleg? Nem csináltatok semmit Daisynél?-kérdezgetett tovább Mike, mire erősen koncentrálva próbáltam visszaidézni a tegnapi pizsamapartyt.

"-Nyugi már, lazzítsatok!-kezdett kuncogni Daisy.-Kicsit elfelejted ezt az egész szarságot, ami veled történt. Vagy nem ezt akarod?-kérdezte kuncogva, mire erősen koncentrálva, beleittam a poharamban lévő alkoholba. A torkom kissé kaparni kezdett, de felszabadító érzéssel töltött el, amint éreztem lefolyni a mérget a torkomon. Összepacsiztam Daisyvel és mindketten Camilára meredtünk, aki csak félve nézett vissza ránk."

Ijedten meredtem Mikera, aki csak szomorúan elmosolyodva, realizálta magában, hogy kezd visszatérni az emlékezetem a tegnap estét illetően. Csak megrántotta a vállát, és épp indult volna vissza a szobájába, amikor hirtelen megragadtam a karját, s visszahúztam magamhoz.

-Mi van, ha nem jövök rá, hogy mit csináltam?-kérdeztem félve.

-Rá fogsz jönni, ne aggódj!-hajtotta le a fejét.-Egyelőre maradjunk annyiban, hogy nem ezt vártam tőled. Mélységesen csalódtam benned, Rebeca.-ingatta a fejét, s ismét elindult az emelet felé, azzal a különbséggel, hogy most nem állítottam meg őt. A mellkasomban szúró érzés keletkezett, és úgy éreztem, hogy inkább leülök az egyik székre, mert különben összeomlok.