Block out [BEFEJEZETT]

52.rész

But he fell in love with her fucked up ways
With her drunken days, yeah, he still stayed
Yeah, he fell in love with her twisted dreams
And all in between, and he'd still sing 

Baby, you're a shining star
I like you just like you are  

○ ○ ○

What if I let you in and you don't like what you see?

Sometimes I get so frustrated
I've tried a million times to say it 

It's so much easier to fake it 

Éppen hazafelé tartottam a suliból, s mivel egy iskolai projekt miatt több ideig bent kellett maradnom, így az ég már sötétedni kezdett felettem. Kicsit féltem, hisz nem gyakran volt, hogy ilyen sokáig bent kellett maradnom, de sajnos a mai nap így jött ki.

A fülemben hangosan üvöltött a zene, és magam előtt egy kisebb követ rugdosva sétáltam az otthonom felé. Alig vártam, hogy végre hazaérhessek és bedőlhessek az ágyamba. Komolyan mondom már elegem van a suliból, csak szeretném ha végre vége lenne ennek a napnak.

Amikor már éppen a házam elé értem volna, valaki hirtelen megragadta a karomat, én pedig egy kisebbet sikkantva megfordultam a tengelyem körül, ugyanis nem számítottam arra, hogy valaki megjelenik mögöttem.

-Basszus.-fújtam ki a levegőt, és kivettem a füleseimet a fülemből. Velem szemben az a fiú állt, akivel nemrég az élelmiszerbolban futottam össze, így nem kicsit parázni kezdtem. Mégis mit keres itt ilyen későn? Mit akar már megint tőlem?-Mi a francot csinálsz? Megijedtem.

-Bocsi.-húzta el a száját.-Nem akartalak megijeszteni.

-Te követsz engem?-vontam fel a szemöldököm, és megpróbáltam minél lazábbnak tűnni, ugyanis nem akartam, hogy észrevegye, hogy nem kicsit félek tőle.

-Nem, dehogyis. Biztos a sors műve, hogy mindig meglátlak téged valahol.-vonta meg a vállát, én pedig bólintottam egy aprót.

-Oké, én viszont most megyek.-mutattam a házamra, de természetesen ismét nem engedett elmenni. Idegesen fordultam vissza hozzá, és már épp visszaszóltam volna neki, de hirtelen megragadta a derekamat, s közelebb húzva magához megcsókolt. Teljesen lesokkoltam a tettétől, ugyanis vele kapcsolatban mindenre számítottam, csak erre nem. Megpróbáltam ellökni magamtól, azonban ezt csak többszöri próbálkozásaim árán sikerült megtennem.

-Te teljesen megőrültél?-rivalltam rá, de miután csak az önelégült mosolyával találtam szembe magamat, meglendítettem a kezem, és egy olyan pofont vágtam le neki, hogy még az én tenyerem is belesajgott. Fájdalmasan kapott az arcához, s szemei pillanatokon belül elködösülten néztek rám.

-Hé, mi a francot csinálsz?-hallottam meg a testvérem hangját pont a legjobb pillanatban, ugyanis a fiú már épp elkezdett közeledni felém. A velem szemben álló személy felkapta a fejét, és amikor meglátta Mike-ot, aki gyorsan szedte a lábait, hogy odaérjen hozzánk, a lehető leggyorsabban elhúzta a csíkot. Mike már éppen utána indult volna, de én a kezei után kaptam, ezzel magam mellett tartva őt.

-Jól vagy? Mit csinált az a barom?-kérdezte, de én nem tudtam semmit sem mondani, csak némán tűrtem, ahogy a könnycseppek végigszántják az arcomat. Amint ezt Mike észrevette, azon nyomban egy ölelésbe vont engem, én pedig csak sírni tudtam. Annyira megijedtem, hogy valami rosszabbat fog csinálni velem. Lehet, hogy nem kellett volna felpofoznom, de úgy éreztem, hogy megérdemli, azonban ezzel csak még jobban felhergeltem őt.